Zsebrakéta elérhető áron
Legutóbb a 2024/10-es számunkban járt nálunk a Morbidelli (korábbi nevén MBP) az SC125LX robogó képében. Kiváló összeszerelési minőségével és átgondolt részleteivel meglepett minket, így hát kíváncsian vártuk, mit nyújt a bolognai gyár az eggyel nagyobb kategóriában, ahol olyan kihívókkal kell megküzdenie a figyelemért, mint például a Peugeot PM-03, vagy akár a BMW G 310 R, de a legnagyobb riválisa mégis egy teljesen más felépítésű motorkerékpár.
A Morbidelli brandet a Keeway Group, miután Benelli-részvényes lett, azzal a céllal vásárolta meg, hogy prémiumkategóriás motorkerékpárokat gyártsanak elérhető áron. Az utóbbi kijelentés axioma, ezt anélkül kijelenthetjük, hogy bármit is spoilerezni szeretnénk. Hiszen a most következő sorokhoz mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a fent említett konkurensekhez képest közel egymillió forinttal kevesebbért lehet kitolni az N300-at a kereskedésekből. Kéretik ennek tudatában olvasni a most következőket! A négyféle színváltozat közül a fehér tank-piros váz kombó járt nálunk, ennél talán csak a fekete tank-piros vázzal csinosabb, mert azon nem virítanak annyira a műanyag, karbonmintás kiegészítők. Kár, hogy a piros tank-piros váz lemaradt a Morbidelli palettájáról, bár az már lehet, hogy túlságosan hasonlítana a legendás olasz motorgyártó ikonikus nakedjéhez. Ettől függetlenül erősen kell koncentrálni, hogy a térhálós váz – ami ezen a motoron is központi elem – ne húzza be azonnal az imént említett motorbicikli képét, aminek a típusát mindenki pontosan tudja, anélkül, hogy leírnánk. Mivel azt már nem azzal a vázzal gyártják, így mindig nagyon üdvözlendő, ha valahol mégis visszaköszön, még ha egy kicsit más formában is. De nemcsak a váz indít el asszociációt, hanem a farokidom is, ami talán a legizgalmasabb részlet az egész motoron. Igaz, hogy komolyabb tempó híján különösebb aerodinamikai funkciója nincs, mégis a szupersport gépeket idéző hátsó légterelő csatornák elképesztően megdobják az amúgy is vagány, trendi megjelenést, és ott vannak még a lámpák is. A hátsó igazán letisztult forma, nagyon szépen passzol az összképbe, viszont ami az elsőrész formáját és részleteit illeti, mintha már láttuk volna bizonyos japán gyártóknál, csak nem ebben az összeállításban. Ja, természetesen mindegyik fényforrás LED-es, és ráadásul nagyon hatékonyan világítanak. Az óarany felnik és oldaldekli a szintén óarany első villával csak tovább növelik a streetfighter vagányságát, és a mutatós, kónuszos kormányon elhelyezkedő gombok sincsenek túlcicomázva. Elég puritánul hatnak, de pontosan működtethetőek, és ennél fontosabb elvárás nincs is velük szemben, ráadásul a kezelőszervek szép diszkréten, fehéren világítanak a sötétben, így este sem lehet mellényúlni. Ezért külön jár a pacsi, ugyanis ez még a sokkal magasabb árkategóriában sem evidencia. A baloldali markolaton nincs meglepetés, onnan kapcsolható szokás szerint az irányjelző, valamint itt lehet váltani a tompított és távolsági fényszórók között, illetve szintén ezen az oldalon találhatók a menürendszer navigációs gombjai is. Szerencsére nincs túl bonyolítva, nagyon egyszerű négyállású kezelés áll rendelkezésre: föl, le, enter, vissza.
Részletes teszt a Motorrevü 2025/5-ös számában, valamint a Laptapíron olvasható.
