Vajon idén a legnagyobb motorteszt lezártával melyik modell nyeri el a hegyek királya címet?
Sikerült! Mind a 48
kanyar, egyben! Túragépekkel, amelyek – legalábbis látszólag – nem a
hajtűkanyarokra termettek. Vajon hogy boldogultak a BMW hatalmas cirkálói? Vagy
a kevesebb itt inkább több?
| Tesztúvonal |
| Szokatlan, de lenyűgöző: az olaszországi Stilfser Joch a maga 48 hajtűkanyarjával nem nevezhető jellegzetes alpesi hágónak. Mégis évről évre motorosok tízezreit vonzza, hiszen meghódítása nagy kihívásnak számít. Aki egyszer végigment a Joch hajtűkanyarjain, legyen az ember vagy gép, az Alpok többi részében már biztonságban érezheti magát, hiszen ennél nehezebb aszfaltos úszakaszt sehol sem találna. Éppen ezért választottuk a Stilfser Joch-ot a 2011-es Alpenmasters változatos tesztúvonalának fő színhelyéül, amely ezenkívül a svájci Umbrail-hágót is magában foglalja, valamint olyan úszakaszokat, ahol a gyors váltott kanyaroktól a hosszú egyeneseken át a durva úhullámokig minden megtalálható. Az Alpok királya címért versengő 20 motor mindegyike kétszer teszi meg a távot, amelynek során a fogyasztást is mérjük. A rajt és a cél egyaránt a trafoi-beli alaptábor, a Stilfser Joch keleti lejtője. A pilótákra tett benyomásokat objektív mérésekkel egészítjük ki, amelyek egy részét még Németországban, másik részét itt a helyszínen végezzük. Ebben a legkorszerűbb GPS-technika lesz segítségünkre. Ennél sokkal fontosabb azonban az emberi tényező: a Stilfser Joch újain csak rendkívül tapasztalt, rutinos tesztelőknek sikerül profi módon végrehajtani a fékezési és gyorsulási méréseket. |
Túra-/sporttúra motorok
- BMW K 1600 GT
- BMW R 1200 RT
- Kawasaki Z1000SX
- Moto Guzzi Norge 8V
Sosem lehetünk benne egészen biztosak, vajon az összegyűlt nézősereg csodálattal vagy sajnálkozva szemléli-e túramotorjainkat itt fent, a Stilfser Joch csúcsán, amelyet a legtöbben közülük két keréken hódítottak meg. A kérdés ott lebeg a levegőben: hogyan boldogulnak az óriási túragépek a világ valószínűleg legszűkebb kanyarjaival? Előző allrounder-tesztünk szerzője, megbecsült kollégánk és egyben olaszországi tudósítónk, Eva, nem is akarta megtudni. A lehetőségre, hogy próbálja csak ki valamelyiket, határozott „Grazie, no”-val válaszolt.
| A hó közbeszól: az Alpenmastersen mindig szerephez jut, a feljáró megtisztításakor még tesztfőnökünk is lapátot ragadott |
Pedig ha kevésbé tartott volna a K 1600 GT 342 vagy az R 1200 RT 285 teletankolt kilogrammjától, megtapasztalhatta volna azt a hatalmas nyomatékot, amelyet a soros hathengeres erőforrás gyakorlatilag már alapjárattól, a boxer valamivel feljebb ráenged a főtengelyre. A kanyarok egy csapásra elvesztették volna félelmetességüket Eva szemében. Benézni, hogy nem jön-e valaki szembe, rádönteni, majd gázt adni – ez a komplex feladat pont a hatalmas K 1600-zal könnyebb, mint a négyesfogat bármely másik modelljével, mivel esetében még a legszűkebb, legalattomosabb kanyarokban sem kell játszani a kuplunggal. Gázt adni, elvenni. Ha kell, 800-as fordulatnál. Az 1600-as mindig jól tol, csak bízni kell benne. Még olyan rossz körülmények között is, mint a lenti képeken látszik. Eső, köd, hideg, hullámos, csúszós úburkolat – ilyenkor nem csak kanyarban tart az ember az eséstől, de fékezéskor és gyorsításkor is. Ezen esetekben igencsak megnő a segédrendszerek szerepe.
![]() |
| BMW K 1600 GT Soros hathengeres, 1649 cm³, 161 LE, 175 Nm, 342 kg, terhelhetőség 198 kg, ABS, 7 021 200 Ft |
Gyorsításkor a két hatalmas BMW-fejidom jár elöl. A K 1600 GT kipörgésgátlója – amely a sportos S 1000 RR-ről származik – sokkal jobban szabályoz, mint az RT ASR-je, legalább egy generációval előrébb tart annál. A müncheniek blokkolásgátlói szintén a klasszis kategóriába tartoznak.
Ez a mérési értékekben is megmutatkozik. Lejtőn, két személlyel 75-ről 25 km/h-ra lassításnál a jókora K 1600-nak nincs párja. Nemcsak túrakollégái, de az összes többi Alpenmasters-résztvevő sem közelíti meg. A nagy bajor modell 24,3 méter alatt áll meg, ami új rekord. És ha már itt tartunk: a K 1600 nyomatékrugalmassága két személlyel hegynek felfelé szintén rekord (lásd a 39. oldali táblázatot), 0-ról 140 km/h-s tempóra való 5 másodperces gyorsulása és 23 literes tanktérfogata pedig szintén a mezőny legjobbjai között van.
![]() |
| BMW R 1200 Rt Kéthengeres boxer, 1170 cm³, 110 LE, 120 Nm, 285 kg, terhelhetőség 210 kg, ABS, 5 852 500 Ft |
És ha valaki itt, a Stilfser Joch környékén semmit nem akar a rekordoktól, egyszerűen csak motorozni szeretne? Nem az ABS és a kipörgésgátló szabályzási tartományában, hanem lehetőség szerint a sajátjában? A K 1600 vagy az RT akkor is jó választás, hiszen a számtalan (és jó drága) felszereltségi csomag, a pilóta és az utas számára is tökéletes ergonómia (amiben a K még jobb, mint az R), az átgondolt csomagrendszer és az egyszerű kezelhetőség mellett mindkét modell elsősorban egyben nagyon jó: nagyon könnyű velük motorozni. Példásan semlegesen veszik az íveket, teljes terhelésnél is panasz nélkül elnyelik a Joch alattomos úhullámait, tömegükhöz képest csodásan kezesek, nagyon kényelmesek (a GT ebben is megelőzi az RT-t), és az ESA segítségével tökéletesen hozzáigazíthatóak saját igényeinkhez, illetve az úviszonyokhoz. Mindezek mellett megbocsátható a K ócska váltója és az R durván járó erőforrása, így végül csak a jól ismert okok hozhatók fel arra, hogy távol tartsuk magunkat a két monstrumtól. Vagy úgy általában nem szeretjük a BMW-ket, vagy esetleg nincs most pénzünk rájuk. Ja, lenne még itt valami: emberi erővel mozgatva mindkét modell (a K itt is élen jár) nagy kihívást jelent. Aki parkolt már valaha az 1600-assal meredek terepen, az tudja, hogy milyen fontos lenne egy hátrameneti sebességfokozat.
![]() |
| Kawasaki Z1000SX Soros négyhengeres, 1043 cm³, 138 LE, 110 Nm, 231 kg, terhelhetőség 195 kg, ABS, 3 510 000 Ft |
A sportos Kawasaki Z1000SX-nek ilyenre biztosan nincs szüksége. A zöld SX-ben újjászületett a sporttúragép fogalma. A motor már állva is kiváló menetdinamikát ígér. Tökéletes társ lesz az igénytelen túrázók és a kanyarmániások számára? Sajnos nem: itt a Joch-on meglehetős csalódást okozott. Legnagyobb hibája, hogy minél szűkebb a kanyar és hullámosabb a burkolat, az ex-naked-bike annál rosszabbul viselkedik. Különösen fékezéskor és kanyarban nem tudtunk megbízni a motor elejében, mindenekelőtt változó úburkolaton és úhullámokon viselkedett oda nem illően (tehát gyakorlatilag szinte minden kanyarban): vagy felegyenesedett, vagy beesett a kanyarba.
Ez annál is inkább meglepő, mivel az SX lent a völgyben, ahol az ívek nagyobbak, a burkolat pedig jobb, még teljesen meggyőzően viselkedett. Élénk, erős motorja, harapós fékei, a K 1600-hoz és az RT 1200-hoz képest kevésbé szétcsúszó, sportosabb üléspozíciója és azokénál jóval kisebb, 231 kilogrammos tömege kiválóan alkalmas lenne arra, hogy kemény ellenfele legyen a BMW-párosnak, legalábbis gyors tempónál és utas nélkül (kevés rajta a hely). A Joch kanyardzsungelében ez viszont távolról sem sikerül neki. Ellenkezőleg: az SX még túrázós tempónál is nagyobb figyelmet igényel, mint a két túracirkáló.
![]() |
| Moto Guzzi Norge 8V Kéthengeres V motor, 1151 cm³, 102 LE, 104 Nm, 279 kg, terhelhetőség 199 kg, ABS, n. a. |
Még annál is többet, mint amennyire a Moto Guzzi Norge 8V-nek szüksége van a Trafoiból Bormióba vezető úon. Még ha a V2-es erőforrásban végre égésterenként négy szelep is működik, sportos babérokra aligha törhet. A karakteres viselkedés ugyanakkor bármely Guzzinál megtalálható.
Ez alól az 1200-as sem kivétel. Erőforrása telt basszussal, de nem különösebben nagy nyomatékkal morog az orra alatt, és tökéletesen harmonizál a kényelmes, kezes és semleges futóművel. Csak a sima terhelésváltások jelentenek megoldandó kihívást gázadáskor a hajtáslánc nagy holtjátéka és a kifejlett felállítónyomaték miatt. Akinek viszont ez sikerül, az tisztán veszi az északkeleti lejtő hajtűkanyarjait és a délnyugati hosszabb íveit egyaránt, alig érzi a motor tömegét, lazán és nyugodtan motorozik, és élvezi az életet. Egyetlen csepp üröm az örömben, hogy a 116 kilométeres tesztkörön, amelynek során a fogyasztást mértük, a Norge 8,6 liter üzemanyagot nyelt el. Ez is rekord, de inkább szomorú, nem is beszélve arról, hogy a tesztkörben nem rohangáltunk. Ha valaki száguldozik, akkor utasa ráncainak gyarapodása mellett a motor fogyasztása is nagyon megnő. Ráadásul a rugóstag is pumpálni kezd, és – ami ennél is rosszabb – a fékkart már néhány erőteljesebb fékezés után be lehet húzni egészen a kormányig. Nem, az Alpok nem a Norge világa. Akkor inkább Stelviónak hívnák.
És a végeredmény? Az új K 1600 GT magabiztosan utasítja maga mögé boxermotorral ellátott testvérét, és jókora előnnyel kerül a döntőbe. A tesztcsapat egyetértett abban: hihetetlen, hogy ennek a hatalmas dögnek milyen repertoárja van. A Stilfser Joch mindenképpen közéjük tartozik.
Összegzés:
A túra a lételemük, az Alpok az otthonuk. Mégis kétségeink voltak: vajon a hatalmas K 1600 GT és alig kisebb márkatársa, az R 1200 RT hogyan viselkedik majd a hajtűkanyarokban? Kiderült: tökéletesen. Még a sportos Kawasaki Z1000SX sem tudott velük lépést tartani, az ő ideje a nagyobb íveken jött el igazán. A Guzzi igazi erőssége a kényelmes motorozásban rejlik. De ezt persze a többiek is tudják.
###
Semmi stressz, semmi teljesítménykényszer. Laza tartás, lágy kanyargás.
Ezzel a négy klasszikus modellel garantáltan jól érezzük magunkat az
Alpokban is.
Klasszikusok
- Harley-Davidson Sportster 1200 Custom
- Kawasaki W800
- Moto Guzzi Bellagio
- Triumph Scrambler
Igazán kár: a klasszikus motorok köréből biztosan nem kerülnek ki modern alpesi királyok. Ehhez már a felszereltségük sincs meg, hiszen ABS, kipörgésgátló és megfelelő szélvédelem nélkül kénytelenek meglenni. Az élvezeteknek emiatt azonban még nem állnak újába – éppen ellenkezőleg.
A csodaszép Kawasaki W800, a rafinált Triumph Scrambler, a nemes Moto Guzzi Bellagio és az öntörvényű Harley-Davidson Sportster 1200 Custom bár nem törnek királyi babérokra, viszont hamisítatlan hegyi élményeket kínálnak.
Ahhoz azonban, hogy például a Harley nyergében gond nélkül motorozhassunk a kanyardzsungelben, jó idegek és jó adag önbizalom szükséges. A Sportster ugyanis már normál kanyarokban is az aszfaltot karcolja. Mi lesz így a szerpentineken? Aztán a motor mégis jobban viselkedik a vártnál. De csak akkor, ha teljes mértékben elfogadjuk a milwaukee-i kéthengerest, mindenekelőtt bár nem extrém, mégis szokatlan üléspozícióját. A mindig mindent kontrollálni akaró, járművüket rövid pórázon tartó pilóták a messze elöl lévő lábtartók miatt kisebb válságba kerülhetnek, hiszen a visszajelzés bizony hagy némi kívánnivalót maga után. De aki túllép ezen a mentális akadályon, és alapvetően meg tud bízni a motorban, az meglehetően lazán kormányozza át a Harleyt a hajtűkanyarokon, hiszen a nyomatékos erőforrás könnyedén kisimítja a futómű hiányosságait. Bár a kuplung működtetéséhez nagy kézerő szükséges, szerencsére viszonylag ritkán van rá szükség. Jókora, 95 newtonméteres nyomaték garantálja a lenyűgöző élményeket a szerpentineken.
Némi tűrőképesség azért nem árt, például a gyors, ellenben rázós Umbrail-hágón. A nagyon lomha rugózás gyakorlatilag minden egyes úhullámot továbbenged, egyenesen a pilóta gerincoszlopára. Ha egy merész utas is csatlakozott hozzánk, neki már jóval hamarabb elege lehet a dologból, hiszen a keskeny ülésen már minimális gyorsításnál is hátracsúszik szegény. A pontokat nézve ezzel a teljesítménnyel a Sportster Custom a csoport utolsó helyén végez. Tetszést arat viszont a laza cruiser-érzésnek és telt V2-esének köszönhetően.
A Kawasaki W800-nak viszont meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy megcsodálják: királytengelye, hűtőbordái és gondosan megmunkált küllős kerekei nem csak a nosztalgikus érzésűeket vonzzák. Tökéletesen harmonikus vonalvezetésével hatvanas évekbeli művészeti alkotásnak tűnik, és csoportjában egyértelműen elnyeri a szépségdíjat – bár ezért sajnos pont nem jár. De sebaj, könnyedén megszerzi ezt máshol. Egyenes kormányának és mindössze 217 kilogrammos tömegének köszönhetően nem jelent vele gondot a legszűkebb íveket is gyorsan bevenni, amelyekből a pilóta és az utas számára egyaránt kényelmes ülésnek köszönhetően sosem lesz elég. Más területen egyébként a retrokirály nem teljesít ilyen jól, mindenekelőtt tompa fékeit sínyli meg a pontértékelés. Lejtőn 75 km/h-ról csak 39,2 méter után éri el a 25 km/h-s sebességet, ami rekord az Alpenmasters történetében – csak sajnos negatív értelemben. Bár futóműve jobban viselkedik, mint a Harleyé, de szintúgy nagyon lágy. Ez némileg határt szab a gyors száguldásnak a kanyarokban, de csak akkor ront az élvezeteken, ha túlságosan nagyravágyó célokat tűzünk ki. Mért 49 lóerejével a W800 a leggyengébb a mezőnyben, és ez bizony érződik is a Stilfser Joch meredek emelkedőin.
Azt, hogy mehet ez jobban is, a Triumph Scrambler mutatja meg, amely bár csak 6 lóerővel erősebb, a hágókon viszont pörgősebbnek bizonyul. Erőforrása tökéletesen egyenletesen pörög fel, és már 3400-nál leadja maximális nyomatékát; ilyen jellem láttán még szerény 65 newtonméter is elegendő az alpesi kanyargáshoz.
![]() |
| Harley-Davidson 1200 Custom Kéthengeres V motor, 1202 cm³, 67 LE, 98 Nm, 267 kg, terhelhetőség 187 kg, 3 586 000 Ft |
Pattanj nyeregbe, és érezd magad otthon – így hangzik a kis angol modell mottója, amelynek jobb oldalán a két feltűnő, csillogó krómkipufogó retro hangulatot áraszt, még ha nem is olyan elegánsan, mint a W800 esetében.
Úgy tűnik, mintha a széles és lapos, endurószerű kormány a szerpentinekre termett volna, csak az a kár, hogy olyan messzire tették a pilótától, hogy nyújtózkodni kell érte. Az üléspozíció ezért kissé hm… érdekesnek mondható, és még értékes pontokba is kerül. Bár a hágókon manőverezőképességben a Scrambler vezet, egy szerencsésebben elhelyezett kormánnyal még több pontot szerzett volna. Lendületesen szalad fel a Joch-ra, viszonylag feszes futóművének köszönhetően az Umbrail legtöbb úhullámát is kisimítja, ráadásul még az utasnak is kényelmes helyet kínál. Amúgy pedig igazi mókamester, aki még ebben a hideg, nedves időben is napos hangulatot sugároz.
![]() |
| Kawasaki W800 Soros kéthengeres, 773 cm³, 48 LE, 60 Nm, 217 kg, terhelhetőség 183 kg, 2 399 000 Ft |
Az erőforrást csúcstámadáskor pörgetni kell, mert kis fordulatszámon kétszer is visszaesik valamelyest. 4500-as fordulattól a rövid löketű V2-es viszont bátran tör előre, és a konkurencia nem is tud vele lépést tartani. Ráadásul olyan hangja van, amit csak egy Guzzi V2-es tud: dögös, ősi, egyszerűen csodálatos.
![]() |
| Triumph Scrambler Soros kéthengeres, 865 cm³, 54 LE, 69 Nm, 232 kg, terhelhetőség 198 kg, 2 890 000 Ft |
A Bellagio fürgén veszi egyik hágót a másik után, miközben versenytársai gyakran kifulladnak. így az övé az elsőség és a döntőben való részvétel lehetősége.
Összegzés
Önálló géposztály: a klasszikus motorok nem igényelnek sok törődést, és egyszerűen jól érzi magát velük az ember. Különösen jól sikerül ez a Moto Guzzi Bellagiónak, amely kiegyensúlyozott futóművével kerül be a fináléba. A Triumph Scrambler alig marad el tőle, minden hágón a nyomában jár, afféle minden lében kanál. A szép Kawasaki W800 bár nem kavar sok vizet, igazából minden kanyarban elégedettek lehetünk vele. A Harley olyanoknak való, akik értik a lényegét: csak az lesz boldog vele, aki eggyé tud válni vele a hegyekben is.
| így teszteltünk |
| Mi köze van egy betonúnak az Alpokhoz? Nem sok, ennek ellenére az ügyességi pályán biztonságos körülmények között nyerhetünk érdekes tapasztalatokat a határtartományról, ami minden bizonnyal hasznunkra lesz a hegyekben is. Bóják között, két személlyel folyik a tesztelés, szimuláljuk a csomag és az utas okozta terheléseket. Az itt nyert eredményeket egyébként nem értékeljük ki közvetlenül, de sokszor befolyásolják a hegyekben kapott értékelést. Rögtön pontokat adunk viszont az Alpokban végrehajtott olyan mérésekre, mint például a menetteljesítmény vagy a hatótávolság. Mi a tanulság? A nagy teljesítmény gyakran segít (Ducati Diavel), de nem mindig (Aprilia Tuono). A kisebb erő visszafogottabb gyorsulást eredményez a hegyen, bár a Bellagio még így is egész jól teljesített. Éppúgy, mint a fékteszteken, ahol a többi klasszikus bizony nem szerepelt túl jól. A rövid fékúra viszont csak egy garancia van: az ABS. A fogyasztási teszten kiderült: a Triumph és a Kawasaki klasszikus gépei kevés üzemanyaggal is beérik, míg az olasz modellek iszákosabbak. |













