A Royal Enfield nemrégiben megjelent Shotgun 650-es modellje különböző műfajok érdekes keveréke. Már ültünk a nyergében.
Mindenki a bobber kifejezést használta rá, hiszen az indiaiak már 2021-ben is kiállították az EICMA-n az SG650 névre keresztelt koncepciómotort, amellyel a lifestyle világába szerettek volna belépni. A meglehetősen egyedi SG650-et a custom- és a bobberszcéna stíluselemeivel látták el. És ahogy az lenni szokott, amikor az ilyen szemrevaló modelleket jól fogadják, ezek alapul szolgálhatnak egy új típushoz, amely aztán viszonylag hasonló kialakítással kerül sorozatgyártásba. Tavaly december közepén eljött az idő: a vadonatúj Shotgun 650 készen állt az első tesztvezetésre Los Angeles belvárosában. És állatira hasonlított az SG650-re. Az első próba előtt röviden áttekintettük a teljes modellsorozatot – a Shotgun ugyanis korántsem a legkihegyezettebb motor a 650-es platformban. Határozottan az Enfield Super Meteor mögött áll, a Continental GT és az Interceptor mellett. A Shotgun kényelme és felszereltsége is valamivel gyengébb, mint a csúcsmodellé. Hajtóműve azonban megegyezik a Super Meteoréval, beleértve a motorhangolást és a vázat is, amelyek néhány tartókonzol kivételével szintén azonosak.
Első találkozás a motorral. Meglepő módon nem igyekeztek spórolni a tömeggel – szinte minden fémből van, nem csak a szokásos dogok. Mindkét sárvédő, a fényszóró, a fényszórómaszk, az oldaldeklik, a tank, a hátsó lámpa és a kapcsolóegységek is. Ez bizony nem keveset nyom a mérlegen. Az indiaiak 240 kilogrammra teszik a Shotgun száraz tömegét, ami majdnem pontosan annyi, mint a 241 kilós Super Meteoré. Fellendülök a 790 milliméter magas nyeregbe. Kellemes meglepetés! A kormány, a lábtartó pozíciója és az ülésmagasság 90 fokos térdszöggel kimondottan laza üléspozíciót eredményez, ami ráadásul még csak nem is inaktív. A 650-es igazán kecsesnek tűnik. Főleg, ha a hátsó váznyúlványt is leszedjük, amihez mindössze négy anyát kell meglazítani. A váznyúlvány csomagtartóként is funkcionál, ha az ülést eltávolítjuk. A pilóta tehát választhat, hogy egyedül, egyedül csomagtartóval vagy utassal kel útra. Miért is nem gondolt erre korábban senki? A jól bevált léghűtéses 650-es gombnyomásra kel életre, ezután 47 élénk ló áll készen az ügetésre. Pillanatok alatt már az utolsó fokozatnál járunk, a sebességváltót a teljesítményhez illően meglehetősen röviden áttételezték. A két nagy méretű, feketére fényezett hátsó hangtompítóból meglepően tompa és erőteljes hang tör elő. Aki túl hosszúnak találja őket, annak türelmesnek kell lennie.
Bár a Royal Enfield már 31 custom alkatrészt kínál, amelyekkel személyre szabhatjuk a motorkerékpárt, a kipufogó majd csak később kerül be ezek közé. A rövid löketű kéthengeres kellemes társ, zavaró vibrációk nélkül. Bár a kuplung működtetése a tesztmotoron kissé indifferens, de a működése tökéletes. Pillanatok alatt végigszaladunk a fokozatokon, precízen és nagyon könnyen kattannak a helyükre. Bár a 47 lóerőtől nem várhatunk csodát, a teljesítmény az országúti játszadozáshoz teljesen elegendő. Röviden: a Shotgun 47 lóereje sokkal élénkebbnek érződik, mint például egy régebbi Honda Transalp 50 lóereje. A Shotgun hajtóműve egyik sebességtartományban sem tűnik lomhának, lelkesen forog a leszabályzásig.
De vajon kell ez nekünk? Aki először, futólag látja a gépet, vonalvezetése és egyetlen ülése miatt a bobber műfajhoz sorolja. De egyáltalán nem akar az lenni. Egy igazi bobbernek jól állna a nagyobb motor-lendtömeg, ezenkívül a bobbereknél a két kerék általában azonos méretű, és gyakran szélesebbek is az átlagosnál. Ezzel szemben a Shotgun elöl egy viszonylag keskeny, 100/90-18-as keréken gördül, és teljesítményét egy 150/70-17-es abroncs viszi át az útburkolatra. Márpedig tökéletesen megoldja ezt a feladatot. A motorkerékpár meglepően fordulékony és kezes anélkül, hogy nagyobb sebességnél instabillá válna. Ehhez a meglehetősen feszes futómű-beállítás is hozzájárul. A Super Meteor után a Shotgun a Royal Enfield második motorkerékpárja fordított villával és 120 milliméteres rugóúttal. A sztereó hátsó rugóstagok rugóútja a Shotgun esetében mindössze 90 mm, valamivel kevesebb, mint testvérénél. A lényegre térve: akinek állandóan rossz utakon kell vezetnie, az vagy válasszon másik motort, vagy cserélje ki a rugóstagokat. A hátsó hangolás kifejezetten keményre sikerült, de ez stabilitást ad a gyors, hosszú kanyarokban. Természetesen a Shotgun lábtartói kicsit korábban leérnek a sportos naked motorokhoz képest, de ha hosszú íveken motorozol, akkor a 650-essel is nagyon gyorsan lehet száguldozni. Ehhez passzol, hogy a fékeknél sem tapasztaltunk hiányosságot, kifogástalanul és biztonságosan lassítják le a motort. Bár a fékkar behúzásához nem elég két ujj, kell hozzá a négy is. 120 kanyargós kilométer és néhány mérföld városi forgalom után szünetet tartunk, ami elég idő ahhoz, hogy némi tapasztalatot szerezzünk a motorról. Az első benyomással ellentétben a Shotgun egy naked bike és egy városi cruiser keveréke, egy kis bobberstílussal fűszerezve. Konkurensektől nem kell tartania. Egy Triumph Bobber a maga 78 lóerős teljesítményével és szűk 5 475 000 forintos árával teljesen más ligában játszik. A 2 729 000 forinttól elérhető, szinte azonos teljesítményű Honda Rebel 500 vezetése sokkal inaktívabb, és közel sem olyan ikonikus kialakítású, mint a Shotgun.
Ikonikus? Igen! Mert ő más, mint a többiek. Hűvös, de nem steril. Felnőttes, de aranyos. Stílusos, de funkcionális is. Barokkos, de menetaktív. Végül, de nem utolsósorban levegőhűtéses 650-es erőforrásával nemcsak méltó helyettesítője a Harley népszerű, már régóta nem kapható 883-as típusainak, de megfizethető is: ára 3 090 000 forinttól indul.
De miért is hívják Shotgunnak? A Royal Enfield hosszú története során sok nevet „újrahasznosított” már. Márpedig az indiai cég 1891-ben először kézi lőfegyvereket gyártott, csak tíz évvel később mutatták be első motorkerékpárjukat. A név így minden bizonnyal kézenfekvő volt.
ÖSSZEGZÉS
A Shotgun 650 egyértelműen gazdagítja a szegmens kínálatát. Alig van még egy olyan kezdő motorkerékpár, amely ennyire felnőttesen nézne ki. A variálhatóság egy- vagy kétülésesként nagyszerű, és ha nem folyamatosan autópályán használjuk, akkor 47 lóerős teljesítménye teljesen elegendő. A kemény hátsó rugózást leszámítva a motornál alig találtunk hiányosságot, és nemcsak remek városi cirkáló és ingázó, de annyira menetaktív is, hogy kanyargós országutakon is kimondottan élvezetes. Ezenkívül a meglehetősen kevés levegő-/ olajhűtéses hajtómű egyikével rendelkezik. És mindezt szinte páratlan áron.
SZÖVEG ROLF HENNIGES
KÉPEK ALESSIO BARBANTI, NATASCHA BIERMANN, ROLF HENNIGES, ROYAL ENFIELD
