Korábban a VW Bogár volt a feltétlen megbízhatóság jelképe, a mai viszonyokra értelmezve a Harley-Davidson Heritage Classic 114 veheti át az örökségét. Elnyűhetetlen, megbízható társ, hosszú távra.
A Motorrad tartóstesztje a motorkerékpárok legkeményebb hosszú távú tesztjének számít. Itt a válogatott kétkerekűeknek nap mint nap bizonyítaniuk kell. Nem adhatják fel olyan szezonális viszontagságokkal szemben sem, mint a jég, hó vagy az utak szórásához használt só. A megfelelő abroncsokkal ezt az akadályt a Harley is jól veszi. Mivel a Pirelli Night Dragon hideg és nedves körülmények között inkább csúszik, ahelyett, hogy az erőteljes, 152 Nm-es nyomatékot biztonságosan átvinné az útra, ezért bő 2000 kilométer megtétele után le kellett cserélni – lásd a költségek és karbantartás táblázatot a 71. oldalon. A Harley amúgy egyszerűen túl sokáig állt volna, lényegesen több idő telt volna el, mint a szokásos két év, ami alatt a legtöbb motorkerékpárnak meg kell tennie a megkövetelt 50 000 kilométert. Márpedig ezt szinte sosem érjük el előre tervezett leállások nélkül. A tartósteszteknek valójában pontosan ez a feladata. Vajon a motorkerékpár melyik részének afejlesztése nem zárult még le teljesen? Milyen újításokat vezet be a gyártó a tartósteszt ideje alatt? És a legrosszabb forgatókönyv: miért áll le egy motorkerékpár – csak átmenetileg vagy akár tartósan? Még ha a gyártási folyamatok egyre kifinomultabbakká válnak is, ha a tűréshatárok csökkennek és a motorkerékpárok minősége érezhetően nő, akkor is előfordulnak hibák.
Ez a közelmúltban kétszer is megtörtént a Triumph Street Triple RS-sel. Motorhiba, ennyi volt. Még a KTM 790 Duke-nál sem mentek mindig simán a dolgok, bár az osztrák motor sosem állt meg. Ez sok olyan motorkerékpárral megtörténik, amely a szerkesztőség kemény mindennapi életében találja magát. Mindig más pilóták, mindig új útvonalak – kilométer-rabszolgaként való létezés. De a hosszú előszó után térjünk rá a Harley-ra. A Heritage Classic 114 2018. június 6-án kezdte meg tartóstesztjét nálunk. És valljuk be: nemfogadta őszinte rokonszenv. Kevés azoknak a pilótáknak a száma, akik tudatosan át szeretnék venni a lazább Harley-vezetési stílust. A Motorrad legénysége előszeretettel hódol a menetdinamikának. Nem voltez másképp a Harley esetében sem.
A Harley technikusainak máshol szerzett tapasztalataival ellentétben a Heritage tartóstesztje során három készlet eredeti és egy teszttartozék első fékbetétet használt el – míg a hátsó kerék egyetlen készlettel túlélte a teljes 50 000 kilométert. A Harley szerviztapasztalatai szerint a Heritage-tulajdonosok körében gyakran fordított a helyzet. Ami csak megerősíti, hogy a nagy 114-es erőforrást és az egész motorkerékpárt cseppet sem kímélték. És most térjünk vissza a tényleges tartósteszthez és a kézzelfogható eredményekhez: a közbenső eredmények során összeállt hibalista már akkor is nagyon világos képet mutatott: enyhe rozsda a kipufogón, a kuplung néha akadozik, egyszer nem indult be a motor, a kilométerórához új szoftvert töltöttek fel, a hátsó lámpa izzóját cserélni kellett. Botrány. Elviselhetetlen. Mégpedig a cikk írójának. Ugyanis: ez semmi. Semmi. Különösen azért, mert ezek a nagyon apró hiányosságok már az említett köztes jelentésben is szerepeltek. Aztán a kéthengeres ismét kirázta a hátsó lámpa izzóját. – ez az igazi Achilles-sarka. Semmi más nem történtAz ilyen motorkerékpárral közlekedő összes pilóta számára ezért egyértelmű az ajánlás: dőlj hátra, élvezd a motorodat, és minden eshetőségre felkészülve vigyél magaddal egy hátsó izzót (rendelési szám: 68167-04, ára: 1700 Ft).
Ezzel tehát gyakorlatilag mindent elmondtunk. Ami miatt a szerzőnek gondot okoz a cikk kellő terjedelemben való megírása, az végeredményben jókora dicséretet jelent a Harley számára. A megbízhatóság szempontjából ennél jobban nem lehet teljesíteni az 50 000 kilométert. Tehát itt a vége: ha az országúton vagy az autópályán nem történt semmi, hogyan néz ki a dolog szétszerelés után? A Harley-ról alkotott vélemény a szétszerelés és a beható vizsgálat után sem változik: a motor alapvetően megőrzi megbízható karakterét.
Bár az olajpumpán enyhe barázdák láthatóak, ezek azonban nem korlátozzák a működését. És ott van maga a vezérműtengely: mintha csak most vették volna le a polcról Milwaukee-ban. Kopásnak nyoma sincs. Ez a kijelentés sok más alkatrészre is igaz. Sebességváltó? Tökéletes állapot. Főtengely? Tip-top. Kiegyensúlyozó tengelyek? Gyakorlatilag újszerűek. A tartóstesztek megkezdé-se előtt gyakran felmerül a kérdés, hogy a motort szétszerelés után vajon öszsze lehet-e szerelni újra. A HarleyDavidson esetében ez majdnem 100 százalékosan működik. Csak új tömítések kellenek, és már lehet is indulni. Legalábbis majdnem. A kétféle vastagságban beépített kuplungtárcsák már nem a legújabbak.
A kuplungkosárban lévő vékonyabb tárcsák elérték a kopás megengedett mértékét, az összeszerelés előtt cserére szorulnak. De vajon hibáztathatjuk-e ezért a Harley-t? Egyáltalán nem, elvégre a kuplung az amerikai V2-es erőforrás hatalmas nyomatékhegyét zokszó nélkül továbbította a tartósteszt során végig. Hozzá kell tenni: 50 000 kilométer után a kuplunggal és a sebességváltóval kapcsolatos bejegyzések nemcsak a menetnaplóban, hanem számos olvasói levélben is megtalálhatók. Az adagolhatóság nem a legjobb, a váltó főleg hideg motornál nagy erőt igényel, az üres fokozatot sokszor nehéz megtalálni. Mindez nem szép, de nem is hiba a tartósteszt végső értékelésében. A Harley-nak máshol kell megbékélnie némi pontlevonással. Mivel a cég nem határoz meg megengedett kopási mértéket a hengerekre és a dugattyúkra, az egyetlen dolog, ami számít, az a két alkatrész közötti hézag. Ideális esetben ez 0,06 és 0,09 milliméter között van. Az egyik hengernél ez rendben is van a tartósteszt végén, a hézag pontosan ezen tartomány felső határán van, nem éri el a megengedett 0,104 milliméteres hézaghatárt. A másik hengerben azonban ahézag 0,110 milliméter. Ezért nemcsak kívül esik az ideális értékeken, hanem valamivel a Harley által meghatározott kopási határ felett is van. Még ha csak leheletvékony hatezred milliméterről van is szó – ha meghaladja, akkor meghaladja.
Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a nagy V2-es a tartósteszt végéig minden probléma és feltűnés nélkül ment, ugyanolyan lazán és nyugodtan pulzált át a fordulatszám-tartományon, mint az 50 000 kilométer elején. Mivel olajfogyasztás nem igazán volt mérhető, és a végső teljesítménymérés is csúcsértékeket mutatott, nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget neki. Ha a motor most nem feküdne éppen szétszedve a munkapadon, akkor nem lett volna miért méregetni a hézagokat, hiszen a motor minden gond nélkül bírta az egymást követő gyújtásokat. Az összes vizsgálat és mérésgabiztosan lépte át az 50 000 kilométeres határt, hanem magától értetődően szerezte meg az első helyet a tartóstesztek értékelésében is – egy szinten a Yamaha MT-07-esével. Bár utóbbi a kilométerenkénti költségeket tekintve lepipálja – a Harley ebből a szempontból nem igazán olcsó –, de a meglehetősen kismértékű értékvesztése, tartós hibamentes működése és a motoralkatrészek jó általános állapota biztosítja, hogy feltartózhatatlanul kerül az élre. A köztes eredmények láttán a szerző megfogadta: ha a Heritage végül az első helyre kerül majd, akkor szerelmet vall neki. Nos, kedves Harley, lehet, hogy nem a tiéd a szívem, de nagyon lenyűgözött a teljesen szeszélymentes viselkedésed és a robusztus karaktered. Teljesen jogosan vagy a megbízhatóság új bajnoka!
SZÖVEG JENS MÖLLER-TÖLLNER
KÉPEK FLASH ART, KLAUS HERDER , TYSON JOPSON, JÖRG KÜNSTLE, HEINRICH LINGNER, JENS MÖLLER-TÖLLNER, MPS-FOTOSTUDIO
