A Classic kisebb, 350 és 500 cm3-es testvérei mellé a Royal Enfield Angliában egy Classic 650-et is bemutatott. Mi is kipróbálhattuk.
„Szevasztok! Milyen csodaszép régi motorok ezek?” – kérdezi valaki a kerítésen átkiabálva, miközben az újságírók csapata arra vár, hogy a lámpa zöldre váltson. „Nem régi! Ezek vadonatújak!” – kiáltja neki vissza valamelyikünk, amivel hitetlen csodálkozást kelt. A kerítés mögötti férfi már nem kérdezhet tovább, mert a lámpa zöld utat ad, és a konvoj megindul. A visszapillantó tükörben látszik, hogy a nyakát egyre hosszabbra nyújtva még sokáig figyel minket. Nem ez lesz az egyetlen hasonló élményünk itt, Angliában, és ez mindent elmond az új Classic 650-ről. Mindenki kedvence, abszolút figyelemfelkeltő motor. Még testvéreinél, a Continental GT-nél és az Interceptornál is klasszikusabb, amelyek stílusukat tekintve mindketten az 1970-es éveket idézik. Aki először látja a Classic 650-et, azt gondolja, hogy visszatért az 1950-es évekbe.
Bennfentesek számára egyáltalán nem meglepő, hogy az indiaiak ezt a változatot is piacra dobták levegőhűtéses 650 cm³-es erőforrásukkal. A Classic 350 ugyanis egy ideig a Royal Enfield legsikeresebb modellje volt, és erős alapot teremtett, amelyen a vállalat növekedni és virágozni tudott. 2010 és 2015 között a Royal Enfield havonta körülbelül 50 000 darabot gyártott a Classic 350-ből, amely a Classic 500 mellett rendkívül népszerű, különösen a hazájában. Most a világ számos feltörekvő országában igazi big bike-nak számító 650-essel akarják meghódítani az európai és az amerikai piacot. Hogy ez lehetséges lesz-e a mindössze 47 lóerős teljesítménnyel, az majd kiderül. De a lehetőségek adottak. Gyakorlatilag nincs igazi versenytársa. Először is egyetlen más gyártónak sincs ilyen tökéletesen régimódinak tervezett, műszakilag azonban korszerű modellje. Másrészt az olyan motorkerékpárok, mint a Kawasaki W800 vagy a Triumph Bonneville T100, sokkal drágábbak. A Harley legendás, levegőhűtéses, 883 cm³-es belépőmodelljei pedig már régóta nem kaphatók. Röviden: ezek a körülmények gyakorlatilag vörös szőnyeget terítettek a Classic 650 elé.
Az időjárást tekintve igencsak merész ötlet volt, hogy a tesztet az észak-angliai Newcastle közelében, fent északon, a skóciai határ közelében rendezzék meg. Ködös ez a szeptember végi reggel, a levegő hideg és párás. Ez azonban nem akadályozza meg a motorokat abban, hogy rögtön az indítást követően simán járjanak. Már az első néhány métertől kísértést érzünk arra, hogy párhuzamot keressünk a Shotgun 650 testvérmodellel, amelynek vázán és erőforrásán a Classic is osztozik. Aki egy kereskedőnél egymás mellett látja a két modellt, azt gondolhatja, hogy a Shotgun a Classic modernebb változata. Reméljük, hogy a két modell nem egymással fog konkurálni. Megjelenésüket tekintve erre kicsi az esély, mert más-más célcsoportot tartanak szem előtt. De vajon mi a helyzet a vezetéstechnikával? Kissé nedves utak, plusz tizenkét fok. És egy indiai abroncs, amely ezen a szélességi körön gyakorlatilag ismeretlen: MRF NyloHigh-FN. Óvatosan tapogatózunk a kanyargós utakon a Northumberland Nemzeti Park felé. A tapadásba vetett bizalom minden kilométerrel egyre nő. Ha már a gumiknál tartunk: a Classicon valamivel nagyobb az átmérőjük, mint a Shotgunon. Az indiaiak elöl 100/90-19, hátul 140/70-18 méretű abroncsot szereltek fel rá. Különösen a hátsó abroncs tűnik nagyon finomnak a keskeny felnin, ugyanakkor kulcsszerepet játszik abban, hogy a Classic 650 gyakorlatilag magától fordul rá az ívre. A Shotgunhoz képest valamivel nagyobb méretei és az ebből eredő nagyobb giroszkopikus erők ellenére a Classic meglehetősen könnyen kezelhető. Ha gurul. Akinek tolnia kell, az nyilván észre fogja venni a 243 kilóját. Ahogy kétoldalt festői táj halad el mellettünk, és a hobbitok birodalmában érezzük magunkat, ösztönösen megkedveljük a laza üléspozíciót. A szóló ülés 800 mm magasban van. Hátul széles, és a tank felé elkeskenyedik. Magas és alacsony pilóták számára egyaránt kényelmes, elegendő helyet biztosít a fészkelődéshez is.
A Classic tankja valamivel nagyobb, mint a Shotguné, 14,8 literes. A kormány közelebb van a pilótához, és a lábtartókat is hasonló helyzetben szerelték fel. Ez az elrendezés rendkívül laza, egyenes és kényelmes üléspozíciót eredményez. Lazán, nyugodtan és szabadon motorozunk, miközben a két hangtompító mélyen bugyborékol. Nem túl halkan, de nem is túl tolakodóan. Az örök hétvége érzése még megnyugtatóbb lehetne, ha a jól ismert és gyakran felhasznált soros kéthengerest hosszabb löketűre alakították volna, vagy valamivel nagyobb lenne a lendtömege, mint például kisebb, 500-as és 350-es testvéreinek. De nem így van. Pörgős, és hidegen is simán veszi a gázt, persze mindössze 47 lóerős teljesítményével nem mozgat meg hegyeket. Ennek ellenére jól passzol a Classichoz, mert a levegőhűtéses motor alacsony fordulaton is jól vezethető, bár a gyors előzési manőverekhez magas fordulatszám kell. Aki egy Classicot vesz, az nem versenyezni akar, hanem élvezni a motorozást. Csak a terhelésváltási reakciói lehetnének valamivel finomabbak. De nem számít. Ennek az időtlen motorkerékpárnak a komfortzónája 30 és 120 km/h között van. Aki mégis gyorsabban szeretne haladni, és hirtelen kell fékeznie, nyugodtan megbízhat a két tárcsafékben. Főleg a hátsó, 300 mm-es tárcsával ellátott fékhatékonyabb, mint ahogy azt várnánk. Az első fék működtetéséhez vészfékezéskor azonban két ujj helyett háromra van szükség. A villa könnyen kezeli ezeket a helyzeteket, megfelelő a csillapítása, és jól reagál. Legalábbis ehhez az árkategóriához képest. A kényelem szempontjából azonban hátul ne várjunk csodát! Az öt fokozatban állítható előfeszítésű rugóstagok 90 milliméteres rugóútja megérdemli a kemény jelzőt. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy átlagos indiai mindig legalább egy utassal utazik. A Shotgunhoz hasonlóan a Classic 650 utasülése is levehető. Egy szélfútta fák és rusztikus kőfalak között tartott rövid szünetben van egy kis idő arra, hogy belenézzünk a gép minden zugába. A gyatra hegesztési varratokról, vagy a kábelek összevisszaságáról szóló kritika már rég a múlté. A Classic 650 kidolgozása teljesen rendben van. Bár az, hogy az olyan alkatrészek, mint a sárvédők, ezek masszív tartókonzoljai és még az ikonikus fényszóróburkolat is fémből készült, megnöveli a motor tömegét, de ezáltal minőségibbnek is tűnik. Tetszetősek az olyan részletek, mint az állítható fék- és váltókar, a könnyen járó kuplung és a LED-fényszóró. Ebben a megvilágításban a 650 olyan szemet gyönyörködtetővé válik, amelyre a szomszédok könnyen irigykedhetnek.
SZÖVEG ROLF HENNIGES KÉPEK ROYAL ENFIELD, ROLF HENNIGES, NATASCHA BIERMANN
