Még jó, hogy nem lehet az endorfint túladagolni, különben a Niu bajba keveredne. Komoly függőséget okoz az NQiX 500.
SZÖVEG HAJNAL JÁNOS KÉPEK MEZŐ JÁNOS
A Niu konstans vigyort tapaszt az arcra, és észrevétlenül lopja be magát az ember legmélyebb zsigereibe; manipulál, játékra csábít, rajongásra késztet, és hülyét csinál a forgalomból. De kezdjük az elején! 2014-ben Pekingben alapították a céget. Olyan szakemberek fogtak össze, akik korábban nagy techvállalatoknál dolgoztak (pl. Huawei, Microsoft), azzal a céllal, hogy újradefiniálják a városi közlekedést, szakítsanak a hagyományos robogós-motorkerékpáros sémával, és felhasználói élményre fókuszáló, elektromos járműveket hozzanak létre. A vállalat „lifestyle brand”-ként határozza meg magát, azaz nemcsak a műszaki tartalomra, hanem a városi életmódhoz való illeszkedésre, az esztétikára és a dizájnra is komoly hangsúlyt fektet. Ennek az eredménye, hogy a Niu számos elismerésben részesült idáig. A rangos német Red Dot-díjat – amit a formatervezés Oscarjaként is szokás emlegetni –, többször is bezsebelte dizájn kategóriában, sőt 2023-ban elnyerték a Red Dot: Best of the Bestet is. Mostanra már 20 fölött járnak a hasonló nemzetközi elismerések, és ami azt illeti, az NQiX-et is kitüntették idén. Ez a filozófia nagyon kifizetődőnek tűnik az eladásokat tekintve is, ugyanis folyamatos növekedési tendenciát mutatnak. Egyedül 2023-ban volt visszaesés, de kiválóan reagáltak rá, így 2024 és főként 2025 mutat nagyon jól. Idén szeptemberig már közel 466 000 példányt értékesítettek globálisan, ami 49,1%-os növekedés az előző évhez képest, és ami igazán érdekes, hogy ebből Kínában 451 455 db talált gazdára, míg a nemzetközi piacokon eladott e-robogók száma mindössze 14 418 volt, ami 73%-os csökkenés az előző évhez képest, de az összeladást tekintve akkor is felfelé ível a grafikon. Összehasonlításként a BMW Motorrad 2024-ben összesen 210 408 db motorkerékpárt adott el világszerte, és ez idáig ez volt a cég történetében a legsikeresebb év.Az NQi-széria volt az első Niu, amivel megismerkedtünk, és annyira jellegzetes a formavilága, főként a kerek első fényszórója miatt, hogy szerintem kimondhatjuk: a legfelismerhetőbb villanyrobogó lett mind közül. Előszeretettel használják a futárok is, általában a fehér alapon piros csíkú verzióban. Aztán 2025-re elég komoly frissítésen esett át a modell, egészen az alapoktól átgondolták a mérnökök. Átlátszó első idom, cserélhető oldalpanelek, megújult hátsó lámpatestbe integrált irányjelzők és a varrott ülés továbbemelik az NQiX egyébként is látványos formatervét. De műszakilag is megújult. Megjelent a NIU Link Crown, ami egy kormányra helyezett körkapcsoló, menet közben azzal válthatunk a menetmódok között, vagy kiválaszthatjuk, hogy milyen információt lássunk a szintén megújult 4 colos, színes LCD-kijelzőn, de egyéb beállításokat is eszközölhetünk vele. Továbbfejlesztették a fékrendszert, ABS és kipörgésgátló gondoskodik a biztonságról (utóbbi nem túl kifinomultan, de erről később). Ja, és az ülés nagyobb is lett, nem csak szebb, így két ember számára is elegendő hely van rajta. Nálunk a legnagyobb, az 500-as modell volt, de létezik 300-as, illetve 150-es NQi is, kisebb akkumulátorkapacitással és végsebességgel. Sőt, közben az idei EICMA-n bemutatták az 1000-es verziót.
KÜTYÜPARÁDÉ
Azt is kijelenthetjük némi túlzással, hogy az új Niu NQiX (pláne a 2026-os) a motorok Teslája, ugyanis az alapjaitól gondolták át a motorozás élményét és a gyártását, de leginkább az a közös bennük, hogy mindkettő egy guruló számítógép. Végtelen beállítási lehetőségünk van az appliká-ción keresztül, vagy akár a Link Crownnal. A töltés intenzitásától kezdve az idején és az időzítésén át egészen addig, hogy még a nyomatékgörbét is szabályozhatjuk kedvünk szerint távoli eléréssel, telefonról. Látjuk a térképen, hol hagytuk a motort, hogy mennyi a hatótávunk, távolról tudjuk indítani, leállítani. De Bluetooth-on keresztül akár navigációra is van lehetőség a kijelzőn, vagy zenét kezelni, sőt még lejátszásra is képes a beépített hangszórón. Továbbá választani lehet témák szerint a hangjelzéseken, sőt még azoknak a hangereje is konfigurálható. Valamint köridőmérés, guminyomás-visszajelző, útvonalrögzítő is van. Aztán állítható a motorfék ereje, mi több, olyan intelligens a rendszer, hogy érzékeli a lejtő mértékét, és ahhoz igazítja magától a visszatöltést. De még azt is be lehet állítani, hogy lehajtott kitámasztóval elindítható legyen-e a motor. Ezekhez társul még a visszagurulás-gátló és a tempomat, így összességében pedig már olyan csomagot képez az NQiX, amit még a komoly túramotorok is megirigyelhetnek.
MILYEN A GYAKORLATBAN?
Az imént felsorolt szolgáltatásokat zömmel nem használja az ember, sőt némelyik funkció még zavaró is lehet. Például amikor megállok a lámpánál, általában a féken marad a kezem – vagy a lábam, mindegy –, és csak induláskor szoktam kiengedni. Ez egy régi beidegződés, sík terepen teljesen felesleges. Na most az NQiX ebben az esetben néhány másodperc után aktiválja a visszagurulás-gátlóját egy elég hangos jelzés kíséretében, ami a negyedik lámpa után már kifejezetten irritáló tud lenni. Egyébként a visszagurulást a villanymotorral akadályozza meg, nem fékkel, ezért érdemes vele óvatosan bánni nagyobb emelkedőknél, nem tesz jót a hajtásnak, szóval mégis jobb behúzva tartani a féket közben. Az anyagminőség hibátlan, a gombok kapcsolásérzete prémiumérzést kelt, egyedül az irányjelző joystick nem ad egyértelmű visszajelzést kioldásnál; egy hangyányival hosszabb a kelleténél, de szerencsére GPS-alapon kikapcsol magától, ha nem sikerült volna az akciót végrehajtani. Mindezt olyan intenzív hanggal kíséri, mint amikor a repülőn be kell kapcsolni a biztonsági övet. Ez mondjuk nem baj, legalább a gyalogosoknak is feltűnik, hogy ott vagyunk. Ezenkívül egyetlen kritikai észrevétel maradt, ami pedig a kipörgésgátlót illeti, de ez szerencsére kikapcsolható. Szóval elég feszesre sikerült a futómű hangolása, ami jó minőségű aszfalton parádés, azonban rosszabb útviszonyok között hajlamos elpattogni a hátulja, és amikor a hátsó kerék épp nem fog talajt, a kipörgésgátló azonnal elveszi a hajtást, aminek következtében 1-2 másodpercig megtorpan a motor, és mivel nincs motorhang, egy pillanatig nem érti az ember, hogy mi történik. Ennyit a negatívumokról, a maradék 90% tömény öröm.
„Szááállj velem, még nem repültem senkivel, száááállj velem, elviszlek merre mész, szááállj velem, száááállj velem…” Egyfolytában ezt dúdoltam vigyorogva. Az 50 km/h kb 3-4 másodperc alatt megvan, az autóknak esélyük sincs a lámpánál, de egyszer gyorsultam egy Honda ADV350-nel, még azzal is pariban voltunk. 110 km/h-ig egyenletesen gyorsul a motor, de ha használjuk az UltraBoost-funkciót, akkor néhány másodpercig extra teljesítményhez juthatunk. Előzéskor jól jöhet, és ilyenkor a kilométeróra fel tud ugrani akár 122-re is. Ötféle menetmód közül lehet kivá-lasztani a legideálisabbat: E-Save, Wet, Dynamic, Race és Master. A nevükből könnyen kikövetkeztethető, melyik mire való, elég éles a különbség köztük, a Race pl. nagyon dinamikus, kezdőknek meglepetést okozhat, a Master pedigszabadon konfigurálható. A közlekedés teljesen hangtalanul történik a Niuval, ebbe beletartozik, hogy egyik műanyag sem nyekken meg, semmilyen hang nem jön a futóműből, és ráadásként még gördülési zaj sincs, hála a CST direkt erre a célra kifejlesztett abroncsainak. Eszelősen jó buli városi randalírozáshoz, egyszerűen nem lehet vele betelni. A 2025. novemberi lapszámunkban már áradoztunk az FQI 500-ról e tekintetben, ami egyébként ehhez képest kicsit motorszerűbb jármű, ez inkább a kütyümániásokat szólítja meg. A kettő között a használatbeli különbség abból ered, hogy máshol helyezkednek el az akkumulátorok. Míg az FQi-nál az ülés alatt (ezáltal könnyebben kivehető, ha úgy szeretnénk tölteni), addig az NQiX esetében a lábak alatt vannak, ezáltal hegyesebb térdszöget kínál, viszont rendelkezik egy nyitott sisakot elnyelő tárolókapacitással. Először azt gondoltam, zavaró lesz az üléspozíció, de könnyen megszokható, pláne, hogy úgysem megy vele senki többórás túrákra. A kettő 4 kWh-s aksiból a 100 km-es hatótávot simán kiadja, de intenzív gyorsulások mellett, a végsebességet forszírozva sem csökken 90 km alá, ami azért eléggé rendben van. A két aksit a 10 amperes gyári töltővel 6 óra alatt lehet felpumpálni 100%-ra. A csatlakozó az ülés alatti tárolóban található, és hála az ötletesen kialakított burkolatnak, hagytak egy rést a kábelelvezetésnek, így töltés közben is lecsukható a nyereg. Persze, ha valaki szeretné, kiveheti az akkumulátorokat, és a lakásban is töltheti őket. Az ember azt gondolná, hogy biztosan nehéz az NQiX az akkupakk miatt, de csalódást kell okozzunk, ugyanis a súlya mindössze 124 kg, és ráadásul lent van a súlypontja, ezért baromi jól terelgethető. Lassítás tekintetében sincs oka panaszra, elöl 240, hátul 200 mm-es tárcsaféket kapott, mindkettő nagyon jól adagolható és kifejezetten hatékony. További érdekesség, hogy olyan hasmagassággal rendelkezik az NQiX, akár egy túraenduro, így a padka sem jelenthet számára akadályt, ha a járdára szeretnénk vele parkolni.
ÖSSZEGZÉS
Elég egyértelmű, hogy a villanyrobogó-fejlesztésben a Niu az élen jár, és ez nem is véletlen. Lassan elmossák a határokat a szórakoztató elektronika és a motorok között, azonban az is vitathatatlan, hogy A1-es jogsival keresve sem találni nagyobb fun faktorral rendelkező kétkerekűt, amennyiben az ember városi vagy elővárosi közlekedésre használja.
