Mitas-történelem avagy Suszterből milliárdos

A cipész maradjon a kaptafánál ‒ tartja a mondás. Valljuk be, kifejezetten szúk látókörű bölcsesség ez, alig különb valamivel az intézményesí­tett kasztrendszernél, a haladás és fejlődés kerékkötője az ilyen gondolat. Szerencsére TomaÅ¡ Bat’a sem í­gy gondolta.

1895-öt í­runk. TomaÅ¡ BaÅ¥a gondterhelten üldögél kimutatásai fölött a csehországi Zlí­nben álló házukban. A kis vállalatot 8000 guldenes adósság terhe nyomja, az alig egy éve alapí­tott cég a csőd szélén áll. A BaÅ¥a testvérek ‒ Anna, TomaÅ¡ és Antonin ‒ 1894-ben határozták el, hogy cipőkészí­tő üzemet alapí­tanak. A szakmát ismerik, ők a család hetedik cipész generációja. De egy dolog a cipészszakma ismerete és egy másik a vállalatvezetés, itt a csőd a nyakukon. Antonin elhagyja a céget és katonának áll, a kis üzem és az 50 alkalmazott sorsa TomaÅ¡ kezében van. És lássanak csodát, 1897-ben a haldokló vállalat fejlődésnek indul, a század végére már 120 főt foglalkoztatnak. A varázslat neve: BaÅ¥ovka.
Az ötlet TomaÅ¡ BaÅ¥a fejéből pattan ki. A drága, nehéz és munkaigényes bőrcipők helyett kanavászból álmodja meg elegáns, könnyű és olcsó lábbelik egész sorát, amelyet az alsóbb néprétegek is megvehetnek. A BaÅ¥ovka maga a csoda! Eltűnt a szegénység legszembeötlőbb jele, az ócska, agyonhordott cipő és, „olyan könnyed benne az ember járása, mint felhőké az égen”. Hát persze, a BaÅ¥ovka feleolyan nehéz, és negyedannyiba kerül, mint a hagyományos cipők.

TomaÅ¡ egészen elképesztő elme, hihetetlenül nyitott az új dolgokra. 1899-ben egy frankfurti újáról pár egyszerűbb géppel tér haza, a gyártás volumene folyamatosan növekszik, Zlí­n mellett hamarosan Kelcben és Bilskóban is létesül BaÅ¥a üzem.
1905-ben az Egyesült íllamokba utazik, az ott látottak megerősí­tik a gépesí­tésbe, tömegtermelésbe vetett hitét. Tanulmányozza a rendszert, és saját ötleteivel kiegészí­tve átveszi azt.
1906-ban modern, háromszintes gyárépületet emeltet, a tervekhez az inspirációt az amerikai úján látott gyárak adják. Valamit azonban elhibázhat, mert 1906 szeptemberétől decemberig sztrájkok béní­tják meg a vállalat működését. A sztrájkok után a szakszervezet feloszlik, TomaÅ¡ BaÅ¥a zsenijét személyzeti politikája is megmutatja.
1910-ben étkezdét épí­ttet dolgozói számára, és ez akkoriban Európában, különösen annak keleti felében, egyáltalán nem volt általános. A szakképzett személyzetnek házakat épí­ttet, ezzel is fokozva a cég iránti elkötelezettségüket. 1914-re 400 főt foglalkoztat a cég, amely más irányokba is indí­t vállalkozásokat, újabb üzletágak alapjait teremtve meg. Az I. világháború hatalmas katonai megrendeléseket hoz, az alkalmazottak száma tovább nő.

1918-ra 4000 embert foglalkoztatnak TomaÅ¡ BaÅ¥a vállalatai. Beszáll az erdőgazdálkodásba, vállalati újságot indí­t ‒ hadd hangsúlyozzuk ismét, hogy 1918 körül járunk ‒ meghirdeti a nyolcórás munkanapokat. A dolgozóknak könyvtárat, gyermekeik számára óvodát épí­ttet, felnőtt tanfolyamokat szervez „Lifelong learning” cí­mszó alatt, vállalati zenekart, ingyenes mozit alapí­t az alkalmazottaknak, vállalati kirándulásokat szerveznek. Az újságok csak í­gy emlegetik a gyárat: Amerika Zlí­nben.

TomaÅ¡ BaÅ¥a az 1920-as évek gazdasági válságát is mesterien kezeli. A termékek árát felére csökkenti, egyidejűleg megegyezik a dolgozókkal egy jelentős, átmeneti fizetéscsökkentésben is, amelyet élelmiszer- és ruházati ellátással kompenzál.
1923-ban a zlí­ni polgármesterjelöltek között, majd a polgármesteri székben láthatjuk.
1924-ben elindí­t egy folyamatot, amelynek szlogenje a „munkásból kapitalistát” is lehetne. Nyereségmegosztással közvetlenül is érdekeltté teszi dolgozóit a profittermelésben. 1925-ben polgármesterként megreformálja a zlí­ni közoktatási rendszert, a gyárban egészségügyi és szociális osztályokat és sportegyesületet hoz létre. Megálmodja a zlí­ni városfejlesztési tervet, a „Factory in garden”-t, kiadja az „Egészséget mindenkinek” brosúrát, amelyben alapvető üzleti elveit szögezi le, kidolgozza saját vállalati programját a csökkent munkavégző képességűek számára, és városi kórházat épí­ttet. Létrehozza a BaÅ¥a Segélyalapot azzal a céllal, hogy bőví­tse a társaság szociális programjait.
Számtalan új üzleti ágban válik érdekeltté, mint a vegyipar, a szállí­tmányozás, könyvkiadás, filmipar, vasúépí­tés és folyamszabályozás. Bevezeti az ötnapos munkahetet, repülőtér épí­tését, kí­sérleti iskolákat, múzeumot támogat… felsorolni is nehéz, mi minden kötődik TomaÅ¡ BaÅ¥a, az egykori susztercsemete személyéhez. Ennek ellenére nem idealista, hanem pragmatikus, egyben humanista üzletember, aki nem felejtette el, honnan jött, és felfogta, mekkora erő rejlik az alkalmazottak pozití­v motiválásában.
Talán túl szép is volt ez í­gy. Hogy a Sors, a Jóisten, az Ördög vagy a Véletlen döntött ügyében, azt nem tudni. TomaÅ¡ BaÅ¥a 1932. július 12-én Otrokovicében repülőgép-szerencsétlenségben meghal.
Akkoriban cégei 31 000 embernek adnak munkát, alkalmazottai személyes megtakarí­tásai 152 millió cseh koronára rúgnak. Hálózatához 2500 üzlet tartozik, ebből 1800 Csehszlovákiában, 700 külföldön, leányvállalatai négy kontinens 24 országban működnek.


Csodálatos életú, de hogy került TomaÅ¡ BaÅ¥a és cége a Motorrevübe? Ugorjunk vissza az 1920-as évek közepére, egészen pontosan 1924-re, amikor a BaÅ¥a gumitalpú csizmák gyártásába kezd. Nem sokkal később a drága vasúi fuvarozás miatt járműparkot vásárol, és úgy dönt, ha már benne van a gumiiparban, maga fogja hozzá az abroncsokat gyártani. 1931-ben elindí­tja a kerékpárgumi bizniszt, az 1934-ben induló autógumi-gyártásba azonban már TomaÅ¡ utódaival veti magát a cég.
1945-ben, az államosí­tások idején, három csehországi gumigyártó, a BaÅ¥a, a Rubena és a Mitas egyesüléséből létrejön a Barum. A Mitas névvel amúgy 1933-ban találkozik először az ipartörténelem kutatója. 1933-ban, Zlí­nben alapí­tják meg. A Michelin (francia) és a Veritas (német) cégek közös vállalatáról van szó, és a kezdetektől együttműködött a Batával. 1937-ben napi 300 autó- és 100 kerékpárabroncsot állí­t elő.
1945 után a termelés a BaÅ¥a székhelyén, Zlí­nben folytatódik Barum néven. 1966-ban Otrokovicében vadonatúj gyáregységet kap a vállalat, egy évre rá kijön a Barum első radiál abroncsa.

Az újonnan létrejött Barum erős pozí­ciót alakí­t ki magának a piacon. Abroncsaikat több országban értékesí­tik. Az autóabroncsokon kí­vül a cég motorkerékpár-gumikat is gyártott terep- és gyorsasági versenyekhez. 1971-től névadó támogatója a Zlí­nben megrendezett ralinak. A rendszerváltás után a nyugati gumigyártók elkezdtek befektetni a keleti régióban, ahogy a Michelin a lengyel Stomilt, úgy a Continental a cseh Barumot vásárolta fel, 1992-ben létrejött a Barum Continental csoport. A pénzügyi stabilitás előnyei mellett az egyesülés lehetővé tette a legújabb kutatási és fejlesztési, gumiabroncs-futófelületek és gyártási technológiákhoz való hozzáférést a Barum számára, és kiterjesztette kí­nálatát a nehéz tehergépjárművekre és a mezőgazdasági gépekre is. A Mitas néven gyártott abroncsok végig megmaradtak a különböző akvizí­ciók során. Jelenleg öt gyárat működtet, négyet Európában, egyet az Egyesült íllamokban. Értékesí­tésének 86 %-át az európai piacok teszik ki, de egyre nagyobb figyelmet fordí­t a globális piacokra, különösen fontos számára az Egyesült íllamok, ahol a harmadik legnagyobb radiális mezőgazdasági abroncsgyártóvá vált. Teljes eladásainak kb. 2%-át teszik ki a motorkerékpár-abroncsok.
2015-ben, amikor a svéd Trelleborg vásárolta meg a márkát, a Mitas helyzete tovább erősödött.

Folytatjuk