Baleset-megelőzés: büntetés vagy megbánás

„Semmi sem egyszerűbb, mint elítélni a gonosztevőt, és semmi sem nehezebb, mint megérteni őt.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Az Európai Közösségek Hi­vatalos Lapjában 2001- ben közzétették az Európai Unió Tanácsának egyik keretha­tározatát, amely a sértett jogál­lásáról szólt a büntetőeljárásban. Az ilyen határozatok többnyire a tagállamok képviselőinek ünnepé­lyes fogadalmaihoz hasonlítanak, amelyek gyakorlati életbe való át­ültetése a tagállami jogalkotókra marad. Ebben a kerethatározatban a Tanács egy különleges, és a ma­gyar büntetőeljárásban már-már forradalmian újnak számító intéz­ményről is rendelkezett, mégpe­dig a közvetítői eljárásról.  „Minden tagállam gondoskodik róla, hogy a büntetőügyekben va­ló közvetítést elősegítse olyan bűncselekmények esetében, ame­lyeknél ezt megfelelőnek tartja.

Minden tagállam biztosítja, hogy a sértett és az elkövető között az ilyen közvetítés útján elért meg­állapodást a büntetőeljárásban fi­gyelembe lehessen venni.”  A fent idézett kerethatározatnak hála 2007. január 1-jén a magyar büntetőeljárás-jog egy új intéz­ménnyel bővült, ez pedig a köz­vetítői eljárás. A közvetítői eljárás a hagyományos büntetőeljárástól idegen megfontoláson alapul. In­duljunk ki abból, hogy a büntető­jog (és az eljárásjog) az állam kü­lönleges monopóliumaként azt hivatott kifejezni, hogy amit az ál­lam büntetendővé nyilvánít, azt az egyéni szándékoktól függetlenül meg is fogja büntetni, még akkor is, ha a bűncselekmény áldozata hajlana a megbocsátásra, és ő ma­ga nem kívánja a büntetést.

A köz­vetítői eljárás egy gyökeresen más szemléletből fakad. Azokban az esetekben, ahol az állam lemond a hagyományos büntetőhatalom ér­vényesítéséről, megnyílik az út a bűnös és az áldozat közötti egyfaj­ta egyezkedés előtt: bizonyos fel­tételek teljesülése esetén a sértett és az elkövető egymás szemébe nézhetnek, és a sértett kifejezheti azt a szándékát, hogy megbocsát, az elkövetőnek pedig módja van bizonyos reparációra.  A Btk. úgy rendelkezik, hogy az ún. tevékeny megbánás megszün­teti a büntethetőséget. Ha a tevé­keny megbánás a tartalom, akkor a közvetítői eljárás ehhez a for­ma. Azt is mondhatjuk, hogy a te­vékeny megbánás gyakorlásához a közvetítői eljárás lefolytatására van szükség.

De mit jelent a tevékeny megbá­nás? „Nem büntethető az, aki (töb­bek között) a közlekedési vétség vagy háromévi szabadságvesztés­nél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében − vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva − a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. A tevékeny megbánás nem alkalmazható, ha a bűncselekmény halált okozott. Két bűncselekmény kivételével a Btk. XXII. fejezetében szabályozott közlekedési bűncselekmények mindegyikének van olyan minősített esete, ahol a halálos eredmény a minősítő körülmény.

A fenti kizáró rendelkezés azt jelenti, hogy ha például a közlekedési balesetben, amelyet okoztam, valaki meghalt, akkor nincs tevékeny megbánás és mindenképpen arra kell számítanom, hogy meg fognak büntetni. A legnagyobb tömegben előforduló közlekedési bűncselekmény a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége. (Btk. 235. §) Itt alkalmazzák a leggyakrabban a közvetítői eljárást, persze csak akkor, ha bizonyos – a joggyakorlat által kialakított – feltételek teljesülnek. Az első és legfontosabb a közlekedési előélet vizsgálata: ha valakinek már több szabálysértési ügye is volt, „ne adj Isten” a bűnügyi nyilvántartás szerint közlekedés bűncselekmény miatt korábban már elítélték, esetleg a büntető előéleti pontrendszer nyilvántartásban szerepel, akkor viszonylag csekély a valószínűsége annak, hogy a baleset okozását büntetés nélkül megússza. Vannak aztán bizonyos szabályszegések, amelyek majdnem biztosan büntetést vonnak maguk után.

Ezek az alapvető jellegű szabályok, mint például a piros fényjelzésen történő áthaladás. Ahhoz, hogy a közvetítésre sor kerüljön, a jogalkalmazónak biztosnak kell lennie abban, hogy a gyanúsított érti a saját felelősségének alapját, és hogy ennek tudatában tesz beismerő vallomást. Ennek az az oka, hogy a jogalkalmazónak (itt elsősorban az ügyészt értve ezalatt) biztosnak kell lennie abban, hogy a gyanúsított büntetés kiszabása nélkül is visszatartható egy újabb hasonló jellegű bűncselekmény elkövetésétől. Aki csak formálisan tesz felelősségelismerő nyilatkozatot, de közben azt ecseteli, hogy valójában mégsem tehet semmiről, az nem reménykedhet abban, hogy a közvetítés kedvezményében részesül. Viszonylag ritka, de mégis előfordul, hogy a sértett nem hajlandó hozzájárulni a közvetítői eljárás lefolytatásához. Ehhez az alább idézett rendelkezés értelmében a sértettnek joga van. Tudni kell azonban, hogy a gyanúsított által adott jóvátétel nem mentesíti a kötelező felelősségbiztosítót a helytállási kötelezettség alól. A jóvátétel tehát a biztosítási összeghez képest egyfajta „bónusz”, amelyért cserébe a gyanúsított büntetlen előéletű lesz. A közvetítői eljárással kapcsolatos lényegi rendelkezések a következők: A közvetítői eljárás a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a gyanúsított, illetve a sértett indítványára, vagy önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. A

z ügyészség közvetítői eljárás lefolytatása céljából felfüggeszti az eljárást, ha a) a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájárul, b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, és c) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel ca) a bűncselekmény következményeinek jóvátétele várható és cb) a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes.

Az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztésének nem akadálya, ha a gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt, vagyoni hátrányt, vagy a bűncselekmény elkövetési értékét részben vagy egészben már önként megtérítette, illetve a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.

Szöveg: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna