Agglomerációs Igásló
Furcsa, de a SYM HD 300 azért nagyon megnyerő, mert semmivel sem hívja fel magára a figyelmet. Nagy dolog, mert ahhoz, hogy ezt ki lehessen mondani, sok összetevőnek kell egymással harmonizálnia.
A megjelenését tekintve nem lehet rajta felfedezni semmilyen innovatív, jövőbe mutató ötletet. Ez mondjuk nem csak a kinézetére érvényes. Gyakorlatilag úgy siklik végig a tekintetünk a HD vonalain, hogy semmiben sem akad el a szemünk. Jól bevált arányokkal rendelkezik. Nem akar kitűnni a tömegből, tökéletesen beleillik a városi forgatagba, semmi hivalkodó részlet nincs rajta, és valószínűleg ebben rejlik a sármja. A tajvani gyártónak sikerült egy annyira időtálló, semleges formát megalkotnia, hogy valószínűleg 5 év múlva is pont ilyen szenvtelen hatással bír majd, mint ahogyan akár azt is rá lehetne fogni, hogy 10 évvel ezelőtti modell. Ezzel a matt szürke fényezéssel végképp nagyon szerény a jelenléte, de elérhető még sötétkékben, illetve kétféle ezüst színben: a sötétebbet bordó nyereggel szerelik, a világosabb pedig barna ülést kapott. Kár, hogy hozzánk nem az extravagánsabbakból került valamelyik. Érdekelne, hogy vajon ha a sármosan visszafogott helyett a feltűnőbb megjelenésűt kapjuk, az is elbűvölt volna ennyire? Elöl-hátul egyaránt LED-es lámpákkal szerelték, de az irányváltást halogénizzókon keresztül tudatja a világgal – kifejezetten hangos kattogás kíséretében. Idejétmúlt dolognak tűnik, de valójában rendkívül hasznos tulajdonság. Egyrészről így kanyarodás közben a motor csendes járása ellenére könnyebben feltűnhet a gyalogosoknak, hogy érkezünk, másrészről elég közvetlenül tudatja, ha véletlenül elfelejtettük volna kikapcsolni. A kezelőszervek azonnal kézre állnak, rájuk sem kell pillantani használat közben és a kapcsolásérzet is teljesen rendben van, határozottan lehet érzékelni minden műveletet velük. Az óracsoport egyszerűsége egyenesen üdítő. Nemcsak azért, mert szinte szemmagasságban, a periférikus látásunkban van és tökéletes szögben a vezető felé döntve, hanem azért is, mert rögtön az első pillanattól minden egyértelmű rajta. A manapság divatos TFT-kijelzőkhöz, bonyolult, megszokást igénylő menürendszerekhez képest ezen a robogón azonnal otthon érzi magát minden olyan pilóta, aki nem a modern kori gépeken szocializálódott. Biztonságtechnikai szempontból azért fontos részlet ez, mert minél kevesebbet kell lefelé néznünk vezetés közben, annál kevesebb a véletlen ráfutás esélye. Hiába gondolunk 2024-ben elavultnak egy analóg óracsoportot, mégis minden szükséges információval ellát bennünket: sebesség, fordulatszám, üzemanyag mennyisége, napi számláló.
Ezen kívül mutatja a külső hőmérsékletet, az akkumulátor töltöttségi állapotát, pontos időt és a hűtőfolyadék hőmérsékletét is. A műszerfal két ellentétes oldalára beépített M és S betűvel ellátott gombokkal lehet variálni, hogy éppen mit mutasson a kilométerórába integrált LCD-panel. Kifejezetten vidám részlet az óracsoport körüli csillámporos festékkel színezett idom, ami csak napsütésben mutatja meg teljes színpompáját, egyébként az is fekete. Az ülés első pillantásra igényes varrásával és nagy méretével fejedelminek tűnik, ám valamilyen oknál fogva mégis egyféle üléspozícióba kényszeríti a vezetőt, helyváltoztatásra nem igazán ad lehetőséget. Ezen az sem segít, hogy a lábnak is egyetlen helyet kínál a SYM, nincs mód kinyújtani előre, vagy esetleg jobban behajlított térddel hátrébb tenni. Ez mindenképpen egy kritikai pont, de attól még nem jelenti azt, hogy kényelmetlen lenne rajta a létezés. Klasszikus robogós üléspozíciót nyújt: hát egyenesen, térd, könyök derékszögben. A 805 mm-es ülésmagasság a széles nyereg miatt csalóka. 178 cm-es magasságommal még éppen teli talppal sikerül talajt fogni. Utasként hatalmas ülőfelület áll rendelkezésre és a kapaszkodó is kézre esik. Egyik kedvenc részletem a hátsó lábtartó. Alapállapotban szinte észrevétlenül belesimul az idomba, kihajtáskor egy meglepően kidolgozott lábtartó bukkan elő, majd finoman klattyan a helyére. Ugyanilyen apró, de szuper részlet, hogy az oldaltámasz visszahajtásakor hangtalanul egy gumin landol, és elmarad a megszokott fémes csattanás. Ezek a részletek arról árulkodnak, hogy gondolkodtak a tervezők.
Összeszerelés tekintetében egy-két illesztési hézagon túl – ami szerencsére sehol sem zörög – csak az ülés tömésén vehető észre hiányosság. Látszik a szivacs elrendezése a huzat alatt, de ez is könnyen megbocsátható, ha arra gondolunk, mennyi mindent elnyel. Egy teljes értékű zárt sisak és rengeteg kacat elfér alatta. Jól jönne pakolás közben egy teleszkóp, ami kitámasztja az ülést. Ezen kívül található még egy rekesz a jobb térd magasságában, amiben van egy USB-aljzat telefontöltés céljából, de a létjogosultsága kicsit kérdéses, hiszen olyan a belső kialakítása, hogy menet közben semmi nem biztosítja fixen a készüléket. Ráadásul nem zárható, így akkor sem vennénk hasznát, ha esetleg álló helyzetben szeretnénk telefont tölteni, míg megiszunk egy kávét valahol. Ellenben tökéletesen elfér benne egy pár kesztyű.
A robogó további praktikusságát hivatott szolgálni egy kihajtható szatyorakasztó is. Ha nem fér el a bevásárlás a csomagtartóban, akkor legalább összekarcolhatjuk a műanyagot a szatyorral, amit ráakasztunk. Az Euro5-ös normáknak megfelelő, 278,3 köbcentis, négyütemű, egyhengeres erőforrás 27 lóerős és 26 Nm maximális nyomaték leadására képes, amihez 175 kg saját tömeg párosul. Az erőforrás alapjáraton kifejezetten csendesen jár, bár elég erőteljes vibráció kíséretében, ami elindulás után szépen kisimul, és aztán nem is köszön vissza. A variátor hangolásának köszönhetően kifejezetten közvetlen gázreakciókkal rendelkezik a HD 300-as, nem dominál a CVT-re jellemző nyúlás. 0-ról 60-ra gyorsítása alig pár másodperc alatt megvan, és a dinamika nagyjából 100 km/h-ig kitart, utána már lassabban történnek a dolgok. A végsebessége 140 km/h körül van, a 110-120 km/h-s utazósebességet kényelmesen hozza, de akkor már komoly menetszéllel kell számolni. Nagyjából mellkas közepéig nem bántó, viszont, ha valaki hosszabb utakra is menne vele – és végül is miért ne tenné, hiszen alkalmas rá –, annak egy plexit mindenképpen be kell szereznie. Elöl-hátul egyaránt 16”-os, kifejezetten mutatós kerekeken gurul. Ennek és a jól hangolt futóműnek, valamint az alacsony súlypontnak köszönhetően nagyon könnyen manőverezhető, szépen kisimítja az úthibákat, nem üt fel a legrosszabb körülmények között sem, ráadásul 100 fölötti tempónál is kifejezetten stabilan fut.
Elöl hagyományos teleszkópvillával szerelték, hátra állítható, kétoldali rugóstag került. A fékekkel elégedett voltam, mindkettő hullámos peremű tárcsafék, fém fékcsövekkel és ABS-szel szerelve. A hátsó valamivel harapósabb, de az első is határozottan és stabilan állítja meg a robogót, viszont egy rögzítőfék nagyon-nagyon hiányzik. Ezennel indítok is egy petíciót, hogy minden robogón legyen kötelező tartozék a rögzítőfék! Egyébként a kipörgésgátló és a középállvány is az alapfelszereltség része, igazán kecsegtető 1 675 000 forintos bruttó alapáron.
ÖSSZEGZÉS:
Ez a robogó a maga őszinte egyszerűségével tökéletes partner lehet a mindennapokban. A menetképességeinek, agilitásának köszönhetően kifejezetten élvezetes perceket nyújt. Gyakorlatilag bedarálja a városi forgalmat, ugyanakkor bőven túlmutat a „városi közlekedőedény” sztereotípián. Nem riad meg a hosszabb utaktól sem, és annak ellenére, hogy viszonylag behatárolt mozgásteret kínál, mégsem kényelmetlen utazótárs. Fő konkurense a Piaggio Beverly 300, de ha valaki egyszerűbb dizájnnal is beéri, akkor spórolhat magának pár százezer forintot, és cserébe az a néhány illesztési hézag igazán nem nagy kompromisszum. Ráadásul a hivalkodástól mentes létezése aggódásmentes együttélést feltételez, egyszerűen nem sajnálja az ember, még akkor sem, ha az utcán kell tárolnia. Lapzártánk előtt érkezett a hír, miszerint a hazai importőr (SYM Centrum) 5 éves garanciát vállal a fő alkatrészekre.
SZÖVEG HAJNAL JÁNOS
KÉPEK MEZŐ JÁNOS
Videós beszámolónk pedig itt:
