A Főnix felszállt

Az utóbbi években a Gas Gas komoly anyagi nehézségekkel nézett szembe, olyannyira, hogy sajnos eljutottak a gyár bezárásáig is. Végül sikerült szakmai befektetőt találniuk, a szintén spanyol Torrot elektromos motorgyártót.

Az újraélesztést követő tavalyi évben főleg az európai piacra termeltek, kb. 3000 darab triál- és 1000 endurómotort értékesí­tettek – ezek alkották régebben is a Gas Gas palettáját.

A megújulás jegyében stí­lusosan a Főnix projektnévvel futnak neki a 2018-as évnek. Az ambiciózus tervek szerint az endurómotorok eladását szeretnék megháromszorozni, nyitva az amerikai piac felé is. A palettáról lekerültek a négyütemű gépek, gyakorlatilag két kétütemű enduróból (EC 300 és EC 250), valamint két endurókrossz modellből (XC 300 és XC 250) áll a kí­nálat.

Európában az Euro4 normának megfelelő endurómodelleket kí­nálják, mí­g az XC modellekkel az USA-t szeretnék meghódí­tani. Ezek mellett természetesen a triál- és az elektromos gyerekmotor kí­nálatuk is megmarad.

Katalóniai programunk Gas Gas üzemlátogatással kezdődött, ahol bepillantást nyerhettünk a gyártás teljes folyamatába. Izgalmas volt látni, ahogy a sor elején a csupasz vázból kiindulva kb. 50 méter múlva 20 ember összehangolt munkáját követően a kész motor kigördül. A precí­z előkészí­tésnek köszönhetően pár óra alatt felépül egy motor. A Gas Gas-gyártól jó egyórányi utazással értük el tesztünk helyszí­nét, ahol egy krosszpálya és egy kis endurós nyomvonal várt ránk. A pályát érkezésünkkor rövid zápor mentesí­tette, í­gy tökéletes talajon tesztelhettünk.

Akinek van bármilyen tapasztalata vagy elképzelése a Gas Gas motorokról, azt a jövőben felejtse is el, mert az új és a régi modelleken maximum a felirat egyezik meg. Minden elemében megújult a paletta. Érzésem szerint iránymutatónak használták a KTM filozófiáját, mert sok hasonlóságot véltem felfedezni. (Lásd: Ami új)

AMI ÚJ:
Az EC 300 megjelenése nagyon tetszetős, agresszí­v versenymotor, megnyerő piros-fehér dizájnnal. A 105 kg-ra csökkentett tömegével nem a legkönnyebb a kategóriában, de mindenképpen versenyképes.

·Erősebb motorblokk új hengerfejjel
·Hatfokozatú váltó
·Elektromos önindí­tó
·Új váz kisebb tömeggel és jobb torziós merevséggel
·Alumí­niumból készülő, könnyebb segédváz
·Kifejezetten a GasGas számára tervezett, 8 mm-es closed cartridge Kayaba első teleszkópok és himbás hátsó rugóstagok
·Teljesen újratervezett lengővilla és láncvezető
·A 10 literes üzemanyagtartály keskenyebb lett
·Új légszűrőház, amely több levegőt biztosí­t a Keihin PWK 38 karburátor számára
·A levegőszűrő cseréje viccesen egyszerű
·Az új ülés keskenyebb, csúszásgátló felülettel rendelkezik
·Új, nagyobb lábtartók
·Magura kuplung, Nissin fékek
·Nyitott első teleszkópvédő műanyag elem
·Excel felnik Metzeller Sixdays gumiabroncsokkal szerelve

Gas Gas XC 300

Az EC és az XC modellek gyakorlatilag megegyeznek, még a futómű-beállí­tások és a gumiabroncsok is. A különbség mindössze a következő:

·Az XC modellek nem felelnek meg az Euro4 normának
·Az XC modelleket FMF kipufogórendszerrel szerelik
·Az XC modelleken nincs első és hátsó világí­tás

Egy EC 300-as nyergében tölthettem el kétszer fél órát. Az első etapban sáros talajon 1 bar guminyomással használtam a FIM gumikat. Az első benyomásaim nagyon jók voltak, a kormánypozí­ció, a lábtartók, az ülés, minden rendben volt. íllva kicsit kényelmetlen volt számomra, igaz, 190 centiméteremmel nem az átlagot képviselem. Egy alacsonyabb pilóta biztosan kényelmesebben érzi magát a motoron állva. Szokatlan volt továbbá, hogy az indí­tógomb a bal oldalon, a leállí­tó a jobb oldalon kapott helyet, egyszer sikerült is leállí­tás helyett ráindí­tanom a mocira, de bí­rta a gyűrődést.

A motorerő és a teljesí­tményleadás nekem bejött, semmi hirtelenség, de nem hiányzik a kellő dinamika, és alsó tartományban is jól tol a motor. A kétüteműekre jellemző zavaró motorvibrációt itt nem éreztem.

A telók nyilván nem az én 95 kilogrammomra voltak behangolva, de a sárban a kisebb tempónál az alapbeállí­tás is tökéletes volt. Az extrém akadályokat finoman kezelte, könnyedén tudtam elugrani a farönkökről. Ahogy száradt fel a talaj és nőtt a tempó, már hiányzott a feszesebb beállí­tás, ezt klikkelésekkel lehetett volna korrigálni.

Nagyon tetszett a motor kezelhetősége, a kanyarokba könnyedén tudtam bevezetni, minden erőkifejtés nélkül lent tudtam tartani, a kigyorsí­tás során is stabil maradt.

Az endurós szakaszokon a csiki-csukis részeken könnyű volt a motort terelgetni egyik í­vről a másikra.

A korábbi modelleknél a triálos beütés egyértelműen a tempó rovására ment. Az új konstrukciónál megmaradt az endurós irányvonal, de a gép nagyon is alkalmas az abszolú idő elérésére, már ha a pilóta is tudja, amit kell. Ezt meg is mutatta Jonathan Barragan, a Gas Gas vb-menője. Legnagyobb örömünkre ment a pályán néhány gyors kört ‒ meggyőző volt.

Összességében nagyon tetszett az új Gas Gas. Azt gondolom, a lelkes mérnökcsapat komoly munkát végzett, egy vadonatúj, vérbeli versenyendurót alkottak. Rajtuk most már nem múlik, minden adott ahhoz, hogy a márka megmaradjon és szép sikereket érjen el a jövőben. Mi pedig drukkolunk nekik!