Összehasonlí­tó teszt by Hells Angels MC Hungary

A chopperek, cruiserek léte a biker világban gyökeredzik. Ők álmodták és épí­tették meg az elsőket custom gépeket, amelyeket a gyárak fejlesztettek szériaéretté. Mit szól hozzájuk az újságí­ró, és mit az a világ, amely létrehozta a műfajt?

”Na ezt látnod kellett volna… Dagesz az övéi között, eredeti bulgár környezetben… Megálltunk egy panzió előtt. A tulajdonosnő a küszöbön állt vadászpuskával a kezében. Otthonkájának zsebe duzzadt a töltényektől. Amikor megtudta, hogy ott maradunk, a levegőbe lövöldözött örömében. Gondoltuk, ez a mi helyünk… Iddogálás közben Dagesz meséli, hogy új csaja van… azt mondja, úgy ismerkedtek meg, hogy jött egy nő gumicsizmában, biciklin, a hátán puska. Gondoltuk, hogy ez is egy Dagesz-féle történet… Egyszer csak befordul az udvarra egy nő, biciklin, gumicsizmában, a hátán puska. A kormányon cafattá lőtt, véres madár. A nő leszáll, és nyom egy csókot a Dagesz pofájára… Na?!”

Az étterem udvarán négy cruiser, az asztalon halomban állnak az üres tányérok, a csontok és a poharak. Motorteszten vagyunk, túl az első fotózáson és az ebéden. Megy a sztorizgatás. A vendéglős megörült a testes kompániának. Aztán meglátta hátukon a colorokat, a szárnyas koponyát. Ezt még ő is ismerte. A Hells Angels, a Pokol Angyalai az ő vendéglőjében!

Hát igen… végül is, ha már cruiser teszt, akkor legyenek az Angyalok! Bár egyetlen gyártó sem őket jelöli meg célcsoportként, és bár nem ők állnak a marketingemberek figyelmének fókuszában, tény, hogy óriási részben járultak hozzá ennek a műfajnak egykori világsikeréhez. Amilyen motorokat ők épí­tettek maguknak, olyan motort akart mindenki, aki csak egy kicsit is vagánynak akart tűnni. Úgy érezték, hogy ha olyan motorokkal járnak, mint ők, akkor rájuk is vetül egy kevés az Angyalokra sugárzó elismerésből. A jelenségre idővel a gyártók is felfigyeltek, és megjelentek a chopper-szerű gyári gépek a szalonokban.

Megjelenés

A 2009-es modellpalettáról származó Road King Classic vázát átalakí­tották az előző modellhez képest, de formáján ez nem vehető észre. Nem lapos, nem feltűnően hosszú, nem feltűnően Classic, de feltűnően Harley. Már szemre is a legmagasabb épí­tésű, a legmagasabb üléspozí­ciót is ő kí­nálja. Vázában ékszerként csillog a valaha gyártott legszebb V2-es erőforrás.

A Yamaha megjelenése inkább a játékos, könnyed eleganciát képviseli, mintsem a zord rocker irányt. Játékosságából nagyobbik testvéréhez, a Midnight Star 1900-ashoz képest jelentősen visszavettek, ugyanis azt többen már túlzásnak találták az európai í­zlésvilághoz.

Harley-Davidson Road King Classic és Honda VTX1800

A Suzuki formailag nem tett le újat az asztalra, a jól bevált klasszikus vonalat hozza, de azt gigantikus méretekben. Egyetlen részletén sem akad meg az ember tekintete, amí­g mögé nem kerül, akkor azonban elkerekedett szemmel nézi a műfaj eddigi legszélesebb gyári gumiválasztását, a 240 mm széles abroncsot. Ettől szerte is foszlik a jóindulatú mackó képe, és átadja a helyét a sanda gyanúnak: minek kellett ide egynegyed méter széles felni?

Suzuki C1800R Intruder és Yamaha XVS1300A Midnight Star

A Honda VTX a legidősebb négyük közül. Olyan régi (2003), hogy szinte már el is felejtettük, milyen jó motor. Kétségtelenül ő volt az első, amolyan arlen nessesen tervezett cruiser a japán gépek között. Lámpája, tankja finom vonalú, fantáziáról árulkodik órájának tervezése is. Ilyen mí­ves dolgokkal annak idején még csak a custom katalógusok lapjain – vagy akkoriban már a V-Rodnál – találkozhattunk. Ráadásul a gondosan rajzolt formák mellett technikailag is hozott újdonságokat a cruiserek világába, mint az integrál fékrendszer vagy a fordí­tott teleszkóp.

íœléspozí­ció, manőverezhetőség

A Honda üléspozí­ciója nagyban hasonlí­t a Suzukiéhoz, vezetője enyhén előredőlve, aktí­v testtartásban foglal helyet a Góliáton. A karok enyhén hajlí­tva, a lábak elöl, de nem extrém módon nyújtva, inkább lazán hajlí­tva nyugszanak a méretes trepnin, í­gy üléspozí­ciója a kényelem mellett is aktí­v marad, és ez jót tesz irányí­thatóságának. Futóműve megfelel annak a képnek, amit a fordí­tott teleszkóppár sugall, kellemesen feszes, a kisebb egyenetlenségeket jól kivasalja.

Honda VTX1800 és Yamaha Midnight Star

A Yamaha ülése a legalacsonyabb, kormánya szélesen és laposan nyúlik hátra a vezető kezeihez, természetes testtartást eredményezve. Akár csak egy 1940-es évekből származó Harley WLA-nál. Ez a testtartás egyszerűen olyan laza és természetes, akár a lélegzetvétel. Már az oldaltámaszról való felállí­tásnál érezni a nagyon mély súlypont jótékony hatását, igaz, eleve könnyebb is társainál a Midnight Star. íœlésére ereszkedve úgy tűnik, mintha egy 650-es Drag Staron ülne az ember, minden magától értetődő ezen a motoron. Igen, már az 1900-as márkatárs is feltűnően barátságos viselkedésű és vezethetőségű járgány volt, í­gy a kisebbik XVS is könnyen dönthető. Bár a testsúlyáthelyezést szokni kell rajta, hiszen üléspozí­ciója miatt vezetője nem tud sem a kormányra, sem a lábtartókra súlyt helyezni, í­gy jobb hí­ján a fenekével irányí­tja a Yamahát.

A Harley-Davidson és Suzuki Intruder

A Suzukin magasabban ülünk, és a karok is magasabbra nyúlnak a kormányért, amely nem hajlik olyan közelségbe a pilótához, mint a Yamahánál. A C1800R nem szerénykedik, azonnal megmutatja hogy mekkora motor is ő: súlyos és ezt érezni is minden pillanatban. A túlméretezett hátsó gumi miatt olyan érzése támad az embernek, mintha hordón motorozna, eleinte mindannyian szélesebb í­ven fordultunk az öntörvényű monstrummal, mint szerettünk volna. Ismerős mondatok, hiszen a power cruiser változatánál, az M1800R-nél hasonlót tapasztaltunk.

A Harley súlya is letagadhatatlan álló helyzetben, emberes lendülettel kell oldaltámaszról felállí­tani. A Suzuki, de leginkább a Yamaha után a Harleyn szinte toronydarun érzi magát a vezető. Erre a motorra már „ráülünk”, és nem „bele”. Kormányán megtámaszkodat pilótája, ennek következtében pontosabban és élesebben irányí­tható, mint a Yamaha, vagy mint a fölöslegesen széles gumin gördülő Suzuki. Az acél óriás rugózása kellemesen lágy, de megfelelően csillapí­tott, az első futóművön azonban 130 km/órás sebesség fölött kis mértékű bizonytalanság vesz erőt.

Fék, kuplung, váltó, gázreakció

A VTX-nél a hidraulikus kuplung működtetéséhez hasonló erőt kell kifejtenünk, mint a Yamaha vagy a Harley esetében. A kisebb kezűeknek terpeszteniük kell ujjaikat, hogy elérjék a karokat, nekik valószí­nűleg jobban kézre állna egy karcsúbb markolat. A Honda váltója cruiseresen hosszú utakon jár, az egyest általában hangosan veszi, és ha rövid kuplungolással gyorsan kapcsolja vezetője a kettest, akkor recsegve tiltakozik a kapkodás ellen. A váltó áttételezése nagyon jól sikerült, hasonlóan jól egymásba simulnak a sebességfokozatok, mint a Harleynál. Ami gázreakcióinak finomságát illeti, a Honda a Harley utáni, második helyre kí­vánkozik.

A Honda és a Suzuki első fékrendszere

A fékkaron jól érezhető a nyomáspont, a lassí­tó erő nem hirtelen jelentkezik, és jól adagolható. E téren talán egy hajszállal jobb a Harley fékénél. Kevésbé harapós annál, és ez az általában tompább fékekhez szokott cruisereseknél még előnyt is jelenthet. A gázreakciója bár nem feltűnően finom, de még rosszakarattal sem nevezhető darabosnak.

A Yamaha első fékébe nagyobb sebességnél határozottabban kell belenyúlnunk a megfelelő lassí­tás érdekében, féke nagyobb kézerőt kí­ván, mint a Harleyé, és nem is érezni olyan pontosan nyomáspontját, mint amerikai riválisánál, de még mindig sokkal jobb, mint a Suzuki tompa és nagy kézerőt kí­vánó első féke. A Midnight Star hátsó fékével hamar állóra lehet fékezni a kereket, ezért óvatosabban kell vele bánni, mint a korábbi cruiserekkel. Váltójának első fokozata rövidebb, mint versenytársaié, kisebb nyomatékából eredő hátrányát igyekszik í­gy kompenzálni. Erőforrása enyhén reszelősen jár, több rezgést jut át a vázra, mint a Honda, vagy a Suzuki esetében.

 

A Yamaha Midnight Star blokkja

A Yamaha kuplungja hasonló ugyan a Suzukiéhoz, váltója azonban a legfinomabban kapcsolható, mindemellett rövidebb utakon jár és kevésbé zajos társaiénál. Gázreakciói kevésbé finomak, egyesben és kettesben a szí­jhajtás csillapí­tó hatása ellenére is ránt, bár ez a rántás nem olyan mérvű, hogy kuplunggal kellene kisimí­tani.

A Harley indí­tómotorja hangos csattanással kel életre, majd összetéveszthetetlen, puha rázkódás rezegteti meg a vázat. Vérbeli Harley-feelinget hoz a V2-es gépszí­v. Váltója hosszú utakon, lágy, de hangos „klaaang”-gal kapcsol, kuplungjához azonban meglepetésre mind közül a legkevesebb kézerő szükséges. A Road King első féke a legharapósabb a csapatban, a hátsó azonban nem ilyen tökéletes, mert némi késlekedés után meglehetősen hirtelen fog. A Harleynél – mint mostanában már annyiszor – megint elámultunk a hihetetlenül lágy gázreakciókon és a jó áttételezésnek köszönhető, finoman egymásba simuló fokozatokon, amelyek úgy adják át egymásnak a nyomatékot, mint az olimpiai váltófutás résztvevői a stafétabotot.

A lassí­tó berendezések tekintetében a Suzuki került a sor végére, ugyanis első féke tompa érzetet kelt és nagy kézerőt igényel a dinamikus lassí­táshoz, emiatt nagyobb sebességről lassí­tva az ember kevésnek érzi a dupla tárcsafék hatását. Ehhez képest kuplungjának működtetéséhez nem szükséges több erőt kifejtenünk, mint a Honda esetében, Azonban a VTX-hez hasonlóan egyes-kettes között recsegő hanggal tudósí­t a váltás tényéről. A Suzukinál – akár csak powercruiser elődjénél – a bődületes nyomatékáradat nyűgözi le az embert, pedig erőforrása az első három sebességi fokozatban béklyót visel nyomatékhatárolója képében, mely nem engedélyez kamikáze jellegű kigyorsí­tásokat.

Összegzés

A Midnight Star a játékos formákat kedvelőknek való motor, akiknek nincsen szükségük plusz nehézségekre az életben, mert mindenben a könnyű, tiszta örömöt élvezik. A C1800R azoknak tetszik majd igazán, akik keresik az életben a kihí­vásokat, akik olyan természetűek, hogy erős, megzabolázni való dolgokat akarnak maguk körül tudni. A Road King egyeseknek talán már túlfinomult gép. Annyira felhasználóbarát lett, hogy bizonyos értelemben japánabb a japánoknál. Már semmi keménység nincs benne, csak a múltja. Igaz, az kikezdhetetlen. Tény, hogy ő a stí­lusteremtő, és a mai napig ő hozza a legtisztább formákat.

A VTX már hat éve a józanul választók hűséges gépe, amely nem okoz meglepetést, se ilyet, se olyat. Legfeljebb azt, hogy még mindig milyen jónak számí­t. És ott az érzés lelkünk mélyén, hogy valami időt állóan jó és tökéletes dolgot birtokolunk vele.

Értékelésünk szerint első helyre kiforrott megjelenése, kifinomult gázreakciója, könnyed kezelhetősége és jó fékei miatt a Harley került. A második helyezést meglepetésre csak hajszálnyival lemaradva a már korosodó Honda szerezte meg, lemaradásának okaként mindössze kevésbé finom gázreakcióit tudjuk megemlí­teni. A Yamaha nálunk megjelenésében még meg is előzte a Hondát, azonban fékei és manőverezhetősége dolgában – bár szintén csak egy hajszálnyival – alulmaradt a VTX-szel szemben. Negyedik helyen a Suzuki foglal helyet. Úgy véljük, hogy esetében a kevesebb több lett volna: a 240-es hátsó gumi nem válik előnyére irányí­thatóságának, és a fékei is lehetnének pontosabban adagolhatóak.

Hells-vélemény

Elöljáróban már emlí­tettük, hogyan került a Hells Angels MC Hungary négy tagja (egészen pontosan három full coloros tag, és két prospectjük) egy Motorrevü tesztbe. Megkértük őket, segí­tsék munkánkat, és mondják el ők is véleményüket a tesztben szereplő motorokról, hiszen a custom világ igazán az ő területük. Értelemszerűen nem mindenben egyezett véleményünk, de ezt nem is vártuk, hiszen egyes szempontokhoz különbözőképpen közelí­tettünk.

Rákérdeztünk, nem elfogultak-e a Harley irányában. Rövid és őszinte válasz érkezett: „De igen! Számunkra a Harley az igazi motor, a többi csak próbálkozás arra, hogy a Harley stí­lusát és egyéniségét lemásolják.” Tehát a Klub első helyezettje egyértelmű: Harley-Davidson Road King Classic. Náluk (is ) a Honda végzett a második helyen. A VTX 1800 mind formailag, mind technikai jellemzőivel legyőzte többi riválisát. Elismerően nyilatkoztak egyszerű, de erőt sugárzó formavilágáról, futóművéről, kiemelkedően jó fékeiről és menettulajdonságairól. A Hells Angels MC Hungary harmadik helyezettje a Suzuki C 1800 R lett. Formailag nem sok kivetnivalót találtak benne, sőt a legtagbaszakadtabb Angyal, Skuli úgy vélte, számára ez kí­nálja a legkényelmesebb üléspozí­ciót, azonban mindannyian kifogásolták a tompa fékeket és a széles gumi miatti nehéz manőverezhetőséget.

A teszt negyedik motorjával, a Yamaha Midnight Starral annak „komolytalan kinézete” miatt érdemben nem foglalkoztak.

Mi ezen a ponton ugyan nem értünk egyet a klubbal, de nem is azért hí­vtuk őket a tesztre, hogy a mi véleményünket halljuk vissza tőlük. Arra voltunk kí­váncsiak, hogy mit szólnak azok a bikerek e motorokhoz, akik hajdanán az egész műfajt létrehozták.

Az elhangzottak nem azt jelentik, hogy a Yamaha ne lehetne akár nagyon jó motor is, de hát az Angyalok mindig is hí­resek voltak sajátos értékrendjükről és öntörvényűségükről. Nem hódoltak be divatirányzatoknak, mindig is a maguk úját járták.

A klubról röviden

A Hells Angels a világ legismertebb motoros klubja. Az összes lakott földrészen vannak chaptereik, és a mai napig nagy titokzatosság övezi a klub ténykedését, tagfelvételi rendszerét és úgy általánosságban is sok monda, pletyka szövődött körülöttük az elmúlt évtizedekben. Az átlag magyar Déry Tibor „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” cí­mű regényében találkozhatott először a Hells Angels névvel a hetvenes évek közepén. Közel negyven évvel később, 2008 kora nyarán ünnepelte a nemzetközi klub a magyarországi chapter megalakulását, amely azóta a hazai és a külföldi klubélet hangsúlyos szereplője.