Alpen Masters 2011 – II. rész

Vajon idén a legnagyobb motorteszt lezártával melyik modell nyeri el a hegyek királya cí­met?

Sikerült! Mind a 48
kanyar, egyben! Túragépekkel, amelyek – legalábbis látszólag – nem a
hajtűkanyarokra termettek. Vajon hogy boldogultak a BMW hatalmas cirkálói? Vagy
a kevesebb itt inkább több?

Tesztúvonal

Szokatlan, de lenyűgöző: az olaszországi Stilfser Joch a maga 48 hajtűkanyarjával nem nevezhető jellegzetes alpesi hágónak. Mégis évről évre motorosok tí­zezreit vonzza, hiszen meghódí­tása nagy kihí­vásnak számí­t. Aki egyszer végigment a Joch hajtűkanyarjain, legyen az ember vagy gép, az Alpok többi részében már biztonságban érezheti magát, hiszen ennél nehezebb aszfaltos úszakaszt sehol sem találna. Éppen ezért választottuk a Stilfser Joch-ot a 2011-es Alpenmasters változatos tesztúvonalának fő szí­nhelyéül, amely ezenkí­vül a svájci Umbrail-hágót is magában foglalja, valamint olyan úszakaszokat, ahol a gyors váltott kanyaroktól a hosszú egyeneseken át a durva úhullámokig minden megtalálható. Az Alpok királya cí­mért versengő 20 motor mindegyike kétszer teszi meg a távot, amelynek során a fogyasztást is mérjük. A rajt és a cél egyaránt a trafoi-beli alaptábor, a Stilfser Joch keleti lejtője. A pilótákra tett benyomásokat objektí­v mérésekkel egészí­tjük ki, amelyek egy részét még Németországban, másik részét itt a helyszí­nen végezzük. Ebben a legkorszerűbb GPS-technika lesz segí­tségünkre. Ennél sokkal fontosabb azonban az emberi tényező: a Stilfser Joch újain csak rendkí­vül tapasztalt, rutinos tesztelőknek sikerül profi módon végrehajtani a fékezési és gyorsulási méréseket.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt



Túra-/sporttúra motorok

  • BMW K 1600 GT
  • BMW R 1200 RT
  • Kawasaki Z1000SX
  • Moto Guzzi Norge 8V

Sosem lehetünk benne egészen biztosak, vajon az összegyűlt nézősereg csodálattal vagy sajnálkozva szemléli-e túramotorjainkat itt fent, a Stilfser Joch csúcsán, amelyet a legtöbben közülük két keréken hódí­tottak meg. A kérdés ott lebeg a levegőben: hogyan boldogulnak az óriási túragépek a világ valószí­nűleg legszűkebb kanyarjaival? Előző allrounder-tesztünk szerzője, megbecsült kollégánk és egyben olaszországi tudósí­tónk, Eva, nem is akarta megtudni. A lehetőségre, hogy próbálja csak ki valamelyiket, határozott „Grazie, no”-val válaszolt.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó tesztMotorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
A hó közbeszól: az Alpenmastersen mindig szerephez jut, a feljáró

megtisztí­tásakor még tesztfőnökünk is lapátot ragadott

 Pedig ha kevésbé tartott volna a K 1600 GT 342 vagy az R 1200 RT 285 teletankolt kilogrammjától, megtapasztalhatta volna azt a hatalmas nyomatékot, amelyet a soros hathengeres erőforrás gyakorlatilag már alapjárattól, a boxer valamivel feljebb ráenged a főtengelyre. A kanyarok egy csapásra elvesztették volna félelmetességüket Eva szemében. Benézni, hogy nem jön-e valaki szembe, rádönteni, majd gázt adni – ez a komplex feladat pont a hatalmas K 1600-zal könnyebb, mint a négyesfogat bármely másik modelljével, mivel esetében még a legszűkebb, legalattomosabb kanyarokban sem kell játszani a kuplunggal. Gázt adni, elvenni. Ha kell, 800-as fordulatnál. Az 1600-as mindig jól tol, csak bí­zni kell benne. Még olyan rossz körülmények között is, mint a lenti képeken látszik. Eső, köd, hideg, hullámos, csúszós úburkolat – ilyenkor nem csak kanyarban tart az ember az eséstől, de fékezéskor és gyorsí­táskor is. Ezen esetekben igencsak megnő a segédrendszerek szerepe.

BMW K 1600 GT

Soros hathengeres, 1649 cm³, 161 LE, 175 Nm, 342 kg,

terhelhetőség 198 kg, ABS, 7 021 200 Ft


Gyorsí­táskor a két hatalmas BMW-fejidom jár elöl. A K 1600 GT kipörgésgátlója – amely a sportos S 1000 RR-ről származik – sokkal jobban szabályoz, mint az RT ASR-je, legalább egy generációval előrébb tart annál. A müncheniek blokkolásgátlói szintén a klasszis kategóriába tartoznak.

Ez a mérési értékekben is megmutatkozik. Lejtőn, két személlyel 75-ről 25 km/h-ra lassí­tásnál a jókora K 1600-nak nincs párja. Nemcsak túrakollégái, de az összes többi Alpenmasters-résztvevő sem közelí­ti meg. A nagy bajor modell 24,3 méter alatt áll meg, ami új rekord. És ha már itt tartunk: a K 1600 nyomatékrugalmassága két személlyel hegynek felfelé szintén rekord (lásd a 39. oldali táblázatot), 0-ról 140 km/h-s tempóra való 5 másodperces gyorsulása és 23 literes tanktérfogata pedig szintén a mezőny legjobbjai között van. 

BMW R 1200 Rt

Kéthengeres boxer, 1170 cm³, 110 LE, 120 Nm, 285 kg,

terhelhetőség 210 kg, ABS, 5 852 500 Ft



És ha valaki itt, a Stilfser Joch környékén semmit nem akar a rekordoktól, egyszerűen csak motorozni szeretne? Nem az ABS és a kipörgésgátló szabályzási tartományában, hanem lehetőség szerint a sajátjában? A K 1600 vagy az RT akkor is jó választás, hiszen a számtalan (és jó drága) felszereltségi csomag, a pilóta és az utas számára is tökéletes ergonómia (amiben a K még jobb, mint az R), az átgondolt csomagrendszer és az egyszerű kezelhetőség mellett mindkét modell elsősorban egyben nagyon jó: nagyon könnyű velük motorozni. Példásan semlegesen veszik az í­veket, teljes terhelésnél is panasz nélkül elnyelik a Joch alattomos úhullámait, tömegükhöz képest csodásan kezesek, nagyon kényelmesek (a GT ebben is megelőzi az RT-t), és az ESA segí­tségével tökéletesen hozzáigazí­thatóak saját igényeinkhez, illetve az úviszonyokhoz. Mindezek mellett megbocsátható a K ócska váltója és az R durván járó erőforrása, í­gy végül csak a jól ismert okok hozhatók fel arra, hogy távol tartsuk magunkat a két monstrumtól. Vagy úgy általában nem szeretjük a BMW-ket, vagy esetleg nincs most pénzünk rájuk. Ja, lenne még itt valami: emberi erővel mozgatva mindkét modell (a K itt is élen jár) nagy kihí­vást jelent. Aki parkolt már valaha az 1600-assal meredek terepen, az tudja, hogy milyen fontos lenne egy hátrameneti sebességfokozat.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Kawasaki Z1000SX

Soros négyhengeres, 1043 cm³, 138 LE, 110 Nm,

231 kg, terhelhetőség 195 kg, ABS, 3 510 000 Ft

A sportos Kawasaki Z1000SX-nek ilyenre biztosan nincs szüksége. A zöld SX-ben újjászületett a sporttúragép fogalma. A motor már állva is kiváló menetdinamikát í­gér. Tökéletes társ lesz az igénytelen túrázók és a kanyarmániások számára? Sajnos nem: itt a Joch-on meglehetős csalódást okozott. Legnagyobb hibája, hogy minél szűkebb a kanyar és hullámosabb a burkolat, az ex-naked-bike annál rosszabbul viselkedik. Különösen fékezéskor és kanyarban nem tudtunk megbí­zni a motor elejében, mindenekelőtt változó úburkolaton és úhullámokon viselkedett oda nem illően (tehát gyakorlatilag szinte minden kanyarban): vagy felegyenesedett, vagy beesett a kanyarba.

Ez annál is inkább meglepő, mivel az SX lent a völgyben, ahol az í­vek nagyobbak, a burkolat pedig jobb, még teljesen meggyőzően viselkedett. Élénk, erős motorja, harapós fékei, a K 1600-hoz és az RT 1200-hoz képest kevésbé szétcsúszó, sportosabb üléspozí­ciója és azokénál jóval kisebb, 231 kilogrammos tömege kiválóan alkalmas lenne arra, hogy kemény ellenfele legyen a BMW-párosnak, legalábbis gyors tempónál és utas nélkül (kevés rajta a hely). A Joch kanyardzsungelében ez viszont távolról sem sikerül neki. Ellenkezőleg: az SX még túrázós tempónál is nagyobb figyelmet igényel, mint a két túracirkáló.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Moto Guzzi Norge 8V

Kéthengeres V motor, 1151 cm³, 102 LE, 104

Nm, 279 kg, terhelhetőség 199 kg, ABS, n. a.

Még annál is többet, mint amennyire a Moto Guzzi Norge 8V-nek szüksége van a Trafoiból Bormióba vezető úon. Még ha a V2-es erőforrásban végre égésterenként négy szelep is működik, sportos babérokra aligha törhet. A karakteres viselkedés ugyanakkor bármely Guzzinál megtalálható.

Ez alól az 1200-as sem kivétel. Erőforrása telt basszussal, de nem különösebben nagy nyomatékkal morog az orra alatt, és tökéletesen harmonizál a kényelmes, kezes és semleges futóművel. Csak a sima terhelésváltások jelentenek megoldandó kihí­vást gázadáskor a hajtáslánc nagy holtjátéka és a kifejlett felállí­tónyomaték miatt. Akinek viszont ez sikerül, az tisztán veszi az északkeleti lejtő hajtűkanyarjait és a délnyugati hosszabb í­veit egyaránt, alig érzi a motor tömegét, lazán és nyugodtan motorozik, és élvezi az életet. Egyetlen csepp üröm az örömben, hogy a 116 kilométeres tesztkörön, amelynek során a fogyasztást mértük, a Norge 8,6 liter üzemanyagot nyelt el. Ez is rekord, de inkább szomorú, nem is beszélve arról, hogy a tesztkörben nem rohangáltunk. Ha valaki száguldozik, akkor utasa ráncainak gyarapodása mellett a motor fogyasztása is nagyon megnő. Ráadásul a rugóstag is pumpálni kezd, és – ami ennél is rosszabb – a fékkart már néhány erőteljesebb fékezés után be lehet húzni egészen a kormányig. Nem, az Alpok nem a Norge világa. Akkor inkább Stelviónak hí­vnák.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt


És a végeredmény? Az új K 1600 GT magabiztosan utasí­tja maga mögé boxermotorral ellátott testvérét, és jókora előnnyel kerül a döntőbe. A tesztcsapat egyetértett abban: hihetetlen, hogy ennek a hatalmas dögnek milyen repertoárja van. A Stilfser Joch mindenképpen közéjük tartozik.

Összegzés:

A túra a lételemük, az Alpok az otthonuk. Mégis kétségeink voltak: vajon a hatalmas K 1600 GT és alig kisebb márkatársa, az R 1200 RT hogyan viselkedik majd a hajtűkanyarokban? Kiderült: tökéletesen. Még a sportos Kawasaki Z1000SX sem tudott velük lépést tartani, az ő ideje a nagyobb í­veken jött el igazán. A Guzzi igazi erőssége a kényelmes motorozásban rejlik. De ezt persze a többiek is tudják. 

###

Semmi stressz, semmi teljesí­tménykényszer. Laza tartás, lágy kanyargás.
Ezzel a négy klasszikus modellel garantáltan jól érezzük magunkat az
Alpokban is.

Klasszikusok

  • Harley-Davidson Sportster 1200 Custom
  • Kawasaki W800
  • Moto Guzzi Bellagio
  • Triumph Scrambler

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt 


Igazán kár: a klasszikus motorok köréből biztosan nem kerülnek ki modern alpesi királyok. Ehhez már a felszereltségük sincs meg, hiszen ABS, kipörgésgátló és megfelelő szélvédelem nélkül kénytelenek meglenni. Az élvezeteknek emiatt azonban még nem állnak újába – éppen ellenkezőleg.

A csodaszép Kawasaki W800, a rafinált Triumph Scrambler, a nemes Moto Guzzi Bellagio és az öntörvényű Harley-Davidson Sportster 1200 Custom bár nem törnek királyi babérokra, viszont hamisí­tatlan hegyi élményeket kí­nálnak.

Ahhoz azonban, hogy például a Harley nyergében gond nélkül motorozhassunk a kanyardzsungelben, jó idegek és jó adag önbizalom szükséges. A Sportster ugyanis már normál kanyarokban is az aszfaltot karcolja. Mi lesz í­gy a szerpentineken? Aztán a motor mégis jobban viselkedik a vártnál. De csak akkor, ha teljes mértékben elfogadjuk a milwaukee-i kéthengerest, mindenekelőtt bár nem extrém, mégis szokatlan üléspozí­cióját. A mindig mindent kontrollálni akaró, járművüket rövid pórázon tartó pilóták a messze elöl lévő lábtartók miatt kisebb válságba kerülhetnek, hiszen a visszajelzés bizony hagy némi kí­vánnivalót maga után. De aki túllép ezen a mentális akadályon, és alapvetően meg tud bí­zni a motorban, az meglehetően lazán kormányozza át a Harleyt a hajtűkanyarokon, hiszen a nyomatékos erőforrás könnyedén kisimí­tja a futómű hiányosságait. Bár a kuplung működtetéséhez nagy kézerő szükséges, szerencsére viszonylag ritkán van rá szükség. Jókora, 95 newtonméteres nyomaték garantálja a lenyűgöző élményeket a szerpentineken.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Moto Guzzi Bellagio

936 cm³, 75 LE, 78 Nm,240 kg, terhelhetőség 207 kg,3 249 000 Ft

Némi tűrőképesség azért nem árt, például a gyors, ellenben rázós Umbrail-hágón. A nagyon lomha rugózás gyakorlatilag minden egyes úhullámot továbbenged, egyenesen a pilóta gerincoszlopára. Ha  egy merész utas is csatlakozott hozzánk, neki már jóval hamarabb elege lehet a dologból, hiszen a keskeny ülésen már minimális gyorsí­tásnál is hátracsúszik szegény. A pontokat nézve ezzel a teljesí­tménnyel a Sportster Custom a csoport utolsó helyén végez. Tetszést arat viszont a laza cruiser-érzésnek és telt V2-esének köszönhetően.



A Kawasaki W800-nak viszont meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy megcsodálják: királytengelye, hűtőbordái és gondosan megmunkált küllős kerekei nem csak a nosztalgikus érzésűeket vonzzák. Tökéletesen harmonikus vonalvezetésével hatvanas évekbeli művészeti alkotásnak tűnik, és csoportjában egyértelműen elnyeri a szépségdí­jat – bár ezért sajnos pont nem jár. De sebaj, könnyedén megszerzi ezt máshol. Egyenes kormányának és mindössze 217 kilogrammos tömegének köszönhetően nem jelent vele gondot a legszűkebb í­veket is gyorsan bevenni, amelyekből a pilóta és az utas számára egyaránt kényelmes ülésnek köszönhetően sosem lesz elég. Más területen egyébként a retrokirály nem teljesí­t ilyen jól, mindenekelőtt tompa fékeit sí­nyli meg a pontértékelés. Lejtőn 75 km/h-ról csak 39,2 méter után éri el a 25 km/h-s sebességet, ami rekord az Alpenmasters történetében – csak sajnos negatí­v értelemben. Bár futóműve jobban viselkedik, mint a Harleyé, de szintúgy nagyon lágy. Ez némileg határt szab a gyors száguldásnak a kanyarokban, de csak akkor ront az élvezeteken, ha túlságosan nagyravágyó célokat tűzünk ki. Mért 49 lóerejével a W800 a leggyengébb a mezőnyben, és ez bizony érződik is a Stilfser Joch meredek emelkedőin.

Azt, hogy mehet ez jobban is, a Triumph Scrambler mutatja meg, amely bár csak 6 lóerővel erősebb, a hágókon viszont pörgősebbnek bizonyul. Erőforrása tökéletesen egyenletesen pörög fel, és már 3400-nál leadja maximális nyomatékát; ilyen jellem láttán még szerény 65 newtonméter is elegendő az alpesi kanyargáshoz.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Harley-Davidson 1200 Custom

Kéthengeres V motor, 1202 cm³, 67 LE, 98 Nm,

267 kg, terhelhetőség 187 kg, 3 586 000 Ft

Pattanj nyeregbe, és érezd magad otthon – í­gy hangzik a kis angol modell mottója, amelynek jobb oldalán a két feltűnő, csillogó krómkipufogó retro hangulatot áraszt, még ha nem is olyan elegánsan, mint a W800 esetében.

Úgy tűnik, mintha a széles és lapos, endurószerű kormány a szerpentinekre termett volna, csak az a kár, hogy olyan messzire tették a pilótától, hogy nyújtózkodni kell érte. Az üléspozí­ció ezért kissé hm… érdekesnek mondható, és még értékes pontokba is kerül. Bár a hágókon manőverezőképességben a Scrambler vezet, egy szerencsésebben elhelyezett kormánnyal még több pontot szerzett volna. Lendületesen szalad fel a Joch-ra, viszonylag feszes futóművének köszönhetően az Umbrail legtöbb úhullámát is kisimí­tja, ráadásul még az utasnak is kényelmes helyet kí­nál. Amúgy pedig igazi mókamester, aki még ebben a hideg, nedves időben is napos hangulatot sugároz. 

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Kawasaki W800

Soros kéthengeres, 773 cm³, 48 LE, 60 Nm,

217 kg, terhelhetőség 183 kg, 2 399 000 Ft


A laza és gyors előrehaladás még a csoportgyőzelemhez is elég lett volna, ha nem szólna bele a dolgokba a Moto Guzzi Bellagio. Az olasz modell előnyére válik, hogy klasszikus külsejét korszerű műszaki megoldásokkal ötvözi. Ez leginkább kellően merev vázára és jól kiegyensúlyozott, feszes rugózására, valamint harapós dupla tárcsafékére érvényes. Balra, jobbra, fel, le: úgy tűnik, a Guzzi jól bí­rja a dolgot, nyugodtan lehet határozottabban tekerni a gázmarkolatot. Bár a kormányt nem lehet igazán nagymértékben elfordí­tani, ezt könnyedén ellensúlyozza a Bellagio azzal, hogy minden helyzetben tökéletes visszajelzést ad. Pontosan követi a kijelölt í­vet, és stabilitását eközben nem zavarják sem a kifejlett úhullámok, sem az aszfalt repedései; ilyen bosszantó apróságokról szinte tudomást sem vesz, és céltudatosan halad a csúcs felé. Kí­vánságlistánkon viszont első helyen szerepelne – és nem csak a rossz idő miatt – egy ABS.


Az erőforrást csúcstámadáskor pörgetni kell, mert kis fordulatszámon kétszer is visszaesik valamelyest. 4500-as fordulattól a rövid löketű V2-es viszont bátran tör előre, és a konkurencia nem is tud vele lépést tartani. Ráadásul olyan hangja van, amit csak egy Guzzi V2-es tud: dögös, ősi, egyszerűen csodálatos.

Motorok Alpen-Masters 2011. - Összehasonlí­tó teszt
Triumph Scrambler

Soros kéthengeres, 865 cm³, 54 LE, 69 Nm,

232 kg, terhelhetőség 198 kg, 2 890 000 Ft

A Bellagio fürgén veszi egyik hágót a másik után, miközben versenytársai gyakran kifulladnak. így az övé az elsőség és a döntőben való részvétel lehetősége.

Összegzés

Önálló géposztály: a klasszikus motorok nem igényelnek sok törődést, és egyszerűen jól érzi magát velük az ember. Különösen jól sikerül ez a Moto Guzzi Bellagiónak, amely kiegyensúlyozott futóművével kerül be a fináléba. A Triumph Scrambler alig marad el tőle, minden hágón a nyomában jár, afféle minden lében kanál. A szép Kawasaki W800 bár nem kavar sok vizet, igazából minden kanyarban elégedettek lehetünk vele. A Harley olyanoknak való, akik értik a lényegét: csak az lesz boldog vele, aki eggyé tud válni vele a hegyekben is.

így teszteltünk

Mi köze van egy betonúnak az Alpokhoz? Nem sok, ennek ellenére az ügyességi pályán biztonságos körülmények között nyerhetünk érdekes tapasztalatokat a határtartományról, ami minden bizonnyal hasznunkra lesz a hegyekben is. Bóják között, két személlyel folyik a tesztelés, szimuláljuk a csomag és az utas okozta terheléseket. Az itt nyert eredményeket egyébként nem értékeljük ki közvetlenül, de sokszor befolyásolják a hegyekben kapott értékelést. Rögtön pontokat adunk viszont az Alpokban végrehajtott olyan mérésekre, mint például a menetteljesí­tmény vagy a hatótávolság. Mi a tanulság? A nagy teljesí­tmény gyakran segí­t (Ducati Diavel), de nem mindig (Aprilia Tuono). A kisebb erő visszafogottabb gyorsulást eredményez a hegyen, bár a Bellagio még í­gy is egész jól teljesí­tett. Éppúgy, mint a fékteszteken, ahol a többi klasszikus bizony nem szerepelt túl jól. A rövid fékúra viszont csak egy garancia van: az ABS. A fogyasztási teszten kiderült: a Triumph és a Kawasaki klasszikus gépei kevés üzemanyaggal is beérik, mí­g az olasz modellek iszákosabbak.