Négyhengeres expresszek
A Honda végre felélénkíti a meglehetősen árérzékeny 1000 cm³-es nakedkategóriát a versenyképes áron kínált új CB 1000 Hornet SP-vel. Vajon ez elég a kategóriaelsőséghez? Az átalakított Kawasaki Z 900 SE-nek és a Suzuki nyomatékos gőzkalapácsának, a GSX-S 1000-nek biztosan lesz ehhez néhány szava.
SZÖVEG JENS MÖLLER-TÖLLNER KÉPEK JÖRG KÜNSTLE
A CB 1000 Hornet SP-vel a Honda ismét komoly támadást indít az 1000 cm³- es japán négyhengeres nakedek szegmensében. Megjelenése? Agresszív. A kis, hegyesen előrenyúló fényszóróidomtól a légies hátsó váznyúlványig. Kevés műanyag, görnyedt testtartás, és a 11 000/min fordulatszámon 157 lóerős ex-Fireblade erőforrással igazi tűzijáték zajlik a gerincváz acélcsövei között. Nagyon ínycsiklandóan hangzik. Ami első pillantásra kemény utcai harcos szamurájnak tűnik, az kényelmes és élvezetes motornak bizonyul, amint ráülünk. Nagyszerű a nyitott térdszög, miután a fenekünk megtalálta a helyét a 810 milliméteres ülésmagasságban. A kezeink szinte maguktól rátalálnak a magasra helyezett kormányra. Ez az elrendezés tökéletesen alkalmas hosszú utakra és kiváló munkahelyet biztosít, különösen a magas motorosok számára. Ugyanakkor kevesebb kapcsolatot teremt az első kerékkel, mivel a pilóta mélyen benne ül a motorban. A 17 literes tank, a motor és a váz szélesen terpeszkedik a pilóta hasa és térdei előtt, szétfeszítve a lábakat. Nem igazán probléma, de a versenytárs Kawasakinak és Suzukinak keskenyebb a dereka. Ami viszont valóban zavaró, az a jobb lábtartó mögött magasra nyúló kipufogó. Ha a láb itt a talppárnán nyugszik, akkor a saroknak már nincs elég hely – függetlenül a pilóta cipőméretétől. Amivel mindezek ellenére a pilóta némi hozzászokás után megbékél, az hátul kész kínzás. A meredeken felfelé álló kipufogódob miatt az utas lábtartói szédítő magasságban vannak, így a térdei gyakorlatilag a pilóta hónalja alá kerülnek. Élvezetes motorozásról itt aligha beszélhetünk. Ellentétben azzal, amikor a hajtómű munkára jelentkezik.
Egy gombnyomás, és a négyhengeres engedelmesen jelzi szolgálatkészségét, alacsony fordulaton is simán dorombolva jár – a csúcson pedig olyan vehemenciával üvölt, amire csak egy négyhengeres képes. Amikor a TFT-kijelzőn a fordulatszámmérő a piros vonal előtt rezeg, a Honda négyhengerese igazi sportos szellemről tesz tanúbizonyságot, a motort szívesen kifacsaró pilóták legnagyobb örömére. Márpedig aki ki akarja aknázni az 1000-esben rejlő lehetőségeket, annak pontosan így kell kezelnie. Hogy miért? Mivel alapvető karaktere szinte egy 600-asé.A CB 1000 erőforrása a legfontosabb középső fordulatszám-tartományban mély gödörbe zuhan, ahonnan csak nehezen szabadul ki. A valóságban ez azt jelenti: vagy csak 4000/min-ig forgatjuk, vagy mindenáron igyekszünk elkerülni a 6000/min alatti tartományt. A Hornet csak efölött feszíti meg izmait, mint egy testépítő a tükör előtt, és indul meg igazán dinamikusan. De itt egy 1000 köbcentis motorról beszélünk – nem egy fent említett 600-asról. A konkurens Kawasaki és Suzuki egyértelműen felülmúlják a Hondát a középső fordulatszám-tartományban.
A részletes teszt a Motorrevü 2025/9-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
