Baby in Black – Husqvarna Svartpilen 125

Az előszériás példányt Alan Cathcart tesztelte. Mi is kipróbálhattuk, bemutató a Motorrevü 2021/03 számában olvasható.

Egészen mostanáig a Husqvarna úgy növelte éves eladásait az igencsak figyelemre méltó 48 555 darabszámra, hogy hogy közben nincs jelen a legkisebb utcai motorok cseppet sem komolytalan piacán. Abban az A1-es jogosítványhoz kötött, 125 cm3-es kategóriában, amit a KTM egyik legkeresettebb modellje, a 125 Duke olyan sikeresen megcélzott. Ez azonban egy csapásra megváltozott, mert megérkezett a Husqvarna Svartpilen 125, és mint arra neve is utal, csak egyetlen színben érhető el. Külsősként az a megtiszteltetés ért, hogy a hivatalos bemutató előtt néhány hónappal, elsőként próbálhattam ki az új motor előszériás változatát. Egyúttal felfedték előttem a számos finom dizájntrükkel izgalmassá tett modell titkait, melyek bizony alaposan megkülönböztetik unokatestvérétől, ugyanakkor olyan meggyőző minőségérzetet adnak, ami meglepő ebben a kategóriában.

Folyadékhűtéses, DOHC vezérlésű, négyszelepes, egyhengeres motorja már bizonyított a 125 Duke-ban. A 124,7 cm3-es hengerűrtartalomhoz 56 x 47,2 mm-es furat x löket értékeket választottak. Emiatt egyrészt pörgős természetű, a 11 kW/15 LE-s maximális teljesítményét 9500-as percenkénti fordulaton adja le, amivel maximálisan kihasználja a kategória adta lehetőségeket. Ugyanakkor 12 Nm-es nyomatékcsúcsával váratlanul ütős egy 125-öshöz képest, és ezt már 7500-as fordulaton produkálja – ez volt a másik oka, hogy a közel négyzetes motorkonstrukciót választották. A két felül fekvő, lánccal hajtott vezérműtengely himbák segítségével mozgatja a négy szelepet, míg a nemkívánatos rezgéseket egy fogaskerék hajtású kiegyensúlyozó-tengely küszöböli ki. Kiváló munkát végez, még az sem okoz indokolatlan bizsergést, ha a készséges kis motor a piros zóna határát jelentő 11 000/min-ig felpörög. Az üzemanyag-befecskendezést Bosch ECU vezérli, egy felső injektor eteti a 46 mm-es Dell’Orto fojtószelepházat. A 125-ös Duke stressz mentesen képes 120 km/h-ra gyorsítani, és ezzel pont így van a Husqvarna is.

A futómű kormányzási geometriája viszonylag konzervatív, a fordított, 43 mm-es, nyitott kazettás WP Apex villa 25°-os szögben áll a kovácsolt alumínium villahidakban, ami 95 mm-es utánfutást eredményez. A rugóút 142 mm elöl és hátul egyaránt, és annak ellenére, hogy nem állítható, a nagymotoros méretű első felfüggesztés komoly vizuális tartalommal látja el a belépő szintű csomagot. Az alumíniumöntvény hátsó lengővillához közvetlenül kapcsolódó WP Apex központi rugóstag előfeszítése állítható, ha az utas vagy a poggyász ezt igényli. A progresszív karakterisztikájú rugó lágyan indul meg, ami a kategóriához képest szokatlanul jó menetminőséget biztosít normál útburkolaton, majd ahogy a rugó összenyomódik, egyre progresszívabbá válik, ennek köszönhetően a Svartpilen 125 a nagyobb dudorokkal és hepehupákkal is elég ügyesen megbirkózik. Száraz tömege mindössze 146 kg, ugyanakkor 7 kg-mal többet nyom, mint a 125 Duke. Bárki is a felelős a Svartpilen 125 futómű-csillapításának beállításaiért, fizetésemelést érdemel – igazán kiválóra sikerült, mind elől, mind hátul.

A Svartpilen 17 colos fűzött küllős kerekeit prémium minőségű Pirelli Scorpion Rally STR gumikkal szerelik szériában. A használható terepképességgel rendelkező bütykös futófelület főképp a földutakon élvezhető, azonban tempónál sem dobol az aszfalton, mint ahogy az több riválisa esetében tapasztalható. Elöl egy szimpla, 320 mm átmérőjű, acél ByBre féktárcsával és radiálisan szerelt, négydugattyús féknyereggel látták el, a hátsó, 230 mm-es tárcsát egydugattyús, úszó féknyereg fogja meg – és igen, a ByBre az a bizonyos olasz fékgyártó leányvállalata, más szóval By Brembo. És ismét csak feltűnik a Bosch, ők szállítják a kétcsatornás, 9.1 MB ABS-t, amit a hátsó keréken ki is lehet kapcsolni Supermoto módban. Kavicsos-köves úton megpróbáltam blokkolni az első kereket, de nem sikerült – ezt az ABS nagyon kontrollált módon megakadályozta.

Eddig tehát tisztára, mint a KTM – de a két modell közötti mégis nagy a különbség, ami a külsőségekben nyilvánul meg. A Husqvarnát körülölelő, rövidre csapott farú, egy darabból álló burkolat elrejti a 9,5 literes üzemanyagtartályt és a hátsó váznyúlványt, ettől már-már monocoque szerű a megjelenése. A Svartpilen magasabb, scrambler-jellegű kormányt kapott, amely a 835 milliméteres ülésmagassággal kombinálva elegendően tágas helyet, és meglehetősen felegyenesedett üléspozíciót tesz lehetővé. Ettől válik a bébi Husqvarna ideális célszerszámmá a városi forgalomban, mert előrecsúszhatsz az egyenes, kétrészes nyergen, elegendően magasan ülsz, így átlátsz az előtted álló autók teteje fölött. Mindez pedig segíti az útvonalad megtervezését, amit aztán tökéletesen hajthatsz végre még a legszűkebb szituációkban is, hála a könnyed manőverezést lehetővé tevő széles kormánynak.

További segítséget ad a nagyon könnyen kezelhető kuplung és az, hogy a gázreakció harapós, ugyanakkor jól szabályozható. Úgy is mondhatnánk, hogy a motorok „Urban Warriorja”, amely nagyon is otthon van a dugók jelentette közelharcban. Tény, hogy ebben az is közrejátszott, hogy 180 cm-es magasságommal mindként lábamat kényelmesen le tudtam rakni a lámpáknál. A Svartpilen nagyon engedelmes motor, ami a kezdőket magabiztosabbá teszi, a tapasztaltabbak pedig egyszerűen csak élvezik a vezetését.

Mechanikus zajt alig hallani a blokkból – a 125 köbcentis utcai motor kipufogója azonban erőt tükröző, erőteljes hangon énekel, és menet közben is megmarad ez a benyomásunk. Kezdve az épp csak induláshoz használt első sebességfokozattal, majd jöhet az egyenletesen elosztott áttételű hatfokozatú váltómű második fokozata, amely 45 km/h-ig, sőt tovább is gyorsít. Majd a harmadik 60 km/h-ig, a negyedik 75-ig, az ötödik 100-ig, és többször is láttam 120 km/h-t a kijelzőn, mielőtt a fordulatszám-szabályozó közbeavatkozott volna a nem EU-konform prototípuson.

A fokozatok között könnyedén lépkedhetünk a simán kapcsoló sebességváltón, míg a kerek kijelző tetején a nagy piros váltófény a 8000-es percenkénti fordulatot elérve villogni kezd, így üzenve, hogy 10 000/min-nél feljebb kell váltani. A műszerfal meglehetősen különbözik a 125 Duke-étól, azonban sok közös vonást mutat a jelenlegi Fiat 500-éval. Középen a digitális kilométeróra, baloldalon a kiválasztott sebességfokozat olvasható, míg az analóg üzemanyag-szintjelző, a motorhőmérséklet és a fordulatszám a külső íven jelenik meg. A kilométer-számláló felülre, az időmérő óra pedig alulra került. Közvetlen a gyújtáskulcs elfordítása után módosíthatók a kijelzett adatok, így egy gombnyomással megjeleníthető a fogyasztás, két napi kilométeradat, a menetidő, a futásteljesítmény, stb… És a klasszikusan elegáns műszeregység csupán egy a sok szép részlet közül, amit aligha tükröz a Svartpilen alacsony ára.

További ilyen prémium elem a ledes első és hátsó lámpa. A kerek fényszóróban – igen, nagyon retró – a MINI-hez hasonlóan, a perem körül fut a nappali menetfény gyűrűje, míg a hátsó lámpát ízlésesen a burkolatba integrálták. Az üzemanyagtartály tetejére szerelt csomagtartón rögzítő pontok segítik a tanktáska elhelyezését, ezen kívül van egy kis blokkspoiler, no meg Husqvarna logó mindenhol, beleértve a kuplungdeklit, a kipufogódob burkolatát, a tanksapkát, az utasülés melletti kapaszkodókat, a váltót, a markolatokat és a kormány közepét, valamint Svartpilen embléma díszíti mindkét kereket és a felső villahidat. A kuplung- és a fékkar egyaránt öt fokozatban állítható. A hátsó kerék mögött, a rendszámtábla-tartóra kerültek az irányjelzők és a kurta sárvédő, amitől kifejezetten szellős maradt a rövidre szabott hátsó rész.

A Svartpilen dupla vezérműtengelyes motorja azonnal életre kel, amint hüvelykujjaddal megnyomod az indítógombot. Beáll a kicsit magas alapjárat, amit a kipufogó tompított, de határozottan édes hangzású duruzsolása kísér – lassuláskor esetenként finom visszadurrogásokkal fűszerezve. A motorból alig érkezik mechanikus zaj, a kipufogóhang kifejezetten erőteljesnek számít egy 125 köbcentis utcai motortól, és ez a benyomásunk menet közben is megmarad. A rövid egyes fokozatban éppen csak elindulunk, majd jöhet az egyenletesen áttételezett hatsebességes váltó többi fokozata. Azonban a dinamikus élményéhez nem kell minden fokozatot maximálisan kipörgetni – a motor eléggé nyomatékos ahhoz, hogy akár harmadikba, akár negyedikbe kapcsolva élvezhesd a kanyarokat, ám ha mégis úgy szeretnéd, kimotorozhatod a teljes fordulatszámot minden fokozatban.

A Svartpilen 125 egyik legfontosabb pozitívuma, hogy kezelőszervei magabiztosan és könnyen kezelhetők, különös tekintettel a kuplungra. Személyes tapasztalataim szerint – három gyerekem tanítottam motorozni – a zöldfülűek számára ez az egyik legnagyobb kihívás. A Svartpilen komplett sebességváltója hibátlanul dolgozik, a progresszívan működő kuplung jól adagolható, és ott a lendkerék tömegének a hatása, ami megakadályozza, hogy váltáskor indokolatlanul leessen a motor fordulatszáma – a 125-ös csak simán veszi a fokozatokat, egyiket a másik után. A kiválasztott sebességfokozat a műszerfalon látható, ami nem csak a kezdőmotorosok számára hasznos segítség. Ezt a funkciót minden gyártónak kínálnia kéne, kiváltképp olyan kezdő motorokhoz, mint ez is.

A 125-ös Svartpilen felegyenesedett üléspozíciója magabiztossá tesz, de a kiszámítható irányíthatóságot támogatja a bütykös Pirelli abroncsok már-már valószínűtlenül remek tapadása is. Kormányzása kifejezetten semleges, sokkal inkább, mintha egy átméretezett egyhengeres KTM 690 lenne, vagy mondjuk a jóval idegesebb viselkedésű CBF125-höz viszonyítva. A fékrendszer kiváló – a radiális első fék jól tette a dolgát még a 83 kilóm alatt is, ami nem éppen a célközönség átlaga. Kiegyensúlyozottan, szaggatás nélkül állt meg vészfékezéskor. A motorfék is elég jól használható, valószínűleg a magas kompressziónak köszönhetően, de nem veszi túlzottan igénybe a hajtásláncot. Az egyetlen dolog, amitől nem voltam lenyűgözve, az a meglehetősen keskeny ülés, amit sokkal inkább a formát, mint a funkciót szem előtt tartva terveztek – a kevéske szivacsával elég keménynek érezni, aminek eredménye végül egy félig zsibbadt hátsó lett.

A Svartpilen 125 az innovatív dizájn, a modern külső, a minőségi, prémium alkatrészek és egy adagnyi flat-track hatás egyedülálló keveréke. Kiváló kezdőmotor kis blokkal, de nagy szívvel. Nem mellékesen mérete egy nagymotoré, amely kulcsfontosságú szempont egy olyan kategóriában, ahol minden a megjelenésen múlik.

Szöveg: Alan Cathcart

Fotó: Husqvarna/Heiko Mandl