Baleset-megelőzés: A sebességtúllépés mint baleseti ok

„Az élet nem más, mint az alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. ím minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.” (Afonso Cruz)

Szöveg: Kondorné, dr. Kollár Zsuzsanna

Néhány éve olvastam az interneten egy cikket arról, hogy milyen szerepet tölt be a sebességtúllépés a baleseti statisztikákban és hogy az előbbi szerep milyen összefüggésben áll a rendőrség hivatalos baleset-megelőzési tevékenységével. A cikk szerzője szerint nagyon nem mindegy ez, mert a rendőrség közlekedésért felelős alegységei hagyományosan a hivatalos baleseti statisztikákkal indokolják, miért merül ki látható munkájuk legnagyobb része traffipaxozásban, és miért látni nagyon-nagyon ritkán olyat, hogy szabálytalanul sávot váltók, veszélyesen előzők, kereszteződéseken, zebrákon hanyagul, figyelmetlenül átvágók, agresszí­ven autózók leállí­tásával próbálnák óvni a biztonságot.

A cikk a 2011-es baleseti statisztikákból indult ki. E szerint 2011-ben a 15 064 járművezetői hibából eredő személyi sérüléses balesetből mindössze 124 történt abszolú gyorshajtásból eredően, az 576 halálos balesetből 16 történt meg a sebességhatárok be nem tartása miatt. A cikk végkövetkeztetésével nem akarnék vitatkozni, mert az úgy érzem, meghaladja az én kompetenciámat, azt azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a sebességtúllépést, mint szabályszegést nem lehet a KRESZ összefüggéseiből kiragadni. Illetve lehet, de nem érdemes.

Tekintsünk ezért a sebességtúllépésre úgy, mint egy olyan szabályszegésre, amely szükségszerű logikai kapcsolatban áll másfajta szabályszegésekkel!

A sebességtúllépés sajátos műfaj a szabályszegések között, mégpedig azért, mert sokszor nem jár egyedül. Aki sebességtúllépésben van, az előz ott is, ahol nem kellene, vagy nem lehetne. Az minden aggály nélkül átlépi a záróvonalat, holott tudja, hogy nem szabad. Könnyebben megszegi a kijelölt gyalogos átkelőhely megközelí­tésére vonatkozó rendelkezéseket. Aki sebességtúllépésben van, annak csőlátása lesz, és nem érzékel olyan dolgokat, amelyek a saját testi épsége szempontjából is fontosak. És nem utolsósorban: aki sebességtúllépésben van, jó eséllyel mások szabályszegésének is jobban ki van téve.

Mi is a sebességtúllépés?

A KRESZ 25. § (1) bekezdése szerint: „Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az úviszonyoknak (az ú vonalvezetésének, az úburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra.” Ennek a szabálynak a megszegése vezet az ún. relatí­v sebességtúllépéshez.

A KRESZ 26. § (1) bekezdése pedig jármű- és úvonaltí­pusoktól függően meghatározza, hogy mikor milyen sebességgel szabad az utakon közlekedni. Ezek abszolú sebességhatárok, mérlegelést nem engednek, szemben az előbbi rendelkezéssel. Ezt a rendelkezést egészí­ti ki a következő három további szabály:

Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/óránál, lakott területen kí­vül 90 km/óránál nagyobb sebességet jelez, személygépkocsival, motorkerékpárral és a 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebességgel szabad közlekedni.

Olyan járművel, amelynek megengedett legnagyobb sebességét a műszaki megvizsgálás során az (1) bekezdésben foglaltaknál alacsonyabban állapí­tották meg és ezt a jármű forgalmi engedélyébe (igazolólapjába) bejegyezték, legfeljebb a megállapí­tott sebességgel szabad közlekedni.

A jármű sebességét az előbbi rendelkezésekben emlí­tett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állí­tani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számí­tania kell.

Milyen veszélyekkel jár a sebességtúllépés, és milyen egyéb szabályszegésekkel állhat okozati összefüggésben?

A sebességtúllépés előbb emlí­tett hatása az ún. csőlátás kialakulása. A csőlátás a látótér nagymértékű beszűkülése, melynek következtében a perifériás látás gyakorlatilag elvész. Orvosi szempontból teljesen ép centrális (a látómező középpontjában még éles) látás mellett is gyakorlatilag vakságnak tekinthető, mert jelentősen korlátozza a térbeli tájékozódást. Csőlátás kialakulása esetén tehát a látótér szélén elhelyezkedő tárgyak és emberek a vezető számára egyszerűen elvesznek, észlelésük nem lehetséges.

Csőlátás kialakulása nélkül is fennáll a veszélye annak, hogy aki sebességtúllépésben van, az nehezebben tud reagálni arra, amit lát, mint az, aki megfelelő sebességgel halad. Mire ugyanis a sebességtúllépő felfogja, amit lát, és meghozza a megfelelő beavatkozáshoz szükséges döntést, addigra sokkal nagyobb utat tesz meg, mint a lassabban haladó, í­gy az előbbinek kevesebb tere marad az elhárí­tásra. Meglehetősen komoly következményei vannak a sebességtúllépésnek például egy kijelölt gyalogos átkelőhely vagy egy fényjelző készülékkel szabályozott úkereszteződés megközelí­tése során, és az egyik szabályszegés ilyenkor automatikusan vezet egy másikhoz. Aki abszolú vagy relatí­v értelemben eltúlzott sebességgel halad, az nem észleli/vagy nehezebben észleli a kijelölt gyalogos átkelőhelyet, és nagyobb valószí­nűséggel nem tud, vagy nem akar megállni a fényjelző készülék piros jelzésénél. Ugyanilyen észlelési, illetve reagálási problémák nehezí­tik az egyéb közúi jelzések (pld. egy előzni tilos tábla) észlelését, illetve az azokra való optimális reagálást.

A sebességtúllépésé könnyen vezet pályaelhagyáshoz, ami azt jelenti, hogy a jármű nem a számára kijelölt sávban vagy útestrészen halad, hanem arról letér, és felhajt egy járdára vagy lehajt egy úpadkára, ahol fennáll a tereptárgyakkal, illetve emberekkel való ütközés veszélye.

A sebességtúllépő nehezebben reagál a mások által létrehozott veszélyhelyzetekre is. Nemrég egy olyan balesetnek voltam tanúja, ahol az 50 km/h-s sebesség helyett 80-85 km/h-val haladó személygépkocsi vezetője egy figyelmetlenül végrehajtott visszafordulásra volt kénytelen vészfékezéssel reagálni. Az ütközést 50-nel sem tudta volna elkerülni (mert megállni akkor sem tudott volna az ütközési pont előtt), de a másik járművezető egy alacsonyabb ütközési sebesség mellett bizonyára nem tört volna rommá, és maradt volna örökre nyomorék. (Folytatjuk)