A Kawasaki H2R feltépi a pályát

Elszabadul a pokol, ha szélnek eresztik a 300 lóerőt.

A Kawasaki Ninja H2R vezethetőségét már előzetesen sokan kétségbevonják: 300 lóerő nem játék, még ha a feltöltőnek köszönhetően egyenletesen is adja le a nyomatékát, és minden mozdulatunkat elektronika figyeli. Sőt, az is felmerült kérdésként, hogy a 300 lóerő – ami több, mint a GP motorok teljesí­tménye – kihasználható-e egyáltalán, hiszen minden komolyabb gázadás balesettel zárulna, ha a szenzorok tucatjai nem küldenék a jelet a kipörgésgátlónak.

 

 

 

Ez azonban inkább elméleti probléma, hiszen a H2R nem lesz tömegtermék, sőt, terméknek is csak közgazdaságtani esszék szerzői neveznék. Ez ugyanis egy technológiai demó, ami megmutatja a világnak, hogy a Kawasaki Heavy Industries nevű cégbirodalom hol tart 2014-ben: tudnak űrhajót, gázturbinát, helikoptert, repülőgép szállí­tó anyahajót gyártani – és mindeközben elkészí­tik a leggyorsabb motorkerékpárt, amihez felhasználták az előbb felsorolt területeken begyűjtött óriási tudást.

A Kawasaki H2R-t tudatosan egy hatalmas mérföldkőnek szánja a Kawasaki. Ha 2074-ben visszatekintenek a cég történetére, akkor 2014 piros betűvel lesz szedve a prezentációban.

És hogy legyen mit levetí­teni, kivitték a motort pályára is, ahol bebizonyosodott, hogy nem csak egyenesben, kanyarban is jól érzi magát a Ninja H2R. Ez pedig jó jel, mert geometriáját tekintve azonos a nemsokára érkező, 200 lóerős, utcai H2-vel.