Colt & vasalt ing
Míg a filmvilág még mindig a következő Mr. Bondot keresi, Hinckley-ből már megérkezett a brit elegancia újabb képviselője, a Speed Twin 900. És bár a spagettiwesterne már kimentek a divatból, sokan továbbra is lelkesednek az olasz klasszikusokért – mint amilyen például a Moto Guzzi V7 Sport. A nagy kérdés: melyikből lesz kasszasiker – a Colt vagy a vasalt ing a menő?
SZÖVEG ALEXANDER SCHÖNECKER KÉPEK ROSSEN GARGOLOV, JÖRG KÜNSTLE (1)
A spagettiwesternek a hollywoodi produkciók európai ellenpontjai voltak, amelyek gyakran a saját történelmüket dicsőítették. Minden túlzásuk ellenére Sergio Leone és társai művei mertek őszintébben tekinteni az észak-amerikai kontinens európai telepesek általi meghódításának vad éveire. Hőseik nem a kifogástalan erkölcs által vezérelt ragyogó példák voltak, hanem gyakran gazemberek, akik pusztán véletlenül, a saját önös érdekükből cselekedték „a helyes dolgot”. Az új Moto Guzzi V7 Sport nem ilyesfajta antihős, mégis kimondottan karakteres motorkerékpár. Olyan, aki a temperamentumával hódít, ahelyett, hogy mindenkinek a kedvére akarna tenni. Nem tetszik igazán a Guzzi? Oké, akkor keress valami mást! A V7 Sport nem törekszik arra, hogy mindenkinek tetsszen – és pontosan ezért olyan vonzó. A spagettiwesternek fénykorával egy időben egy egészen más hős is felbukkant a filmvásznon, aki később globális jelenséggé vált. Örömmel mutatjuk be: ő Bond, James Bond. A brit titkosügynök őfelsége szolgálatában összetéveszthetetlen karizmájával, eleganciájával és kifinomultságával ejtette rabul a közönség szívét. A Triumph Speed Twin 900 hasonló karizmát kínál. Karcsú, klasszikus sziluettje olyan tökéletesen illik kifinomult megjelenéséhez, mint egy méretre szabott öltöny a világhírű titkos ügynökhöz. Ha valaha is létezett gentleman-motorkerékpár, a Speed Twin tökéletesen megtestesíti azt. Semmi hivalkodás, semmi harsányság, csak kifinomult visszafogottság és klasszikus elegancia. Egy motorkerékpár ínyenceknek.
A Triumph soros kéthengeres erőforrása az elégtétel érzésével kel életre. A 900 cm³-es motor mély dübörgés kíséretében égeti el az üzemanyag-levegő keveréket, kipufogógáza pedig, mint egy Walther PPK-ból, a dupla kipufogócsövön keresztül gomolyog elő. Tesztelőink többsége füldugót visel vezetés közben, de már-már bűn megakadályozni, hogy ez az élénk, lüktető hangkulissza bejusson a fülünkbe. A Triumph szíve 6800/min-nél közel 67 lóerőt és 3800/min-nél 79 Nm-t juttat el a hátsó kerékhez lánchajtáson keresztül. Ezzel látszólag megelőzi olasz versenytársát, de menet közben mégsem tudja egyértelműen felülmúlni azt. A plusz teljesítmény ugyanis elvész a meglehetősen hosszú áttételen. Az öt sebességfokozat közötti váltás a pehelykönnyű kuplungnak és a precíz, rövid váltóutakkal és feszes nyomásponttal rendelkező kuplungnak köszönhetően játszi könnyedséggel történik. A Speed Twin a Sean Conneryre jellemző kiegyensúlyozottabb, visszafogottabb teljesítményleadást helyezi előtérbe Daniel Craig gyors, dinamikus akcióival szemben. Akit ez nem zavar, az élvezni fogja a nyugodt, sima motorozást és a selymesen sima vodka-Martinihez hasonló lágy gázreakciót. A Moto Guzzi inkább rázza, mint keveri. A motor hosszanti beépítésének köszönhetően úgy hordozza két V alakú hengerét, mint egy cowboy a pisztolyait az oldalán. 853 cm³-es motorjából tiszteletre méltó 65 lóerőt ad le 6700/min-nél, és 77 Nm nyomatékot 5100/min fordulatszámon kardánhajtáson keresztül. Ő is egyenesen a szívünkhöz dübörög, a hangja valamivel mechanikusabb, mint a Speed Twiné, és hangsúlyosabb vibrációkkal rázza a pilótát. Úton azonban a cowboy gyorsabb, mint Mr. Bond, féktelen energiával szökken előre, és rengeteg tűzzel mutatja meg a brit modellnek, mit is jelent az igazi dinamizmus. A V7 Sport durvább, kevésbé vasalt. Nem öltönyös úriember, hanem sarkos revolverhős.Hatfokozatú sebességváltója több lehetőséget kínál a lendületes utazásokhoz a kihalt hegyi hágókon, de minden váltásnál olyan hangosat csattan, mint egy Colt lövése. A V7-en nincs elektronikus váltórásegítés, itt manuálisan kell intézni mindent. A kuplung azonban elég könnyen jár ahhoz, hogy a váltás ne váljon kínszenvedéssé. Kanyarból való kigyorsításkor időnként a kardán jelzi jelenlétét.
A Guzzi V-twin motor morgása ekkor egy kicsit egy musztángon való lovaglás érzetét is közvetíti. Nem meglepő tehát, hogy az enyhe ülésmélyedésben szinte úgy ülünk, mint egy nyeregben – sajnos hátrafelé viszonylag kevés hely marad. A Guzzi tankja a Triumph-hoz képest olyan széles, mint egy ló háta, az ülés feszesebb, a párnázata vékonyabb. Ezek ellenére a Moto Guzzi elegendő kényelmet kínál egy kiadós napi kiránduláshoz. A Triumph ezzel szemben meglehetősen kecsesnek tűnik; a terpesztése aligha lehetne ennél szűkebb. Puha és lapos ülése gyengédebben öleli körül a motorost. Az üléspozíció némileg nyújtottabb, inkább egy kém éber testtartása, mint egy cowboy laza, nyugodt póza. A V7 Sport fékjeiről sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lazák lennének. A Moto Guzzi a V7 családból elsőként ezt a modellt szerelte fel dupla első tárcsafékkel, amelyek két 320 mm-es tárcsával és Brembo-féknyergekkel rendelkeznek. Az olasz hardver meglehetősen komolyan veszi a feladatát, és finom adagolhatósággal bőséges fékerőt épít fel. Ez valódi előrelépés a V7-testvérmodellekhez képest, ami valóban méltó a „Sport” névhez. Az ABS, amely a V7 Sport dőlésszögét is figyelembe veszi, a szó legjobb értelmében észrevétlenül látja el funkcióját. A Moto Guzzi még egy teljes vágtából való hirtelen megállás esetén is stabil marad, és nem bokrosodik meg. A szintén kanyarérzékeny kipörgésgátlónak köszönhetően a V7 Sport még erős gyorsítás esetén sem tör ki. A kiválasztott menetprogramtól függően a rendszer többé-kevésbé erőteljesen beavatkozik a pilóta gázparancsaiba. A V7 Sport esetében ez a bemenet most először ride-by-wire rendszeren keresztül jut el a motorhoz és a nagyobb fojtószelepházhoz (52 mm a 38 mm helyett). Ezzel megvannak a már említett menetprogramok is: Rain, Road és Sport. A kipörgésgátló intenzitása mellett ezek szabályozzák a gázreakciót, amely Sport módban is kellemesen sima, és nem zavaróan ideges. Autópályás vezetéshez tempomat is rendelkezésre áll. Ami a fékeket illeti, a Triumph tipikus brit visszafogottságot mutat. Két tárcsa helyett a Speed Twinnek csak egyetlen 320 mm-es tárcsája van elöl, míg hátul egy 255 mm átmérőjű féktárcsa is elegendő. De ez semmiképpen sem hátrány, a Triumph ugyanis így is bőséges fékerőt generál, és gond nélkül lelassítja a 218 kilogrammos tömeget. A kezdeti harapás még erősebb, mint az olasz versenytárson, akár egy kicsit kevésbé agresszív is lehetne. Azonban kevésbé precíz az adagolhatósága, és kanyarban való fékezéskor észrevehetően hajlamos felállni. A szintén dőlésszögérzékeny ABS nem avatkozik be túl korán, és finoman szabályoz.
Amikor James Bond Dr. No-t üldözte – még 1962ben –, a Speed Twin elektronikus segédrendszerei még Bond szerelőguruja, Q műszaki csodagyűjteményébe tartoztak. Nem, a motor nem lő rakétákat az előtte haladó traktorokra, és nem okád tüzet dupla kipufogócsöveiből. Ehelyett két választható menetprogramot – Road és Rain – kínál a pilótának, és a dőlésszögérzékeny kipörgésgátlóval megakadályozza a hátsó kerék kipörgését, a kanyar-ABS pedig a kerék blokkolását. Apropó, dőlésszögek. A Speed Twin némi erőfeszítést igényel ezek eléréséhez. Különösenfékezéskor kell a kormányimpulzusnak meglehetősen erőteljesnek lennie ahhoz, hogy a brit motort a kívánt ívre kényszerítse. Cserébe csodálatosan stabil, a futóműve pedig még az aszfalt jelentős egyenetlenségeit is kisimítja. A 43 mm-es fordított villa és a két Marzocchi-rugóstag kellemesen lágy hangolású, könnyedén kisimítják az egyenetlenségeket és a kátyúkat. A 800 mm-es magasságban található üléssel együtt ez stílusos és kényelmes utazást biztosít. A Moto Guzzi csillapítása valamivel nyersebb és feszesebb. Különösen a két hátsó rugóstag adja át közvetlenebbül a kemény ütéseket a pi-lótának, mint a Triumph. A V7 Sport azonban ügyesen elnyeli a nagyobb úthullámokat. Kanyargós szakaszokon az olasz motor lényegesen fürgébbnek és kezesebbnek bizonyul, játékos könnyedséggel kanyarodik. Az élénk motorral a menet fürge vágtává válik. Csak a korán leérő lábtartók lassítják a száguldást. Mindazonáltal, ha a spagettiwesternek gonosztevőinek lettek volna motorjaik, minden bizonnyal a V7 Sportot választották volna menekülőjárműnek. A felszereltséget tekintve az olasz motor a legszükségesebbekre korlátozódik. A műszerfalon a pilóta egy funkcionális, de meglehetősen jellegtelen LCD-kijelzővel találja szembe magát, amely a sebességfokozatot és az üzemanyagszintet is jelzi. A Guzzinak nincs USB-portja, de megfelelően felszerelt szerszámkészlete sem.Ez a minimalizmus illik a vadnyugati életstílushoz. A felszereltséget ugyanakkor könnyen bővíthetjük a kiegészítők kínálatából, többek között fűthető markolattal, gumiabroncs nyomás-ellenőrző rendszerrel és a Moto Guzzi okostelefon-kapcsolatot biztosító MIA rendszerével. A V7 Sport alapverziójának ára 4 349 900 forint.
A Speed Twin 365 ezer forinttal olcsóbb. A vásárlónak legalább 3 985 000 forintot kell otthagynia a Triumph-márkakereskedésben, a tesztmotor 275 000 forintos felára a stílusos fehér-kék-narancssárga fényezésnek köszönhető. A Triumph is LCD-kijelzőt alkalmaz, amely a motor fordulatszámát, a sebességet és az üzemanyagszintet mutatja. Ezenkívül egy TFT-kijelző is helyet kapott a kerek sebességmérő házában. Hogy a motor miért nem kapott teljes TFT-kijelzőt, arra valószínűleg csak Q tud válaszolni. A connectivity, a fűthető markolatok és a guminyomás-ellenőrző rendszer a brit modellhez is csak feláras extrákként érhetők el. A tempomat szintén feláras, az USB-C port azonban alapfelszereltség.
Összegzés
A filmrajongók tudják: nem kell mindig választani. Néha brit kémfilmre vágysz, máskor egy klasszikus olasz westernre. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, akárcsak ennek a két gyönyörű retró motornak. Az elegáns Speed Twin 900 vagy a lendületes V7 Sport lesz a választásod? Ez teljes mértékben rajtad múlik.
