Mátrix-forradalmak
A Yamaha sportos csúcskategóriás túramotorjának megújulását felsoroló lista nem csak a névbeli hasonlóság miatt illene jól egy népszerű sci-fi filmsorozathoz. A hangsúly a high-tech-en van, amelynek köszönhetően a Tracer 9 GT+ a Yamaha berkein belül a legkorszerűbb technológiát képviseli. De vajon hogyan teljesít a tech-túragép a gyakorlatban?
SZÖVEG RENÉ CORRERA KÉPEK JÖRG KÜNSTLE (1), YAMAHA
Ne aggódjunk, a japánok a modellápolás klasszikus lépéseit is sorra vették, és legalábbis valamelyest alakítottak a motoron. Az idomokat és a fényezést itt-ott felújították, a pilóta és az utas ülése vastagabb párnázást kapott (a hosszabb hátsó váznyúlványnak köszönhetően utóbbinak mostantól valamivel több hely is jut), és némileg módosítottak a lábtartók és a kormány helyzetén. Ezzel nem nyílt teljesen új élményvilág az utasok számára, de a motor továbbra is nagyon kényelmes: az összeszedett, kompakt üléspozíció a 180 centiméteres magasságomhoz tökéletesen megfelel. Az is jó, hogy a kormányszöget kissé megnövelték, ami érezhetően megkönnyíti a szűk helyeken való manőverezést a végső soron nem is olyan kicsi motorkerékpáron. Apropó, könnyű: bár 232 kilogrammos tömegével az új Tracer majdnem tíz kilóval többet nyom, mint korábban, de ez még mindig viszonylag mérsékelt, figyelembe véve a meglehetősen nehéz versenytársakat és az újdonsült technológiai bőséget. És most térjünk át a Tracer 9 GT+ frissítésének leglényegesebb vonásaira! A legszembetűnőbb újítás a mátrix-LED-fényszóró, amely igazi világújdonságnak számít a kétkerekűeknél. A Yamaha a Tracerrel már korábban is egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy mennyi fényt lehet belepakolni egy motorkerékpár elejébe. De most még annál is több lett egy kicsit. Az akár 175 méterre is elvilágító fénypászma lenyűgöző benyomást kelt az előtte haladó járművek visszapillantó tükrében és a Tracer pilótájának látómezejében, ugyanakkor nem vakítja el a szembejövőket. Ezeket ugyanis a sci-fi-kivilágítás célzottan és kérésre automatikusan ki tudja takarni. Erről több mint 20 kis LED-egység, egy a motor körüli fényviszonyokat folyamatosan ellenőrző kamera, valamint a hattengelyes IMU adatai gondoskodnak. Sajnos ezt a tesztnapon nem tudtuk kipróbálni – csak nappal voltunk úton. A másik látványos újítás az Y-AMT automatizált sebességváltó.
Ahogy az az MT-07/09-ből már ismerős, két állítómotor működteti a kuplungot és a sebességváltót, akár teljesen automatikusan, akár úgy, hogy a kormányon található billenőkapcsolóval magunk választjuk ki a fokozatot. Mindegy is, hogyan, a legújabb generációs váltóautomatika és a félaktív futómű villámgyors csillapításállítása biztosítja a lágy sebességváltásokat. És valóban: a fokozatváltások érezhetőek, de az üresből egyesbe váltáskor észlelhető csattanástól eltekintve gyönyörűen simán mennek. Ez mind a manuális, mind az automatikus váltásra igaz.Ez utóbbi is jól működik, de még nem tökéletes. Bár visszaváltáskor a sebességváltó ösztönösen eltalálja a váltási pontokat, és általában pontosan végzi a munkáját a kanyar előtt, a felváltásoknál azonban néha túl sokáig kivár. A két automata mód közül a sportosabb (D+) enyhít valamit a dolgon, de teljesen nem küszöböli ki. Ha hirtelen, például előzéskor van szükség nagyobb teljesítményre, akkor a sebességváltó gyorsan visszavált, de utána általában túl sokáig benne ragad az alacsonyabb fokozatban.
A részletes teszt a Motorrevü 2025/9-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
