Az egyik praktikus volt, a másik lenyűgöző. Tíz évvel később vajon melyik a jobb vétel?
A Piaggio X9-et 2001-ben mutatták be, az 500-as csúcsváltozat a kategóriában rekordnak számított: műszaki szempontból az OHC vezérlésű, négyszelepes, injektoros, kiegyensúlyozó-tengellyel ellátott blokk egy lépéssel a konkurencia előtt járt, a különböző, feleslegesnek is nevezhető extrák terén viszont senki a közelébe sem ért. Járt hozzá utasbeszélővel kiegészített rádió, elektromos középsztender, és egy olyan központi kijelző, amit ma, az óriási kijelzőjű okostelefonok korában is megsüvegelnek az emberek.
Elöl kettő, hátul egy féktárcsa – ha már a feltételek adottak, beépítették a Moto Guzzi kombinált rendszerét. Aki először ül ilyen rendszerrel szerelt robogón, rendszerint meglepődik az intenzív fékhatáson.
A túlbonyolított és átgondolatlan elektronika máig fejfájást okoz a tulajdonosoknak, hiszen akár lépten-nyomon változatos hibajelenségekkel képes előállni az X9. Az akkumulátor például a robogó farába került, közvetlenül a legfontosabb elektronikai gócpont mellé. így ha nem dugják rá rendesen a savelvezető csövet, a szélsebesen beinduló korrózió azonnal megtámadja a biztosítékokat, az önindító és az elektromos sztender reléjét. A másik érzékeny rész a már említett és dicsért központi információs panel – ez az egység vezérli a féklámpát, az indexeket és az elakadásjelzőt, így ha egy beázás miatt elromlik, a felsorolt szolgáltatások sem működnek…
A harmadik klasszikus hibaforrás az elektromos sztender, aminél sajnos a hidraulika szokta megadni magát: ez 150 ezer forintos tétel, amit kevesen hajlandóak kifizetni. Ilyenkor utólagos fület hegesztenek rá (az EVO modelleken ez már gyárilag rajta van), hogy könnyebb legyen izomerővel talpra állítani a robogót, ha a leglátványosabb extra már feladta a szolgálatot.
Fullos felszereltség az X9-en. Ez jó pont, de van, ami negatív: problémás egyenesfutás. Az X9 alapból farnehéz, a kormánycsapágy sérülékeny, és ha ezekhez még kopott gumik is társulnak, az eredmény kétségbeejtővé válik
A profik szerint Piaggio X9-et nyári kánikulában kell venni, amikor a felhígul a hidraulikaolaj – ha ilyenkor is tökéletesen működik, biztosan jó állapotban van. A motorikus problémák elkerülése miatt érdemes a 2004 utáni, EVO sorozatból válogatni, aminél már a termosztátházat a hengerfej bal oldalához tették, így a lassú bemelegedés miatti olajhígulás (a hidegben lecsapódó benzint a dugattyúgyűrű lehúzta a karterbe) már nem jelent problémát. Ezenkívül bekerült a blokkba egy extra olajfúvóka, ami a dugattyú aljához fecskendezi be a kenőanyagot, így változatos körülmények között is biztosított marad a csapszeg megfelelő kenése.
Az X8 karrierje 2004-ben indult, a formailag és műszakilag is elavulttá vált Hexagont volt hivatott leváltani. A motor farában kialakított tároló megmaradt, ám az előddel ellenben ez mélyen benyúl az ülés alá, így elképesztő tárolókapacitással bír: a két irányból megközelíthető, 56 literes raktérbe kényelmesen bepakolhatunk akár egy teniszütőt is. Ehhez opcionálisan választható volt még egy 48 literes topcase, a hétvégi nagybevásárlás hazaszállításában pedig még a térpajzshoz szerelt kampó is segít.
Karakteres forma
Az X8 sem maradt látványos extrák nélkül, ezek közül a legfontosabb a távirányítós kulcs, amivel már a motor felé közeledve kinyithatjuk a tárolót. Ez többnyire hiba nélkül működik, bár előfordulhat, hogy néha elveszíti a jelet. Az X8 400 blokkja a Piaggio család egyen erőforrása, ami lökethosszát leszámítva megegyezik az X9 EVO-éval, így a várható problémák is hasonlóak.
Az X8 tárolókapacitása bajnok
Az X9 korai évjáratait nehéz problémamentesnek nevezni, és bár az EVO sorozatnál a hibák nagy részét felszámolták, nem lett tökéletesség szobra. Az X8, és a ráncfelvarrás utáni, XEvo névre keresztelt változata megbízhatóbb darab, közel sem lett annyira sikeres. Ennek egyik oka, hogy bemutatásakor a konkurensek már lefedték a szegmenst, így jóval kevesebb kelt el belőle – így sokkal kevesebb darabból válogathatunk. Ami mindkettőre igaz, hogy a japán konkurenseknél kevésbé tartják az árukat, ezért viszonylag olcsón juthatunk jó állapotú példányokhoz is.
