Alpen Masters 2014. I. rész

Pezsgőspoharakat nem vittünk magunkkal a Sass Pordoinál megtartott fotózásra, ezt pótolandó, sisakjainkat dobáltuk magasba az AlpenMasters tizedik születésnapján. A Dolomitok ragyogó napsütéssel, drámai tájakkal és kihí­vásokkal teli úszakaszokkal járultak hozzá az ünnepi hangulathoz.

Mindent jól csináltunk – szokta mondani tesztelőnk, Karsten Schwers megkönnyebbülten, ha minden rendben megy az AlpenMastersen. Ami az idén különösen fontos, hiszen a jubileumot semmi nem zavarhatja meg: a Motorrad immár tizedik alkalommal választja meg több európai partnermagazin közreműködésével 20 modell közül az Alpok királyát – azt a motorkerékpárt, amely a meredek emelkedőket épp olyan könnyedén hódí­tja meg, mint amilyen jól viseli a radikális fékezéseket lejtőn, a hajtűkanyarokban épp olyan megbí­zhatóan viselkedik, mint amilyen jól elnyeli az úburkolat hibáit. A tesztcsapatnak igen sok dolga van, mí­g meglesz a győztes, hiszen 20 motorkerékpárt és a teszt elvégzéséhez szükséges teljes felszerelést, valamint a pilóták holmiját egyaránt fel kell juttatni a hegyre, ami hosszadalmas szervezést igényel. Előre nem látható meglepetések persze mindig adódhatnak, hiszen például egy hirtelen hóesés a mégoly részletes terveket is egy pillanat alatt romba döntheti.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

De most úgy tűnik, az időjárás a tizedik AlpenMastersen a mi oldalunkon áll, tűző napsütés olvasztja a Marmolada, a Langkofel és a Sella-masszí­vum hósipkáját. Idén a Dolomitok közepén zajlik Európa legnagyobb összehasonlí­tó tesztje, kiindulópontként az ismert téli üdülőhelyet, Canazeit választottuk. Az AlpenMasters már két í­zben, 2009-ben és 2010-ben is itt vendégeskedett. Bár akkoriban a tesztcsapatnak esővel és havas esővel kellett megküzdenie, ennek ellenére lenyűgözőnek találtuk a tesztkörülményeket – ami biztosan nem véletlen ezen a vidéken, amely nem véletlenül számí­t az európai motorosok egyik legkedveltebb úi céljának. A Dolomitok szí­vében egymást követik a hágók, különleges kanyarkombinációk és hajtűkanyarok váltakoznak sűrű ritmusban. A francia Alpoktól vagy a Stilfser Joch környékétől eltérően, ahol szintén többször zajlott már AlpenMasters, itt a motorok nem tudják magukat kipihenni a völgyek hosszú egyenes szakaszain. A Dolomitokban villámgyorsan kiderül, hogy egy motor alkalmas-e az alpesi utakra – vagy éppen nem.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Mivel az AlpenMastersen a hegyi utakon releváns tulajdonságokat szeretnénk elsősorban vizsgálni, ezért ilyenkor eltérünk a szokásos értékelési szempontoktól. A garancia, a fenntartási költségek vagy a legnagyobb sebesség itt nem játszik szerepet, annál jobban számí­tanak a menetdinamikai tulajdonságok. Ide számí­t mindenekelőtt a kormányzási pontosság, a manőverezési készség és persze a fékezési tulajdonságok, különösen lejtőn. A tesztelők minden skrupulus nélkül hajszolják a motorokat azok fizikai – na meg időnként az utast pszichikai – teljesí­tőképességének határáig, hiszen például a fékmérés nem ritkán egy meredek stoppie-val ér véget – ami az adott motorkerékpár számára bizony pontlevonással jár. A hegyi utakon ezenkí­vül rendkí­vül fontos a nyomaték, amelyet az alpesi teszten kétszer is megmérünk: hegynek felfelé, ami a hajtűkanyarból való kigyorsí­tásnak felel meg, ezenkí­vül 2000 méteres magasságban – hiszen ki is akarna kicsivel a hágó előtt pont egy lakókocsi előzése közben végleg kifulladni?

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Ezt a speciálisan a hegyekre igazí­tott értékelést már az első, 2005-ös AlpenMastersen alkalmaztuk, és azóta is megtartottuk. Az azóta eltelt időben leginkább a tesztalanyok változtak. Akkoriban a 20 motorkerékpárból még csak nyolcnak volt ABS-e, mí­g az idei teszten már csak egyetlen modell indult blokkolásgátló nélkül, mégpedig a Moto Guzzi V7 Special. Kipörgésgátlónak, menetprogramoknak és elektronikus futóműveknek 2005-ben még hí­re-hamva sem volt, ugyanakkor négy vérbeli szupersportgép is indult az Alpok királyáért folyó versenyen – ez a kategória manapság teljesen hiányzik, mivel a vásárlóközönség érdeklődésének hiányában ebben a szegmensben a gyártók sem jeleskednek. Ráadásul szupersportgép még soha nem tudott nyerni az AlpenMastersen.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

A húsz motorkerékpár öt, lehetőség szerint homogén csoportban indul a versenyen, a csoportelsők kerülnek a döntőbe. Itt a tesztcsapat kivételesen szögre akasztja az objektivitását: a tapasztalt nemzetközi tesztelők személyes ranglistát állí­tanak fel. Az Alpok királya az a motorkerékpár lesz, amely a legtöbb szavazatot kapja.

 

 

Tesztmotorok

Gert Thöle tesztfőnöknek és csapatának jut minden évben az izgalmas feladat, hogy összeállí­tsa az AlpenMastersen részt vevő motorkerékpárok 20-as listáját. Izgalmas azért, mert a tesztelők nem kényük-kedvük szerint választják ki a motorokat, hiszen kizárólag vadonatúj és átalakí­tott modellek, valamint olyan motorkerékpárok indulhatnak a megmérettetésen, amelyek eddig még soha nem vettek részt ezen a nagyszabású teszten. Idén ilyen például a KTM 1190 Adventure, hiszen a tavalyi AlpenMastersen az R változat indult. így az alapmodell most első í­zben szerepel a versenyen, amely minden bizonnyal sok izgalmat hoz majd ebbe a csoportba (többet a következő részben olvashatnak).  A húsz motor kiválasztása után a következő kihí­vást a megfelelő csoportba sorolás jelenti. Ez cseppet sem egyszerű, ugyanis egyre több az ún. crossover modell, amelyeket nem lehet egyértelműen ide vagy oda sorolni. Csak egyetlen példa: vajon a Honda VFR800F inkább túragép, talán funbike vagy esetleg kezdőknek való motor? Hosszas viták után végül a túragépek csoportjába került. Vitatott volt rajta kí­vül több modell besorolása is, végül mégis sikerült homogén csoportokat létrehozni. Külföldi társlapjainkra tekintettel, akik részt vesznek az AlpenMastersen, illetve megjelentetik a tesztet, az öt csoport most angol nevet kapott: beginner, power, fun, touring és adventure.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

BEGINNER
Négy teljesen eltérő koncepciójú kéthengeres modell küzd a koronáért a legkisebb géposztályban, a cruisertől egy klasszikus modellen és egy naked bike-on keresztül egy allrounderig.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Valamit rögtön leszögeznénk: a „Beginner” csoportmegjelölés nem azt jelenti, hogy ez a négy motor az Alpen-Masters kiscsoportja lenne és be kellene érnie egy leereszkedő mosollyal. A teljesen kezdő pilóták számára ezek a kéthengeresek amúgy sem lennének igazán megfelelőek, hiszen a Moto Guzzi V7 kivételével nagyobb a teljesí­tményük, mint amit a 48 lóerős géposztály megenged. A „Beginner” elnevezéssel, amelyet a nemzetközi partnerek kedvéért választottunk, sokkal inkább azokra a pilótákra gondoltunk, akik először motoroznak az Alpokban, illetve azokra, akik inkább élvezettel siklanak át a Dolomitokon ahelyett, hogy hektikusan rohannának hágógól hágóra.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

A négy motorkerékpár eltérő koncepciót követ. A Yamaha két vadonatúj modellt hozott el, a hűvös XV950 cruisert és a feltűnést keltő naked bike-ot, az MT-07-et. A Moto Guzzi a klasszikus, meseszép V7 Speciallal áll rajthoz, amelynél a generátor az előző évi modelltől eltérően immár olajban fürdik. Bár ez menet közben nem jelent érezhető különbséget, mégis feljogosí­tja a karizmatikus olasz tí­pust arra, hogy ismét induljon az AlpenMastersen. A Honda részéről az NC750X allrounder indul a versenyen, amely 50 cm3-rel nagyobb az előző modellnél, ami a jobb forgatónyomatéknak köszönhetően valóban érezhető is.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

A legmeglepőbb választás egy alpesi túrára kétségtelenül a Yamaha 250 kilogrammos cruisere. Viszonylag hosszú tengelytáv, lapos villaszög, alacsonyra került lábtartók – látszólag nem a legjobb adottságok a hegyvidéki kanyarokhoz. Ennek ellenére í­géretesnek tűnik, hiszen az ülése vendégszeretőbbnek bizonyul a vártnál, a lábtartók is kényelmes térdszöget eredményeznek, és a kormány is könnyedén simul a pilóta kezébe. Egyértelmű pozití­vum a levegőhűtéses V2-es erőforrás 54 mért lóerővel, amely már 3000-es fordulaton leadja 81 newtonméteres maximális nyomatékát. Egy ilyen erőforrással szédültre motorozhatod magad a Dolomitok újain. Jobban mondva motorozhatnád, ugyanis a kipufogó miatt a jobb oldali lábtartó nagyon messzire kiáll és ezért korán leér, ráadásul a masszí­v tartókonzollal együtt, ami legrosszabb esetben kiemelheti a motort, és akár bukás is lehet a dolog vége. Az ilyen kilátások gyorsan lelohasztják a lelkesedést, í­gy arra is marad idő, hogy kiderüljenek az XV kisebb hiányosságai is. Ilyen a kis rugóú, ami rossz minőségű burkolaton, mint például a Campolongo újain különösen kellemetlen. A nem állí­tható fékkart időnként majdnem a kormányig be lehet húzni, és a jókora terhelhetőség sem ér sokat, mivel hiányoznak a csomagrögzí­tési lehetőségek. Összességében az XV kiváló erőforrása ellenére mégsem igazán alkalmas a gondtalan kanyarvadászatra nagy magasságban. Aki mégis őt választja, az legyen óvatos a jobbkanyarokban.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Az XV-hez hasonló árkategóriában, 8500 euró körül van a Moto Guzzi V7 Special modellje, amely egyenes üléspozí­ciójával és klasszikus vonalaival egészen más motoros közönséget céloz meg. Nála is az erőforrás jelenti az előnyös oldalt, még ha a mérőpadon csak 45 lóerőt is teljesí­t, és épp csak 59 newtonméteres nyomatéka is inkább gyengének mondható. Mindezt ellensúlyozza viszont az a hamisí­tatlan rázkódás, amivel az olasz V2-es mozgásba jön, és onnantól mély hangú bluggyogással ejti rabul pilótáját.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

A szolid kidolgozás és a szép kerek analóg műszerek is hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a nyergében. A Guzzinál viszont nyilvánvalóan nem veszik olyan komolyan az összeszerelést, ugyanis két kisebb alkatrészt is elveszí­tettünk róla, például a lábfék ütközőcsavarját. A váltó az átlagosnál valamivel rosszabbul teljesí­t, ugyanis a váltóutak hosszúak, a tésztás kuplung pedig nem választja szét igazán precí­zen a lamellákat. Ugyanakkor a Guzzi 21 literes tankjának köszönhetően 457 kilométeres hatótávolsággal büszkélkedhet, ami igazán előnyös a hegyekben, ahol nem találunk minden sarkon egy benzinkutat. Ne hagyjuk magunkat elvakí­tani az igazán kényelmesnek tűnő utasüléstől: a gyakorlatban túl rövidenk bizonyult, a kapaszkodókat alig lehet elérni, a lábtartók pedig nagyon magasra kerültek – nem szólva arról, hogy a Guzzinak utassal még hamarabb elfogy a lendülete. Mindezek ellenére: ha az ember megbékél azzal, hogy nem fog ezerrel száguldozni a kanyarokban, akkor a V7 igazán élvezetes motorozást tesz lehetővé. Erősségei közé tartozik, hogy lineárisan gyorsul, és szűk kanyarokban éppolyan pontosan tartja az í­vet, mint a nagyobb í­veken. Röviden: olyan, mintha egy darabból öntötték volna, és harmonikus viselkedéssel kényeztet. Nem kérdés, a kis Guzzi hat évvel a megjelenése után is szí­vet melengető. Kis teljesí­tményével és ABS nélkül viszont esélye sincs arra, hogy az első helyek egyikén végezzen.

 

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

így a verseny végül a Yamaha MT-07 és a Honda NC 750 X, a csoport két legolcsóbb modelljének párbajává válik. Első pillantásra a verseny eldőlni látszik, hiszen az MT-07 teljesí­tménye a maga 76 mért lóerejével messze meghaladja a többiekét, és feszes nyomatékával igazi alpesi motornak tűnik. Emelkedőn, utassal is mindössze 4,9 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy kettesben 25-ről 75 km/h-ra gyorsuljon. Minden fáradság nélkül rohan kanyarról kanyarra, éppen olyan villámgyorsan száguld végig a Pordoi nagyí­vű kanyarjain, mint a Falzarego-hágóra vezető cérnavékonyságú emelkedőn. A 689 cm3-es kéthengeres hangolása tökéletes a hegyi utakra, és már 3000/min-es fordulatnál majdnem 60 newtonméteres nyomatékot ad le. Különösen örvendetes a kis tömeg: a Yamaha naked bike-ja teletankolva is mindössze 184 kilogrammot nyom a mérlegen. Ez nagyon megkönnyí­ti a nem igazán rutinos pilóták életét az Alpok kanyardzsungelében.

 

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

Ezzel a Honda allroundere nem tud lépést tartani. Az NC750X-nek majdnem 40 kilogrammal többet kell cipelnie a vállain, és nyomatékbeli képességei is inkább szerénynek mondhatók: 2000 méteres magasságban 50-ről 100 km/h-ra a 14,6 másodperc bizony a teljes mezőny leggyengébb eredményét jelenti számára. Ennek oka minden bizonnyal az extrém hosszú hatodik sebességfokozat. Az 57 mért lóerő a kezdetektől telt nyomatékgörbével kiegészülve ennek ellenére jó benyomást tenne ránk az alpesi utakon, de a Honda sajnos megfékezi az élvezeteket: a 750-es motor már 6500/min-nél beleszalad a leszabályzóba, ami rendkí­vül idegesí­tő a számos hajtűkanyar közötti általában rövid egyeneseken való gyorsí­táskor. Javára válik, hogy a szűk kanyarokban a gázt és a kuplungot finoman lehet adagolni, ezt leszámí­tva a Honda mindig a Yamaha mögött marad.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

 

###

 

 

A kanyarokban aztán behozza a hátrányát. Bár a jóval könnyebb Yamaha MT-07 valamivel még kezesebb, viszont nem annyira pontos és stabil. A Hondához képest bizonytalanabbnak tűnik, olyannyira, hogy bedöntéskor a pilóta időnként alaposan megijed egy-egy másodpercre. A tényleg kemény bukkanókat leszámí­tva a Honda rugózóelemei jól reagálnak, mí­g az MT-07 nyergében a legkisebb egyenetlenséget is megérezzük a Dolomitok gyakran kitöredezett aszfaltján. Lejtőn való erőteljes fékezésnél a Honda egytárcsás első féke ellenére hamarabb megáll, legalábbis ha a pilóta valóban erős kézzel bánik a fékkarral. Az MT-07 fékéhez sokkal kisebb kézerő is elegendő, és a hatásuk is jó, de a motor egy stoppie-val áll meg – ami pontlevonással jár az ABS-nél. A kényelem szempontjából a Honda jóval előrébb végez, pilótának és utasnak egyaránt kényelmes ülést, valamint megfelelő szélvédelmet kí­nál. Az MT-07 a csomagrögzí­tés kritériumánál is pontokat veszí­t, a kapaszkodó nélküli magas utasülést pedig senkinek sem kí­vánjuk egy hosszabb alpesi túra során. Összességében az MT-07 fürge erőforrása és kis tömege ellenére olyan sok hiányosságot mutat fel az alpesi túrázás szempontjából, hogy a nem annyira kihegyezett, de nagyon megbí­zható Honda NC750X 16 ponttal megelőzi, és megnyeri az Alpen Masters legkisebb géposztályának versenyét.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

Ladin kör

A jól ismert Sella-kör helyett idén egy még sokoldalúbb kört tettünk meg: a tesztúvonal pontosan 100 kilométeren keresztül vezet a ladinok – egy etnikai kisebbség a Dolomitokban – területén át. Kiindulópontunk a „La Cacciatora“ hotel  Canazeiben, Trentino tartományban. A négycsillagos szállodának kiváló a konyhája, luxusszí­nvonalú a welness-részlege és hatalmas garázsa van, a ladin Planchensteiner család pedig az olasz mellett németül is beszél. Bemelegí­tésül a Fedaia-hágóra vezető lágy kanyarok szolgálnak. A hasonló nevű tó a Marmolada-gleccserrel lélegzetelállí­tó, de ne hagyjuk, hogy elterelje figyelmünket, hiszen a hágó legmagasabb pontja után gyakran csúszós í­veken kanyargunk lefelé. A kí­gyózás után jelöltük ki az első mérési szakaszt egy 15 százalékos emelkedővel (nyomaték), illetve lejtővel (fékmérés). Egy rövid völgyben vezető szakasz után Sottoguda után egy megvilágí­tatlan alagutakkal tarkí­tott keskeny ú vezet a Falzarego- hágó felé. Az ezt követő, lenyűgöző panorámájú Passo di Valparolát jelöltük ki arra, hogy 2000 méteres magasságban megmérjük a motorok nyomatékrugalmasságát.  A változatos lejtmenet egy hosszú egyenessel ér véget a San-Cassiano-völgyben, majd utunk La Villán keresztül halad Corvara felé, ahol egy téli kőomlás erősen megrongálta az úburkolatot. Az inkább jellegtelennek mondható Passo di Campolongo  vezet a Pordoihoz, az egyik legizgalmasabb alpesi hágóhoz. Gyors egymásutánban 60 kanyar követi egymást a keleti és nyugati oldalon – kompromisszumok nélkül, bonyolultan és egyszerűen zseniálisan. Javasoljuk, hogy ne júliusban vagy augusztusban látogassunk el ide, mert ilyenkor a turistabusz-konvojok teljesen lelassí­tják a forgalmat.

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

POWER
Teszteltük már őket versenypályán és országúon is, nem ez az első párbaj tehát a négy harmatfriss powerbike között. De itt a hegyekben teljesen új a felállás. Más szempontok – új győztes?

 

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

Power ist nothing without control – az erő mit sem ér kontroll nélkül – í­gy hangzott egykor az egyik gumiabroncsgyártó reklámszlogenje. Ezt a felismerést nyugodtan alkalmazhatjuk az Alpen-Masters-re is. A puszta erő önmagában itt ugyanis mit sem ér. Épp ellenkezőleg, a felfújt izomkötegek ezen a megmérettetésen sokszor pont az ellenkezőjét érik el. Itt a finomságok a legfontosabbak: mikor áll rendelkezésre a kellő erő, és hogyan lehet a legjobban kihasználni. Ott van például az elképesztő kanyarkörhinta rögtön Corvara település kijáratánál Passo di Campolongo felé. Ez a hullámvasú néhány kilométeren belül az úépí­tés összes létező alattomosságát felvonultatja. Gonosz kanyarok a lehető legcsúcsosabb í­vekkel és nagy magasságkülönbségekkel, rengeteg úhiba mély repedésekkel és kifagyásokkal, nagy, éles peremű lyukak és nagy felületű kavicsos foltozgatás – ennél rosszabb már nem is lehetne, legfeljebb egy enduróteszten. Mindenesetre kőkemény versenyszakasznak bizonyul, amely kí­méletlenül megmutatja, hogy ki a legény a gáton.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

Aki most az Aprilia Tuono V4 R-et kapta, az vért izzad. A lecsupaszí­tott szupersportrakétában van erő, jóval több is, mint kéne. Csak sajnos nem a jó helyen. Érzésre ugyanis alacsony fordulaton szinte semmi nem történik, aztán túlságosan sok minden is egyszerre. De a kanyargós tájon a motoros újra és újra a fordulatszámlétra legalján találja magát, hiszen a Tuono szűk fokozású sportváltójával pont a sebességre van kihegyezve. Ami jó a versenypályán, ahogy az be is bizonyosodott a nemrégiben megrendezett Track-teszten. Csakhogy itt az Alpokban teljesen más a helyzet. Emlí­teni is alig merjük, de néha még a kuplunghoz is hozzá kell nyúlni. Szánalmas mérési értékek igazolják az érzést. De ettől eltekintve is fárasztó dolog a Tuonóval az alsó sebességtartományban közlekedni. Rugózása kí­méletlenül feszes, minden egyes úhullám nagyot üt. Az ülés is kőkemény, az utas pedig jobban teszi, ha otthon marad.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

De azt sem szeretnénk elhallgatni, hogy a tesztkörben azért olyan rövidebb szakaszok is előfordultak, ahol a Tuono megcsillanthatta képességeit. A lendületes í­vű kanyarokban és a Passo di Falzarego felé vezető hosszú egyenesekben felfelé az Aprilia kiváló manőverezési készségről, feszes és pontos kormányozhatóságról és finom transzparensségről tett tanúbizonyságot. Itt az erőforrást legalább néha fel lehet pörgetni, hogy megmutathassa erejét – és persze egyedülálló V4-es hörgését. Mindez persze nem meglepő, előre sejteni lehetett.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Meglepetést inkább más téren tapasztaltunk. A Monster 1200 a Topteszten kritikát kapott kanyarban való viselkedéséért, ez pedig nem sok jót í­gért az alpesi kanyarokban. De ez a tesztmotor olyan magától értetődően vette a legbonyolultabb kanyarkombinációkat is, hogy néhányan le sem akartak szállni róla. A karakterváltásra nem találtunk magyarázatot, hiszen ez a tesztmotor is a gyári Pirelli Diablo Rosso II abroncsokon gurult. Lehet, hogy mindezek ellenére mégis a gumi volt a hibás a topteszten? Már soha nem fogjuk megtudni. De ezzel itt és most rehabilitáljuk a Monstert, amely rendkí­vül élvezetes kanyarvadásznak bizonyult az Alpok újain.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Annál is inkább, mivel az 1200-as az első Monster, amely a bukkanókkal tarkí­tott úon is igen jól viselkedik. A rugózás jól reagál és kiegyensúlyozottnak hat. Sőt, kissé lágyan csillapí­t a bukkanókon. De itt az Alpokban alapvetően érvényes: jobb a lágy, mint a kemény. A jó formájú ülés szintén kényelmes, még az utas is jó ideig bí­rja rajta.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Minden kétséget kizáróan kiemelkedő a V2-es Testastretta erőforrás. Aki szereti a kéthengereseket, az biztosan boldog lesz vele. A Ducati bármilyen fordulatról olyan spontán módon és akkora erővel gyorsul, hogy minden egyes kigyorsí­tás külön élvezetet jelent. Az egyedülálló nyomaték az ember minden porcikáját átjárja, az egyenetlen ritmusú pulzálás elkábí­tja a pilótát. Olyan hajtómű, amely kiváló minőségével és az általa keltett érzelmekkel egyaránt lenyűgöz.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Ebben a magas szí­nvonalú mezőnyben kellene a hatalmas KTM 1290 Super Duke R-nek is megcsillogtatnia előnyös tulajdonságait. Ugyanakkor teljesen más filozófiát képvisel, mint a Tuono vagy az S 1000 R. Kevésbé versenyzésre orientált, kevésbé radikális ami a váz kialakí­tását illeti, hatalmas ereje ellenére sokkal lágyabb karakter. A hegyi utakon tanúsí­tott brutális nyomaték bizonyí­tja, hogy mekkora erő rejlik a visszafogottan bluggyogó V2-esben. Ráadásul a ménkű hosszú végáttétel ellenére, amely az utolsó sebességfokozatban csak közepes nyomatékot biztosí­t.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

A „Beast” sosem hat kellemetlenül brutálisnak, aminek több oka is van: a hosszú áttétel, a visszafogott hang és a defenzí­v motorhangolás. 3000/min-nél teljesen feltekert gáznál először nem történik túl sok minden, a pilóta szó szerint érzi, hogy az elektronika hogyan nyitja meg lassan a pillangószelepeket, és némi késlekedéssel hogyan engedi szabadjára a teljes nyomatékot. Ez semmi esetre sem hátrány, ennek köszönhető a „szörnyeteg” lágy karaktere. Ami az érzelmeket illeti azonban, a hangot és a robbanékonyságot tekintve a Ducati több izgalmat kí­nál.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

De ha a KTM-erőcsomag egyszer megindul, akkor a vadul villogó visszajelző lámpa elárulja, hogy a kipörgésgátlónak mennyi dolga akad például a Passo di Fedaia hosszú egyeneseinek váltakozó minőségű burkolatán. Ha a sötét szí­nű, tapadós aszfalt világossá és fényesre csiszolttá változik, akkor a műszerfalon rögtön beindul a tűzijáték. A korszerű kisegí­tő rendszerek briliáns működését bizonyí­tja, hogy a motor a vadul dolgozó kipörgésgátló ellenére is egyenletesen tol.

 

 

 

###

 

 

 

Lenyűgöző erőforrása ellenére a Super Duke nem tudja teljes mértékben kibontakoztatni koncepciójából fakadó erősségeit. Annyira simán és elegánsan ugyanis nem viselkedik a kanyarokban, mint ahogy azt a motorja í­gérné. Kormányzása több munkát igényel, mint a három konkurens modellé, valamivel kevésbé pontosan kanyarodik, és a pilótának folyamatosan kisebb korrekciókat kell végrehajtania. A Passo Valparola alatti szakasz alattomos úhullámait pedig a WP-rugózás nem simí­tja ki teljesen, jó néhány ütés eléri a pilótát. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a KTM csalódást keltett volna, csak néhányan egyszerűen szenzációs teljesí­tményt vártak volna tőle ebben a környezetben.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

De ugyebár minden a mértéken múlik. Az egyik ellenfél pedig nagyon magasra tette a mércét. Nem kell feltétlenül kedvelnünk a BMW S 1000 R aszimmetrikus megjelenését, nem kell mindenképpen nagyra becsülnünk a négyhengeres karaktert, de kiváló tulajdonságai tiszteletet érdemelnek. Motorja minden helyzetben erős, jelenlétét nem csak akusztikailag érezzük minden pillanatban. Az 1000-es négyhengeres fordulatszám-tartománya végtelen, kevesebb mint 2000/min-től több mint 12 000/min-ig terjed, ráadásul minden helyzetben akkurátus pontossággal működik. Mindehhez a különböző menetprogramokkal ellátott elektronika is tökéletesen kiforrott, ezek gombnyomással villámgyorsan változtathatók. A tökéletesen működő váltóasszisztens pedig gyakorlatilag már akkor összekapcsolja a fogaskerekeket, amikor még csak gondolunk a sebességváltásra.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2014

 

 

Magas szí­nvonalú félaktí­v futómű teszi teljessé a képet. Minden bizonnyal vannak határai a kényelemnek a rossz minőségű burkolaton, ezen csak a hosszabb rugóú segí­tene. De ezt leszámí­tva az elektronikusan kontrollált rugózás mindent kisimí­t, finoman reagál, és gombnyomással igazí­thatjuk az adott terheléshez és menetkörülményekhez. Vajon tényleg semmi kritizálnivaló nem akad rajta? Talán az első fék, amelynek nyomáspontja a sietős lefelé ú után bár nem válik lággyá, de kissé odébbvándorol a kormány felé.

Négy teljesen eltérő, lenyűgöző power-bike tehát, amelyek koncepciójukból adódóan eleve hátránnyal indulnak az Alpokban. A power-nakedek túrázáskor fontos előnyei nem igazán bontakoznak ki. Az utassal való motorozás, a csomagelhelyezés és a szélvédelem terén ezek a menetdinamikailag élvezetes gépek nem igazán tudnak labdába rúgni. Ami azonban a dinamikát és a menetélvezeteket illeti, abban verhetetlenek.