Megígérjük, a cikkben nem szerepelnek majd a „három a magyar igazság”, a „lehet egy kerékkel több” és az „egy kerékkel több van neki” vicces fordulatok. Pedig…
E havi Finálénk nem más, mint egy régóta esedékes adósság törlesztése. Minden évben kaptunk egy invitációt, hogy látogassuk meg a kiskunfélegyházi oldalkocsis motorkerékpárok találkozóját. Minden évben becsületesen készültünk is rá, aztán hogy, hogy nem, mindig lemaradtunk róla. Utoljára ugyanez történt, de legalább lett annyi eszünk, hogy kértünk egy rakás képet az eseményről. Megnéztük őket és az lett, amit sejtettünk: naná, hogy ott kellett volna lennünk! Az esemény jövőre lesz tízéves. Erről tudniuk kell a mi olvasóinknak, nem is kétséges, van olyan jó, pláne egyedi motoros buli, amit érdemes meglátogatni.
A dekádos esemény egyik mozgatórugója, Ónódi Árpád mesél a kezdetekről, jelenről, jövőről.
1996-ban, 16 évesen kezdtem motorozni, egy kopott, piros Pannonia T5 H-val, ami azóta is megvan a maga sajátos patinájában. Egy öregúr a szomszéd utcából rendszeresen nagy lendülettel kanyarodott be a sarkunkon vele, döntötte rendesen és én beleszerettem a vasba. Amikor sikerült megvennem tőle, kiderült, hogy rossz a léptetővillája, így harmadikban kanyarodott vele, ezért nem váltott vissza. Hát, jó marketingnek bizonyult. 17 évesen már egy 350- es Jawát nyúztam, 23 éves koromra meglett a nagy szerelem, a Suzuki LS 650P Savage. Két évre rá jött egy 883-as Harley-Davidson Sportster Custom a házhoz, ami azóta már 1200-as lett. Sokat túráztam vele, a feleségemhez is ő vezetett el az egyik székelyföldi kalandozásom során 16 éve. Most született a harmadik gyermekünk november végén.
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2024/01 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
