Az utóbbi években a Gas Gas komoly anyagi nehézségekkel nézett szembe, olyannyira, hogy sajnos eljutottak a gyár bezárásáig is. Végül sikerült szakmai befektetőt találniuk, a szintén spanyol Torrot elektromos motorgyártót.
Az újraélesztést követő tavalyi évben főleg az európai piacra termeltek, kb. 3000 darab triál- és 1000 endurómotort értékesítettek – ezek alkották régebben is a Gas Gas palettáját.
A megújulás jegyében stílusosan a Főnix projektnévvel futnak neki a 2018-as évnek. Az ambiciózus tervek szerint az endurómotorok eladását szeretnék megháromszorozni, nyitva az amerikai piac felé is. A palettáról lekerültek a négyütemű gépek, gyakorlatilag két kétütemű enduróból (EC 300 és EC 250), valamint két endurókrossz modellből (XC 300 és XC 250) áll a kínálat.
 |
Katalóniai programunk Gas Gas üzemlátogatással kezdődött, ahol bepillantást nyerhettünk a gyártás teljes folyamatába. Izgalmas volt látni, ahogy a sor elején a csupasz vázból kiindulva kb. 50 méter múlva 20 ember összehangolt munkáját követően a kész motor kigördül. A precíz előkészítésnek köszönhetően pár óra alatt felépül egy motor. A Gas Gas-gyártól jó egyórányi utazással értük el tesztünk helyszínét, ahol egy krosszpálya és egy kis endurós nyomvonal várt ránk. A pályát érkezésünkkor rövid zápor mentesítette, így tökéletes talajon tesztelhettünk.
 |
Az EC 300 megjelenése nagyon tetszetős, agresszív versenymotor, megnyerő piros-fehér dizájnnal. A 105 kg-ra csökkentett tömegével nem a legkönnyebb a kategóriában, de mindenképpen versenyképes. ·Erősebb motorblokk új hengerfejjel Gas Gas XC 300 Az EC és az XC modellek gyakorlatilag megegyeznek, még a futómű-beállítások és a gumiabroncsok is. A különbség mindössze a következő: ·Az XC modellek nem felelnek meg az Euro4 normának |
A motorerő és a teljesítményleadás nekem bejött, semmi hirtelenség, de nem hiányzik a kellő dinamika, és alsó tartományban is jól tol a motor. A kétüteműekre jellemző zavaró motorvibrációt itt nem éreztem.
A telók nyilván nem az én 95 kilogrammomra voltak behangolva, de a sárban a kisebb tempónál az alapbeállítás is tökéletes volt. Az extrém akadályokat finoman kezelte, könnyedén tudtam elugrani a farönkökről. Ahogy száradt fel a talaj és nőtt a tempó, már hiányzott a feszesebb beállítás, ezt klikkelésekkel lehetett volna korrigálni.
Nagyon tetszett a motor kezelhetősége, a kanyarokba könnyedén tudtam bevezetni, minden erőkifejtés nélkül lent tudtam tartani, a kigyorsítás során is stabil maradt.
Az endurós szakaszokon a csiki-csukis részeken könnyű volt a motort terelgetni egyik ívről a másikra.
A korábbi modelleknél a triálos beütés egyértelműen a tempó rovására ment. Az új konstrukciónál megmaradt az endurós irányvonal, de a gép nagyon is alkalmas az abszolú idő elérésére, már ha a pilóta is tudja, amit kell. Ezt meg is mutatta Jonathan Barragan, a Gas Gas vb-menője. Legnagyobb örömünkre ment a pályán néhány gyors kört ‒ meggyőző volt.
Összességében nagyon tetszett az új Gas Gas. Azt gondolom, a lelkes mérnökcsapat komoly munkát végzett, egy vadonatúj, vérbeli versenyendurót alkottak. Rajtuk most már nem múlik, minden adott ahhoz, hogy a márka megmaradjon és szép sikereket érjen el a jövőben. Mi pedig drukkolunk nekik!
 |
