A kétütemű Aprilia RS 125 nélkül aligha lenne elképzelhető korunk két keréken száguldó hőseinek – Marco Melandrinak, Jorge Lorenzónak, Casey Stonernek, a többszörös világbajnoknak, Valentino Rossinak és az ügyeletes superbike-bajnoknak, Max Biagginak – a karrierje.
Åk és sokan mások ezen a modellen alapozták meg versenyzői pályafutásukat. Magától értetődő volt hát, hogy stílszerűen mutassa be az Aprilia e meghatározó típus utódját, az RS4 125-öt: egy Milánó közelében található kicsi, de korszerű pályát választott leleplezése helyszínéül.
Ahogy az embernek, úgy a sportmotornak is megfelelő cipőt kell viselnie. A bemutatón Pirelli Diablo Supercorsa „papucsok” díszelegtek az újonc felnijein, méghozzá SC1 keverékű változatban. A sorozatgyártású példányok azonban várhatóan Schwalbe köpenyekkel kerülnek majd forgalomba.
 |
| Nincs túl mélyen a kormány, és tisztességes lassulást szavatol a szimpla tárcsával párosított, radiális féknyereg |
Első ránézésre alig különböztethető meg az RS4 az RSV4-től, főleg akkor, ha elölről, ferde szögből veszi szemügyre az ember. A három lámpatestet felvonultató orr, a tank-ülés vonal és a rövid, zömök far mind megtévesztésig hasonlít a másikéra, de még egy fokkal kompaktabb hatású. Ennek megfelelően, ha nem is hétrét görnyedve, de mindenképp sportos testtartásban kell ülni a motoron. Szerencsére nincs túl mélyen a kormány, és nincsenek túl magasan a lábtartók. Az idom mélyében bújik meg a DOHC-rendszerű, 15 lóerős, egyhengeres motor. Névleges teljesítményét 10 500-as percenkénti fordulaton adja le. Ennél többet nem volt szabad kihozni belőle az érvényben lévő jogosítvány-előírások miatt.
 |
| Kétszer ekkora teljesítménnyel is megbirkózna a váz és a futómű |
Mivel a 15 lóerő teljesítmény behatárolja a lehetőségeket, fontos, hogy olajozottan vezessen a motoros, mert így meg tudja tartani a lendületét. Mondani sem kell, hogy pontosan, semleges viselkedést tanúsítva veszi az RS4 az íveket, és ha kell, bármikor készségesen változtat irányt. Bedönthetősége minden igényt kielégít, és bár fékezni ritkán kell vele, két ujjal működtethető a fékkar, határozott a fékek nyomáspontja, és teljességgel kielégítő hatásfokuk, hála a 300 mm átmérőjű első tárcsának, az acélsodronyba bújtatott fékvezetékeknek és a radiális felfogatású féknyeregnek.
Sajnos túl gyorsan ért véget az önfeledt körözés, muszáj megvonni az első mérleget! 4195 eurós vételárával abszolú reális ajánlatot szemléltet az RS4. Ha csak a töredékét fogja begyűjteni azoknak a versenysikereknek, mint elődje, akkor még nagyon sok győzelemre és bajnoki címre lehet számítani tőle.
