A Cross Czetka Sportszelet

Az ERMI névvel nem először találkoznak olvasóink a Motorrevü oldalain. Első alkalommal még egy kategóriát is teremtett. Az egy dolog, hogy kitalálta a street-board tracker nevet (í­gy egyben), de gyártott hozzá egy motort is, ami hogy-hogy nem, egy street-board tracker lett. Ebből rögtön látszott, hogy az ERMI név mögött megbúvó motorépí­tő nem egyszerű eset.

Erre csak ráerősí­tett következő bemutatott munkájával, a Hubert Auriol-féle BMW-vel, de illúzióinkat, a gyors gyógyulásba vetett hitünket ezen újabb alkotása, a Cross Czetka Sportszelet ingatta meg végképp. A név hallatán először mi magunk is a telefon után nyúltunk, bár ERMI nyugodtnak tűnt, és elmagyarázta a név eredetét, a mögötte húzódó elméletet is. Ha figyelmesen hallgatta az ember, összeállt egy sajátos, mindazonáltal logikus gondolatrendszer, í­gy az interjú hátralévő részében hátradőlhettünk, igaz, nyugtalanságunk nem szűnt meg teljesen.

Nézzük, mi vitte rá ezt az embert, hogy Cross Czetka Sportszeletet épí­tsen? Először is az előzményeket kell megértenünk.
Pár évvel ezelőtt egy alutankos Yamaha XT 500-as boldog tulajdonosa volt, amelyet eladott. Azóta megbánta tettét, hiszen ma már nagyságrenddel több pénzért lehet csak hasonlót venni. ERMI egyszerűen nem számolt ezzel az új őrülettel, amely elsősorban a belvárosokban harapódzik el. Szakállnövesztéssel kezdődik, egy speciális istenhit, a deusizmus kialakulásával folytatódik (v.ö.: deus ex machina), és cuki-trendi motorvásárlással (v.ö.: scrambler, cafe racer) folytatódik. A folyamat lefutása villámgyors, arról még nincsenek pontos információk, hogy meddig tart a kialakult állapot. Becslések szerint jó esetben életfogytig, rosszabb esetben a következő hóbortig.

Szóval, az XT… a formáját egyszerűen imádta ERMI, még akkor is, ha túlságosan egyhengeresnek találta, ugyanis ő Big Twin-hí­vő. Azon morfondí­rozott már jó ideje, hogy lehetne a kettőt kombinálni – mármint egy nagy V2-est és az XT500 formáját -, kezelhető méretekkel persze.
így jutott el oda, hogy egy, az általa csak Sportszeletnek nevezett Sportsterből kellene valami hasonlót épí­teni. Valami hasonlót, mondtuk az imént, hiszen a scrambler szót nem használhatjuk e motor kapcsán, az enduró pedig nem fedné le pontosan a motor sajátosságait. E tilalommal ERMI a main stream iránti ellenszenvét, de legalábbis fenntartásait fejezné ki.

Egy mannheimi kirándulás során meglett hát a donorként szolgáló Spori, ERMI nekilátott, hogy megvalósí­tsa a fejében lévő képet, amelyhez a Hang adja a szóbeli instrukciókat. Az ő épí­téseire amúgy is jellemző, hogy nem csinál skicceket, még kevésbé pontos terveket, ő fejből épí­ti meg a motorjait. Ehhez a képhez nemcsak az XT500, de a cseh majdnem világbajnok krosszozó Jaroslav Falta Czetka 980-asa is alapul szolgált a csodaszép aranyszí­nű első kerékagyával, és ahogy ERMI mondja, ytong tégla méretű ülésével. A mester semmi radikális disznóságot nem követett el, nem vágta meg a motor vázát, a kormánynyakat is épen hagyta. Viszont pirosra festette a vázat, előre 21 colos fűzött kereket tett, hátra 18 colos, szintén fűzöttet, és a scrambl… hűűű, majdnem kimondtuk, a hogyishí­vják kinézethez illő, közvetlenül az alsó kormánykiflihez felhozott, nagy szabad kerékmagasságot adó alumí­nium sárhányót készí­tett. Hasonlóképpen járt el a hátsó sárvédő esetében is. Egy scram… egy mianeve enduróhoz illően a hátsó részt Progressiv Suspension gyártmányú rugóstagokkal emelte ki, amelyek szép, terepes formát adnak a motornak, cserébe betonkemények. Az összképhez nagyban hozzájárulnak a magasra húzott, egyenesen futó és kétoldalra kihozott Supertrapp kipufogók. Itt hadd emlí­tsük meg a mester büszkeségét, jelesül azt a tényt, hogy a Spori hátsó hengerének a csövét baloldalra vezette ki, ami nem kevés számolgatással és kí­sérletezéssel járt.

A Sporik hagyományosan csepp formájú tankját az épí­tő egy régi Suzuki enduró tankjára cserélte ki, amelyet előtte azonban szét kellett vágni, le kellett kezelni a belsejét és újra össze kellett hegeszteni. A kérdésre, hogy ki lett-e öntve műanyaggal, egy megvető pillantás volt a válasz. A sajátos fejidom a mester ölében, pontosabban térdein készült, mármint hogy kézben tartva, ott kalapálta ki. Az ülés szándékosan mellőz mindenféle esztétikumot, viszont nagy és kényelmes.
A széles körű alkatrész-támogatásnak és a fejben már kész koncepciónak köszönhetően a motor három hét alatt készült el.

Az épí­tő Külön köszönetet mond a Szlaby testvéreknek az alkatrészekért, segí­tségükért, és Nagy Richárdnak az ülésért, valamint egy szerénységünk miatt meg nem nevezhető jóságos, aranyszí­vű, fantasztikus embernek a rugóstagokért.
Végezetül hadd védekezzünk, a motor fura neve nem tőlünk származik. ERMI mester a Sportstereket előszeretettel nevezi Sportszeletnek, egyik motorépí­tő barátja pedig egy alkalommal lekrosszcetkázta az éppen elkészült művet, í­gy lett a becsületes neve Cross Czetka Sportszelet. Tudjuk, hogy fura, de ha ERMI olyan épí­tő lenne, aki másmilyen nevet adna motorjának, akkor a motorja is másmilyen – és valószí­nűleg sokkal unalmasabb – lenne.