SHADOWSAN KALANDROBOGÓJA
Neve a kalandot egyértelműen ígéri, a terepezést csak sugallja, akár a mára igencsak elterjedt fajtársai. A kaland amúgy rajtunk múlik, az ADX 125 készen áll rá, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy elsőre gondolnád.
Az elmúlt év szeptemberének végén az Athén környékén tekergő másodrendű utakon megszokott látványt nyújtottak a 10–20 fős csapatokban egymást kergető motorosok – pontosabban robogó-sok. A kávézók teraszán ücsörgő, napbarnított, barázdált arcú bácsikák már rutinszerűen intettek az előttük elhúzó truppoknak. Ezekben a napokban zajlott ugyanis a tajvani SYM legnagyobb és legújabb kalandrobogójának, az ADXTG 400-nak a sajtótesztje. A helyi felvezető srác hasonlóan marcona, ám jóval kisebb robogón ült, egy ADX 125-ön, de úgy ment a kanyargó hegyi utakon a kis nyolcadliteressel, hogy a háromszor nagyobb ADXTG-kel igencsak igyekezni kellett, ha tartani akartad vele a lépést. Az ADXTG 400-zal háromtagúra bővült a tajvani gyártó adventure-kínálata, miszerint ADX 125, ADX 300, ADXTG 400. A család középső tagjával 2024 őszén emlékezetes, közel 9000 km-es túrát tettünk, teljesítettük a Budapesttől a szenegáli Dakarig tartó távot. A kalandokban bővelkedő utazás a SYM márka hazai bevezetésének nyitányaként Scooter2Dakar néven futott a közösségi és a bulvár médiában, de a legkisebb királyfi bemutatásával még adósok vagyunk.
KÉTKEREKŰ SUV
Minden kalandrobogó kapcsán megemlítjük, hogy a kategóriát a Honda teremtette meg a 2017-es X-ADV bemutatásával, és azt is elmantrázzuk, hogy a gyártó kivételével senki nem gondolta, hogy ennyire sikeres lesz ez a fából vaskarika szerkentyű. Márpedig az lett, annak egyenes következménye pedig az, hogy az elmúlt pár évben szinte minden gyártó – de leginkább a távolkeletiek – letette az asztalra saját változatait a témában. Közös bennük, hogy akárcsak az autók piacán a SUV-k, eltérő mértékben ugyan, de mindannyian rendelkeznek az offroadozáshoz szükséges tulajdonságok látszatával. Ez most nem cikizés, kibontva azt jelenti, hogy bár nem vérbeli terepjárók, de közúton sokkal tágabb körben használhatók, mint hagyományos robogótársaik. Nem gond, ha kissé töredezett, rumplis az út, nem gond egy magasabb járdaszegély, lépcső, netán földút sem. Kényelmesek, agilisek, sportosak és sokoldalúak a maguk szintjén Dolce vita, szépség, stílus, kifinomultság? Lágy vonalak, ívek, hajlatok – vagyis Vespa. De ha keménynek akarsz látszani, légy szögletes! Mint Shadowsan a Carmen Sandiego sorozatban. Ha őt ráültetnéd az ADX 125-re, nem tudnád, hol kezdődik a motor, és hol végződik Shadowsan, annyira egybeolvadnának egyenesekkel megrajzolt vonásaik. És bejön a trükk, ránézel az ADX 125-re, és egy ipari gép jut eszedbe, süt róla a hatékonyság, keménység, férfia hopp, ez már szexizmus… süt róla a határozottság, a célratörő erő.
Az ADX 125 olyan, mint egy kis méregzsák, sőt, mint egy nagy méregzsák, merthogy kicsinek éppen nem nevezhető, tökéletesen full size méret, nyugodtan gondolhatnád akár 300-asnak is. Teljes hossza 2 cm híján két méter, tengelytávja 1390 mm, ehhez 153 kg-os száraz tömegés 810 mm-es ülésmagasság társul. Hasmagassága terheletlenül 130 mm (85 kg-mal terhelve 120 mm), ez a robogók viszonylatában nem rossz, a Honda ADV350-é például 145 mm.
SPORTOS KÉNYELEM ÉS MINIDIGI
A hátsó kereket kifejezetten elegáns megoldás, egykarú „lengővilla” vezeti, a csillapításért egy baloldalra elhúzott, közel fekvő helyzetben beszerelt, állítási lehetőségeket nélkülöző rugóstag felel. A blokkot tartó lengőkarnál speciális felfogatást alkalmaztak a SYM mérnökei, ez kigyorsításkor csökkenti a rugóstag összenyomódását, kvázi kevésbé keményedik fel a futómű. A rendszer neve A.L.E.H. – úgymint Anti-Lift Engine Hanger System, ez a felfüggesztés a hátsó kerék számára 89 mm utat tesz lehetővé. Elöl 88 mm-es rugóúttal rendelkező, szintén állítási lehetőségeket nélkülöző, hagyományos teleszkóppár vezeti a kerekeket. A kormány szabadon álló, motorkerékpárokon megszokott csőkormány, végig 22 mm-es átmérővel, a SYM nem érezte szükségét látványos, kónuszos kormány alkalmazásának. Mi sem. A két fékkar nem állítható, de ennek sem éreztük hiányát. A szükséges információkat ötcolos, fényérzékelős TFT-képernyő közvetíti a motoros felé, automatikusan vált a nappali és éjszakai módok között a külső fényviszonyok függvényében. Választható menetmódok nincsenek, ám hogy TCS viszont van, az a 12 lóerős teljesítmény és a 11,5 Nm-es forgatónyomaték ismeretében a SYM részéről meglepő bőkezűség. Ráadásul ez a TCS ki is kapcsolható, ami az említett paraméterek miatt szintén kicsit feleslegesnek tűnik. A 810 mm-es ülésmagasság az arany középutat testesíti meg, ezzel együtt a kisebb termetűek számára mégis jelenthet egy kis gondot az, hogy az ülés, de még a csúcsa is viszonylag széles. Építési módja miatt viszonylag nagy az ADX 125 átlépőmagassága, emiatt az ember sajnos idővel össze fogja rugdosni a tank képezte hidat. A vezetőülés kényelmes, előre hátra mozogni van elegendő hely, az utasülés is az, helykínálata közepes, a mélyen lévő utas lábtartó meglepő komfortot biztosít az utas számára. A vezető ülhet sportosan az ülés csúcsán, szinte maga alá húzott lábbal, vagy kihasználva a lábtartó trepni első, emelkedő részét, akár chopperesen el is heverhet, az ADX 300-zal ellentétben itt ösztönösen ez utóbbit fogja választani, ez adja a természetesebb pozíciót.
ELÉGSÉGES ERŐNLÉT
A 12 lóerős teljesítmény városi használatra, vagy többedrendű utak használatára teszi ideálissá az ADX 125-öt, az esetenként elérhető 100 km/h-s végsebességgel autópályára nem igazán ajánlott. A variátor hangolása közepesen nyúlós érzéssel gyorsítja a kisebb ADX-et, a fordulatszám és a gyorsulás érzete között érezhető egy kis differencia, még úgy a legdirektebb az élmény, ha a lámpánál zöldre egyszerűen „lenyelezed” a motort. Az ADX 125 kikapcsolható stop and go (vagy start-stop) móddal rendelkezik, amivel amúgy sem jelentős fogyasztása tovább csökkenthető. Bekapcsolva, üzemmeleg motor esetében két másodperces tétlenség után a blokk leáll, majd a gázmarkolat elfordítására alig érezhető késéssel az indítómotor szerepét is betöltő generátor segítségével újraindul. Ez kevesebb időt vesz igénybe, mint hagyományos motornál egyesbe váltani és kuplunggal-gázzal elindulni. Az ADX 125 15 literes tankból gazdálkodik, ez a 125-ösökre jellemző 2,5 literes fogyasztással számolva 600 km-es táv megtételét teszi lehetővé, ez még az isten háta mögötti, kietlen tájakra is elegendő szokott lenni. És ha valaki – kalandrobogó mivoltát megalázva – csak napi 20 km-es szaladgálásra használja, nos, akkor havonta egyszer kell megtankolnia az ADX 125-öt. Fékei nullkilométeres kora óta jók, még bekoptatni sem kellett őket, közepes kézerővel jól adagolhatók, hatásfokuk teljesen rendben van az ADX képességeihez és tömegéhez. Ha meg még jobban összekopnak (100 km alatt járunk), akkor egyenesen szuperek lesznek. A 13 colos kerekek lehetnének nagyobbak, ha már ADX, de ezekkel sincs baj, a rajtuk feszülő Kenda-abroncsok a maguk változó mintázatával (a széleken, ahol kanyarokban fekszik fel, más a mintázat) azt sugallják, hogy lehet döntögetni rendesen. Érdekes, hogy az első futómű meglehetősen sok információt közvetít a vezető felé. Eleinte egyenes, jó útfelszínen is zavaróan pulzált, mintha centírozatlan lenne a kerék, egy guminyomás ellenőrzés után (1,5-ről 2,2-re fújtuk) pedig már alig maradt valami az érzésből.
VÉGRE VALAMI
Mit ér egy teszt kritikák nélkül – így hát örömmel konstatáltuk, hogy a transzponder sípolását nem tudjuk kikapcsolni, és megőrjít a zajongásával, ahogy jövünk-megyünk körülötte. Amikor pedig többedszerre tapasztaltuk, hogy az ülést nem tudjuk lezárni, eufóriába estünk. Végre, hibák! Sajnos a SYM importőrnél van egy alak – a részleg vezetője –, aki ki tudja kapcsolni a fütyülést, sőt, sajnos az ülést is mindig le tudja zárni elsőre, ökölcsapások nélkül. Ez az alak megfosztott minket a jogos kritika fölött érzett diadalunktól. Az ülésnek az a titka, hogy a zár fülének elsőre a helyére kell kerülnie, mert ha a villa mellé nyomod összezárod a szárait, és ezeket a multifunkciós körkapcsolóval újra ki kell nyitni, hogy záródni tudjon. Sajnos így az a kevéske örömünk maradt csak, hogy megállapíthattuk, az ülés alá csak egy a perui jivara törzs kedves szokása által zsugorított koponyára való sisakot lehet betenni. A rekesz elég tágas ugyan, viszont nem elég mély.
ÖSSZEGZÉS
A SYM már több ízben meglepett minket motorjaik és robogóik szuper anyagminőségével és az összeszerelés pontosságával. Az ADX 125 minden eddigi jó tapasztalatunkat felülmúlja e téren. Egyszerűen lehetetlen nyiszogásra, ropogásra bírni az idomokat, tégy velük bármit, az anyag minősége szuper, az illesztések lézerpontosak. Ahogy az a versenytársaknál, így a SYMnél is igaz, hogy az X és ADV betűk kalandképességeket sugalló kombinációi ellenére ezek a robogók nem a szó szoros értelmében vett terepjárművek, de valamivel mindenképpen terepállóbbak városi társaiknál. Az ADX 125 tökéletes jármű városi szaladgálásra, kisebb túrákra, hétvégi kirándulásokra akár utassal is, és ha a pihenőhelyre, a vízpartra, a tisztásra csak ösvény vagy rossz út vezet, az csak az élményeket, a kalandfaktort fokozza. Ráadásul mindezt jó minőségben, jó áron. És öt év garanciával.
SZÖVEG: MEZŐ JÁNOS KÉPEK: MEZŐ J., HAJNAL J.(1)
