Ami a földművesnek a permetezőgép, az az autóápolónak a flakon. Mindkettőnél arról van szó, hogy egy viaszos bevonatot képezünk a felületen. Tesztünkben azt vizsgáljuk, hogy a járművek esetében a kezelt felület mennyire csillog, milyen sima lett, és mennyire taszítja a vizet.
Aki a korai motorizáció idején – tehát legalább 15-20 évvel ezelőtt – szombatonként a bevásárlás és a sportközvetítés kezdete közti időt valamelyest értelmesen akarta eltölteni, az általában a járművét tisztogatta. Néhány hetente az autó vagy a motor lemosása után általában a polírozás is terítékre került. Nem árt ugyanis, ha az eső, a korom, a virágpor és más környezeti hatások a lehető legkevésbé kezdik ki a hőn szeretett jármű fényezését.
Ennek érdekében meglett férfiak (a ravasz asszonyok szinte sosem kezdtek bele ebbe az unalmas munkába) valami kenőcsös cuccot kenegettek az autóra, és órákat töltöttek azzal, hogy a felhordott masszát jókora erőfeszítéssel ledörgöljék. Ezek az idők már elmúltak. Bár itt-ott létezik még néhány furcsa viselkedésű autóápoló, akik a hardcore keményviaszmódszerre esküsznek, de a földi halandók többsége inkább már egy spréhez vagy szórófejes flakonhoz nyúl – ezeket a termékeket jó ideje fújható viasznak hívják.
Használatuk meglehetősen egységes és egyszerű: vigyük fel a lehetőleg tiszta fényezésre, majd szép egyenletesen oszlassuk el, legjobb, ha ezt egy mikroszálas törlőkendővel tesszük. Ezután pedig töröljük le az egészet egy másik mikroszálas törlőkendővel (vagy fordítsuk meg az előzőt, és használjuk a még tiszta oldalát). A forgalmazók gyakran különböző, kellemes mellékhatásokat ígérnek a fényezés színének felfrissítésétől a simaság és a csillogás fokozásáig.
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2023/03 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
