Már bevált, egyszerű műszaki alapok, igazán vagány köntösbe csomagolva. A Royal Enfield 2022-es újdonságát teszteltük.
Az elmúlt néhány évben a Royal Enfield egyfajta metamorfózison ment keresztül, és mára olyan jelentőséggel bír, amellyel érdemes számolnia a konkurenseknek is. Az indiai vállalat marketingesei ügyesen követik a platformozási trendet: a már kifejlesztett erőforrásaikat eltérő modellekben is előszeretettel használják, ezzel is bővítve termékportfóliójukat. Így született meg egyik idei új dobásuk, a Scram 411, amihez a műszaki alapokat a 2016- ban bemutatott Himalayan szolgáltatta.
Ez a típus volt az, amely segítségével bebizonyították a világnak, hogy el tudnak rugaszkodni a már megszokott formavilágú, hagyományos retró motorjaiktól és képesek új dolgokat mutatni. Ebben a modellvariánsban annyira bíznak, hogy egy 54 darabból álló ruházati kollekciót is piacra dobtak mellé, amely stílusában jól passzol hozzá. Valószínűleg hasonló divatos eszköznek szánják, pont, mint amilyennek anno a Ducati Scramblert az olaszok. Augusztus egyik legmelegebb napján vettem fel a motort a balatonboglári forgalmazótól. A Royal Enfield újdonsága külsőre játékosabb, mint a többi modell.
A dizájn nagyon ütősre sikerült, a White Flame fantázianevű fényezés kifejezetten jól áll a motornak, első blikkre a vörös-fehér dohánygyártó óriás egykori dakaros arculatát juttatja eszembe. A gusztusos kerek első lámpa megmaradt, de kicsit átvariálták: egy burkolat veszi körül, és úgy rögzítették, hogy együtt mozog a kormánnyal. Az első üléspróba során kiderült, hogy jó az ergonómia, keskeny, de kényelmes az ülés. Tetszett, hogy a tank és a nyereg találkozásánál viszonylag magasra felhúzták a szivacsot, ennek köszönhetően hatékonyan elnyeli az egyhengeres vibrációit.
A 795 mm-es ülésmagasság 5 mm-rel kisebb, mint a testvérmodell esetében, teli talppal érek le róla, de ebben az is közrejátszik, hogy 19 colos első kereket kapott. A kormány jól kézre áll, összességében az ülés és a lábtartó helyzete kényelmes, egyenes hátas motorozást tesz lehetővé.
A műszerfalat igazán minimál stílusúra vették: nincsen sem fordulatszámmérő, sem fokozatkijelző, az üzemanyagszintjelzőt is a kilométerórába integrálták. Mindent egybevetve klassz és intuitív, egy pillantással leolvasható. Tetszik, hogy a sebességet klasszikus analóg technikával oldották meg. Jobb oldalon kapott helyet a turn by turn navigáció, amelyhez le kell tölteni a Google Mapsre épülő Royal Enfield-applikációt. Az alkalmazás Bluetooth segítségével kapcsolja össze egymással a motoros smartphone-ját és a navit. A markolatok minőségi hatásúak, a kapcsolók szintén, viszont a fék- és a kuplungkar nem állítható. Indítás után kellemes, öblös hang jön a kipufogóból.
A kuplung igazán könnyen jár, a gázreakciók finomak, igazán barátságos, kezdőbarát a motor. Az első kilométereket a 7-es úton tettem meg Balatonfenyves irányába. Szinte már az utcából kikanyarodva feltűnt, hogy a 411 köbcentis léghűtéses rugalmasságával nem lesz gond: simán elbírja ötödikben az ötven körüli tempót rángatás nélkül. Nagyjából 90-ig egyenletesen húz, de utána már érezni a 25 lóerős blokk gyengülését. Végül 115 km/ h-s sebességet tudtam elérni vele sík úton, a kellemes utazója valahol 90 és 100 között alakult. Ezután a part melletti utat választottam, és meglepődve tapasztaltam, hogy ez a bringa bizony feltűnést kelt, főleg ebben a vidám színkombinációban.
Az aszfalt után enyhén poros, kavicsos földút következett, majd felfelé a hegyen vízmosásos helyekre is betévedtem. Elöl a 41 mm-es villák 190 mm-es rugóúttal rendelkezik, a hátsó pedig 180 mm-es mozgást tesz lehetővé. Egészen jól elboldogult a futómű, de hamar rájössz, hogy keményebb terepre nem való lágysága és tömege miatt.Ellenben szőlőskertekbe, horgászhelyekre való eljutáshoz, vagy csak spontán felfedezésekhez simán alkalmas. Nagyon jól jön a kis fordulókör és a jó manőverezési készség, ez nemcsak terepen, hanem zsúfolt városi forgalomban is kincset ér. A karcsú tank és a viszonylag széles lábtartó megkönnyíti az állva motorozást, viszont a hátsó ABS-t nem lehet kikapcsolni terepen, mint a Himalyan esetében.
A fékhatásról 300 mmes első tárcsa kétdugattyús féknyereggel és 240 mm-es hátsó egydugattyús féknyereggel gondoskodik, mindkettő a ByBre gyárából érkezett. Az adagolhatóságuk és a fékerő hibátlan, a motor teljesítményéhez passzol, a nyomáspontja azonnal jól érezhető. Kipróbáltuk a Scramet két személlyel, csomagokkal is – vegyes lett a vélemény. Nekem a hátsó ülés és a hozzá tartozó kapaszkodó kényelmes volt a kb. 30 kilométeres utunk során, de Mező viszonylag hamar megjegyezte, hogy a motoreleje ilyen terhelés mellett bizonytalanná, instabillá vált. A teszt során változatos körülmények között próbálgatott indiai fogyasztása is szimpatikusan alakult.
Három literrel beérte, amivel ingázásra is simán bevállalnám. A jól kitalált csomagrögzítési pontok miatt pedig a többnapos kirándulás sem lesz akadály. A Royal Enfield Scram 411-et 2 100 000 forinttól vihetjük haza, a tesztelt White Flame színben tündöklő motorért nyolcvanezerrel többet kérnek. A hasonló hangulatú egyhengeres- levegős Brixton 250-es modelljei olcsóbbak, de gyengébbek. Legnagyobb konkurensei a Husqvarna stílusos játékszerei lehetnek, amik drágábbak, ráadásul erősebbek is, így azért nem teljesen jogos egy lapon említeni őket.
ÖSSZEGZÉS
Megjelenésében és az összeszerelés minőségében ügyeset alkottak a Royal Enfield mérnökei, leszámítva egy-két elnagyolt hegesztési varratot. Az egyszerű felépítésű, hosszú löketű motor menetkultúrája meglepően jó, ahogy kellemesen telt hangja is. Annak ellenére, hogy száraztömege 185 kiló, könnyebbnek érződik, és igazán jól kezelhető, kezdőknek is bátran ajánlom. De azoknak a motorosoknak is tutira be fog jönni, akiknek elegük van az elvadult teljesítményadatok és elektronikai asszisztensek véget nem érő harcából.
