Baleset-megelőzés A figyelemelterelés veszélyei

Tudják Önök, mi az a koktélparti jelenség? A koktélparti jelenség azt a képességünket foglalja magába, hogyan vagyunk képesek egyes hangokat elkülöní­teni egyéb zavaró tényezők közül. Ez a képesség tehát lehetővé teszi számunkra azt, hogy zajos környezetben is sikeresen kommunikálhassunk.

Szöveg: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna

A koktélparti vendége rendszerint egyetlen társalgást hallgat, és minden mást figyelmen kí­vül hagy, attól teljesen függetlenül, hogy milyen lármás a társaság. Ehhez összpontosí­tani kell figyelmét egy meghatározott forrásra. E helyzet kí­sérleti megközelí­tésében két prózarészletet adtak egy időben fülhallgatón keresztül, és a kí­sérleti alanynak vagy csak a jobb fülébe vagy csak a bal fülébe érkező „közlésekre” kellett figyelni. Feladata az volt, hogy a figyelt szöveget folyamatosan ismételje meg hangosan. íltalában nagyon jól ellenállt a zavarásnak. A figyelemmel követett szöveg elmondásában alig fordult elő hiba. Bár mindig tudta, hogy a „nem figyelt” fülbe is érkezik valami közlés, de gyakorlatilag semmit sem tudott annak tartalmáról, még a nyelvet sem tudta megmondani, amelyen elhangzott. Az ember általában szelektál, és éppen ezt a szelektí­v vagy kiemelő folyamatot nevezzük figyelemnek. A pszichológia a csatorna szót használja, amely a jelzések bizonyos fajtájának vagy osztályának közvetí­tője az agy felé, és feltételezi, hogy a szelekciót „szűrő-” folyamatok biztosí­tják. A szűrő bizonyos meghatározott elvek alapján egyes dolgokat „elvet” és „kiválaszt”. Csak adott információkat enged tovább pontosabb feldolgozásra. A szűrő átállí­tásához, a figyelem váltásához idő kell. Azonban a vizsgálatokból kiderült, hogy saját nevünket olyan beszélgetésből is kihalljuk, amelyre nem is figyelünk oda. Tehát sokszor a nem figyelt jelzések sem „záródnak ki teljesen”. A szűrő csak „elhalványí­tja”, gyengí­ti őket.

Képzeljék most el a vezetést, mint a figyelmünket próbára tevő folyamatot! Amikor elindulunk, sokszor bekapcsoljuk a rádiót, vagy Bluetoothon hallgatjuk a zenét. Ha kocsiban ülünk, a hátsó sorban ülő gyerkőceink szóval tartanak bennünket, és ilyenkor tényleges figyelmet várnak el tőlünk, nem csak egyszerű hümmögésre vágynak visszajelzésként. A városi vezetés közben – ahol az autópályával szemben nem a monotónia, hanem az ingerek sokasága okozhat problémát – az úon zajló események közül is nehezebb kiszűrnünk azokat, amelyek a mi közlekedésünk szempontjából relevánsak. Megszólalhat a telefonunk, amely még akkor is figyelemmegosztást eredményez, ha szabályosak vagyunk és kihangosí­tót használunk a beszélgetés közben.

A világból egyszerre sokkal több információ ér bennünket, mint amennyit felfogni képesek vagyunk. Jó példa erre a következő: Valószí­nűleg nem fogjuk megjegyezni ‒ ha külön nem figyelünk rá ‒, hogy milyen ruhája volt valakinek, akivel együtt zötyögtünk a buszon hazafelé. Pedig valószí­nű, hogy a szemünk felfogta, csak kiesett az emlékezetünkből, mert nem szenteltünk figyelmet ennek az információnak. Úgy tűnik, mi aktí­van kereshetünk meghatározott információkat, vagy szelektí­ven figyelhetünk bizonyos szempontokra. A keresés az a folyamat, ahogy a telefonkönyvben egy telefonszámot megkeresünk, vagy ahogy a nyertes lottószelvényeket kiválasztják, vagy ahogy egy kép részletein végigjárunk szemünkkel. A figyelem és a keresés ugyanannak az éremnek a két oldala. A keresés által megváltozik az érzékleti összkép, bizonyos részletek kiemelődnek, mások homályba vesznek. A figyelem legfontosabb funkciója éppen ez, az észlelés kiemelése, élesebbé tétele, valamely részlet fókuszba állí­tása.

A kérdés az, hogy amikor vezetés közben özönlenek ránk az információk, vajon képesek vagyunk-e kiszűrni azokat, amelyek fontosak, és azokat, amelyek irrelevánsak. Véleményem szerint sokkal fárasztóbb és azért hosszú távon kockázatosabb túl sok ingert „bevállalni” és azután azokat megpróbálni szelektálni, mint figyelmünket eleve egy szűk határon belül tartani, és ezzel kizárni a felesleges információkat. Vegyük a következő példát: Egy dinamikus zenére figyelünk, miközben elhaladunk egy tőlünk jobbra álló autóbusz mellett. Mit gondolnak? Zenehallgatás közben vagy anélkül vagyunk képesek jobban felismerni azt a tényt, hogy az autóbuszöböl mögött egy kijelölt gyalogos-átkelőhely van, és hogy a busz az esetlegesen lelépő gyalogosokat takarhatja előlünk, vagyis meg kellene állnunk? A választ elméletben nyilván sokan tudják, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a gyakorlatban is képesek vagyunk ennek megfelelően választani, amikor a zene és a csend között dilemmázunk.

2014-ben járta be a világot az a megrázó videó, amelyben Liz Marks a saját történetéről beszélt. Az amerikai lány arra akarta felhí­vni az emberek figyelmét, hogy soha ne nyomkodják a mobiljukat vezetés közben, mert könnyen válhatnak egy végzetes baleset áldozatává. Liz vezetés közben meghallotta, hogy SMS-e jött, és lehajolt a telefonhoz, hogy megnézze. Ekkor történt a baleset. Az egykor gyönyörű, népszerű tinilány súlyos sérüléseket szenvedett. Bal szemére megvakult, elvesztette az í­zérzékelését és részlegesen a hallását is. Ami vele történt, egyfajta kortünet: Azt hisszük, hogy mindent uralni tudunk, hogy egyszerre több helyen is „jelen tudunk lenni”, hogy hiába ömlenek ránk az ingerek, mi mindet kézben tudjuk tartani. Pedig dehogy. Az agyunk nem erre az információdömpingre van kitalálva, és hogy ez mennyire igaz, azt Liz balesete példázza a legjobban.

Erről pedig eszembe jut egy 2017-es év végi hí­r: Egy Skóciában élő magyar nő a Facebook egyik zárt csoportjában közzétette azt a videót, amely megmutatta, mi mindennel foglalkozik vezetés közben. Barátainak egyikénél a látottak kiverték a biztosí­tékot, és feljelentette őt a rendőrségen. Közlekedésbiztonsági szakember elemezte a nyilvánosságra hozott videót, és azt, hogy hány szabályt sikerült a nőnek 12 perc alatt megszegnie. És mi volt a magyar nő reakciója: „Tudom, ki hozta nyilvánosságra a videót. Remélem, hamarosan jobban lesz, az irigység ugyanis egy betegség. Bárki is próbál lenyomni, az biztos, hogy alattad van.” Nos, Önöknek mi a véleménye?