Egy mondás szerint a Royal Enfieldek mindenkinek tetszenek, de senki nem akarja megvenni őket. Mint minden mondás, természetesen ez is sommás, és az is igaz, hogy kevés hazai tapasztalat gyűlt még össze róluk. Na, majd most.
Áprilisban kaptunk egy felajánlást a Royal Enfield hazai importőrétől, a Full-Gastól. A balatonboglári kereskedés tartóstesztre kínált fel egy tetszőlegesen kiválasztható Royal Enfield modellt a Motorrevünek azzal, hogy a tesztidőszak végén szétszedhetjük a motort. Mint az importőr mondta, amellett, hogy bíznak a márka technikai színvonalában, ők maguk is kíváncsiak rá, hogy milyen állapotban lesz 25 000 jegyzőkönyvezett kilométer megtétele után a közismerten egyszerű műszaki megoldásokkal operáló Royal Enfield kiválasztott képviselője.
Természetesen örömmel vettük a lehetőséget, mert mi magunk is kíváncsiak vagyunk az Enfield megbízhatóságára. Nagy volt a kísértés, hogy az egyik 650-es sorkettest válasszuk (Continental GT, Interceptor, Super Meteor), de német anyalapunk pont egy hasonló motort szedett szét 50 000 km után – a cikket hamarosan lehozzuk mi is –, így nem láttuk értelmét az ismétlésnek. Szóval kinyögjük végre, választásunk a Himalayan Scram 411-esre esett. Mint azt bizonyára tudjátok, – és a nevében is benne van –, egy Himalayan dizájnváltozatról van szó. Mi magunk is úgy látjuk, hogy a basic Himalayan egyeseknek nagyon bejön, másoknak meg nagyon nem, a scrambler megítélése ellenben jóval egyértelműbb.
Amúgy meg manapság ha kicsit is adsz magadra, egészen egyszerűen nem teheted meg, hogy egy trendi scrambler ne tetsszen. Bár túl sok különbség nincs közöttük, az a kevés mégis elég ahhoz, hogy az egyik egy elvetemült világcsavargónak tűnjön, akinek gazdája a motorja mellett alszik a földön, a másiknak a nevéhez pedig csak oda kellene illeszteni a cafe szót valamilyen kombinációban, és máris megállja a helyét a legdisztingváltabb motorozó úriemberek között is.
Dióhéjban: mindkettőjük ugyanazt az egyhengeres, levegő-olaj hűtésű, ötsebességes váltóval rendelkező, 411 cm3-es erőforrást kapta meg, ugyanaz a vázuk, a Scram 19-es, míg a Himalayan 21- es első keréken gördül, hátsó kerekeik 17-esek, más az ülésük és a fejidomuk. A Himalayan műszerfala informatívabb, a Scramé egyszerűbb, de mindketten képesek telefonnal párosítva turn by turn navigációra. Dióhéjban: mindkettőjük ugyanazt az egyhengeres, levegő-olaj hűtésű, ötsebességes váltóval rendelkező, 411 cm3-es erőforrást kapta meg, ugyanaz a vázuk, a Scram 19-es, míg a Himalayan 21- es első keréken gördül, hátsó kerekeik 17-esek, más az ülésük és a fejidomuk.
A Himalayan műszerfala informatívabb, a Scramé egyszerűbb, de mindketten képesek telefonnal párosítva turn by turn navigációra. még éppen autópálya-kompatibilis, végsebessége 130 körül lehet, a kényelmes utazótempó a 100-as. És minden más, ami alatta van. Tipikusan az a motor, amikor az ember állandóan ürügyet keres, hogy ráüljön akár rövidebb kis menetekre is. Első útjai során bemerészkedtünk vele a Kis-Balaton és a Zala környéki gátakon vezető földutakra, és azt kell mondanunk, ez az igazi lételeme. És természetesen a város, mert futóművének, rugóútjainak, kerékméretének köszönhetően tökéletes eszköz például (aszfalt)dzsungel-motorozásra. Terveink szerint a közeljövőben alapos vallatásnak vetjük alá a Himalayan Scram 411-et, különböző korú, szemléletű, alkatú és nemű motorosok fogják elmesélni vele szerzett tapasztalataikat.
