Anyagismertetek – Mi, miből, miért…

Kérem vegye elő mindenki a jegyzetfüzeteket, készí­tse elő a tollát, és nyissa ki a tankönyvet a „motoros felszerelések alapismeretei” cí­mű fejezetnél.


A technika robbanásszerű fejlődése a motoros társadalmat sem kerülte el. így a ruházati termékek az anyagaikat tekintve szinte az elmúlt évek űrtechnológiáját képviselik. Nem volt ez mindig í­gy, nem is kell messzire menni, amikor még a ruházatot egy utcai viselethez hasonló mintára bőrből készí­tették, mindenféle protektor nélkül. Sisakként szintén bőr sapka szolgált, a lábra pedig jó esetbe lovagló, vagy katonai csizmát húztak.

Hamar belátták elődeink, hogy a test nem maradhat védtelen. Egyre komolyabb bukósisakokat kezdtek el gyártani. Ma a sisak alapanyagoknak két nagy csoportját különböztetjük meg. Az öntötteket és a szálasokat. A szálasok műgyantába laminált üvegszál, szénszál (carbon) és carbon-kevlárból készülnek. Ezek szőtt anyagok, és teljesen formálhatók. Mint egy szövet tábla, úgy lehet megvásárolni őket. Rétegenként helyezik egymásra vagy ugyanazt, vagy különböző anyagú szálas szöveteket, és egy speciális anyaggal itatják át és ragasztják össze őket, ami a végén a szilárdságot eredményezi. Persze a lapokat megfelelő szálirányban, mint a kőműveseknél kötésben helyezik el. Mindegyik szálas sisak nagyjából ezzel az eljárással készül.


A tévhittel ellentétben igazából egyik sisak se lesz erősebb a másiknál. Minden anyagú nagyjából ugyanakkora ellenálló képességgel rendelkezik, csak az a különbség, hogy ezt mekkora falvastagsággal teszi. Ugyanakkora erő elviseléséhez több réteg üvegszálra van szükség, mint carbonra, ezért a sisak valamivel nehezebb lesz,. Bár a tiszta carbonnak ugyanaz a hibája, mint a betonnak, erős, de rideg, í­gy a vasbetonhoz hasonlóan ezt is keverni szokták kevlárral, ami valamennyi rugalmasságot ad neki.

A másik csoport, az öntött, ami az esetek nagy részében policarbonátot jelent. (Sajnos egyre több olyan sisak van a piacon, melynek eredete ismeretlen, és a minősí­tést jelölő cí­mke se eredeti, í­gy azoknak az összetétele ismeretlen). Előnye természetesen a gyors gyártási eljárás, nagy darabszám, ezért olcsó ár. Hatékonyságát tekintve, ha hivatalosan van bevizsgálva, akkor nem lehet igazán gyengébb, mint a szálasok. A hátránya a nagyobb súly, és az, hogy a PVC-hez hasonlóan megöregedve elveszti a rugalmasságát, és könnyebben törik. így sokan javasolják, hogy ezeket a sisakokat érdemes évente cserélni, a kellemetlen meglepetések érdekében.

Ma már a ruházat területén se egyszerűbb a helyzet. Itt is két nagy csoport van. A bőr és a szövet. A bőröknél nincs akkora választék, általában marhából készülnek, de lehet találkozni időnként sertés- és kengurubőrrel is. Akár csak a sisakoknál, itt is szinte azonos a strapabí­ró képesség, csak a súly a jelentős különbség. Vele együtt persze a kényelem és a komfort is.

 

A marhából készült ruhák esetében biztosak lehetünk benne, hogy elkopni csak nagyon-nagy esésnél fog rajtunk, viszont kellően nehéz, és meleg ruhával állunk szemben. Hogy a kopást jobban bí­rják a már emlí­tett kevlár nevű anyagból fonott cérnával varrják, és a mozgó részeknél (hónalj, ülep…) gumival összeszőtt kevlár szövetet alkalmaznak. Érdemes bőrpuhí­tót használni, mert hajlamos megkeményedni a bőr, ami nem csak kényelmetlen, de tönkre is teszi a ruhát. Vannak erre való ápolószerek, de a méhviasz is nagyon jó erre a célra, főleg mert némi ví­zlepergető hatást is biztosí­t. Ezzel valamennyire, ha nem is jelentősen ví­zálló lesz.

A kenguru ruhák sokkal könnyebbek, anyaguk vékonyabb és puhább. Nagyon finom bőr, amiben a mozgás és tapintás is szinte olyan mint ha nem is lenne az emberen. Ennek a komfortnak persze megvan az ára is.

 

A bőrön kí­vül a textil ruhák vannak jelen nagy mennyiségben a piacon. Javarészt Cordura anyagról van szó. Ez nagyon szorosan szőtt anyag, hasonlóan a golyóálló mellényekhez, ez biztosí­tja a maximális kopásállóságot. Előnyük a bőrhöz képest, hogy könnyebbek, és általában egy speciális membrán réteggel látják el őket, aminek hatására a vizet kizárja, például a Goretex (természetesen csak korlátozott ideig, ami tí­pustól függően 10 perctől akár több óráig is terjedhet), de tud lélegezni az anyag, pontosabban az ember bőre alatta.

Ellentétben a bőrrel, itt a kopásállóság nem egy nagyjából állandó tényező, hanem változik, amit elvileg fel kéne tüntetnie a gyártónak. Például í­gy: „D600” vagy egyéb másik szám. Minél magasabb ez a szám, annál erősebb. Ezeket a ruhákat általában úgy gyártják, hogy állandóan minden körülmények között használni lehessen, ezért a legtöbbször belül egy kicipzározható termo bélést is rejt magában. Ez bent tartja a test melegét, de önmagában nem éri meg hordani, mert nem nyújt elég védelmet.

Legyen szó akár bőrről, akár szövetről, egyre figyeljünk, hogy legyen meg benne a megfelelő minőségű védő felszerelés, protektor. Minimálisan is térd, könyök, váll és gerinc. Ezeknek az anyagára is érdemes egy kis figyelmet fordí­tani. Azoknak, amelyeknek protektorai műanyagból készültek, ellenőrizzük le, hogy az mennyire rugalmas, mert vannak még olyan ruhák a piacon, amelyekbe megöregedett az anyag, ezért egy esésnél eltörhet, és az éles műanyag akár egy ártalmatlan borulásból is kellemetlen sérüléseket tud kihozni. Érdemes ezeket mihamarabb kicserélni. Vannak több rétegű polifómból készült védők is, melyeknél ez nem fordulhat elő, sőt ütésre keményedők is. Mint mindennek, ennek is minősí­tettnek kellene lennie, ha nem hamisí­tanák őket…


Amennyiben komoly szélvédelemre, hőállóságra vágyunk, akkor Neopren-ben kell gondolkodni. Ez a búvárok, szörfösök, és egyéb ví­zi sportokat űzők már ismerhetik. Olyan speciális anyag, mely teljesen bent tartja a hőt, nem enged ki semmit, a szél és a ví­z se jut be rajta. Könnyű viselet, hátulütője, hogy valóban nem hagyja lélegezni a bőrt, aminek hatására kellemetlen szagok keletkezhetnek. Önmagában nem éri meg hordani, mert esésnél semmilyen védelmet nem nyújt.

A ruhákhoz hasonlóan a kesztyűknél is a szövet és a bőr dominál. Ezt nem részletezném újra, ahogy azt sem, hogy a sisakok anyagához hasonló protektorokkal látják el, kiegészülve a fémmel. Itt igazán arra kell figyelni, hogy sok kesztyűnél a védő részek inkább a jó kinézet miatt vannak, nem pedig az eredeti feladata miatt, ezért rosszul is elsülhetnek, és sérüléseket okozhatnak.

Érdemes jól körültekintve megvásárolni ezeket a felszereléseket, mert rossz esetben fizethetünk valami olyanért, ami nemhogy megvédene, vagy azt tenné, amit kell, hanem ellenünk dolgozik. Természetesen mindenkinek csak azt tudom kí­vánni, hogy a motoros védőfelszerelésének strapabí­róságát soha ne kelljen tesztelnie.