A vad robogóshow
Senki nem gyárt olyan vad és őrült robogókat, mint az olaszországi Italjet, legalábbis sorozatban nem. A Bologna körüli dombok között rendezett exkluzív teszten kipróbálhattuk a vadonatúj Dragster 300-at és egy egészen különleges Dragster 125-öt.
A Vespát vezető hölgy zavartan fordul hozzám Varignanóban: „Erről a robogóról hiányzik a burkolat, nem?” Nem. Az Italjet Dragster provokatívan megmutatja szemét gyönyörködtető belsejét – térhálós csővázát, függőcsapszeges elsőkerékkormányzását, a lábtérben szabadon álló rugóstagját, az alumíniumot elöl és hátul. Ami egyeseket megzavar, az másokat lenyűgöz: motorkerékpár-rajongók lelkesen fotózzák a Dragstert a piazzán. A jelenség nem teljesen új. Az egzaltált Dragsterrel már az 1990-es évek végén is találkozhattunk, a tapasztalt motorosok közül sokan már akkor vágyaik tárgyául választották. Ez az egyik oka annak, hogy az Italjet az új kiadást „városi superbike”-nak nevezi – természetesen kacsintással kísérve.
A tesztvezetésen két modell áll a rendelkezésünkre: a vadonatúj 300-as és egy egyedi darab, amelyet az Italjet a Gresini MotoGP-csapatnak készített. Ez a 125 köbcentis motoros cirkál most a világbajnokság bokszutcájában csapatszínekre festve, Öhlins futóművel és Akrapovič kipufogóval felszerelve. Különleges modellként a Gresini szeptembertől több változatban is megjelenik a piacon. Az Italjetnek még egy Dragster 200-asa is van a kínálatában, de az ma nem része a tesztprogramnak. A robogóshow a Bologna melletti Castel Guelfo útjain zajlik, ahol az Italjet székhelye is található. A versenygép-megjelenés és a sportos kormánycsutkák ellenére a jól párnázott ülés kényelmes, az ergonómia elegendő helyet hagy a csaknem 1,80 méter magas tesztelő lábainak. Az üléspozíció aktív és enyhén előredőlő, ahogy az illik a robogó sportos karakteréhez. Két Dragster simán és meglepően stabilan veszi a kanyarokat a dombos Appenninekben, a kis kerekek ellenére cseppet sem billegnek. A bonyolult futómű, a kormányzás és a rugózás ketté van választva, a töredezett és kátyúkkal tarkított, hullámos burkolatú utakon is jól teljesít: a néhol masszív egyenetlenségek bár érezhetők, de mindkét modell rendületlenül tartja az ívet. Mintha a 125-ös hátsó Öhlins rugóstagja kicsit jobban csillapítana, de a benyomást a kis Dragster lényegesen kisebb sebessége is okozhatja.
Egyhengeres motorja, amely korábban az Aprilia Scarabeóban teljesített szolgálatot, 12,5 lóerőt ad le, ami maximum 96 km/h-s sebességhez elegendő. Ez a tesztútvonal keskeny vidéki útjaira is elég, városban meg amúgy is, a meredek emelkedőkön azonban kissé fáradságos.A 300-as gyorsulása és nyomatéka teljesen más ligában játszik. Erőforrása a Vespától származik, szűk 24 lóerős teljesítménye nagy lendületet ad, a mini superbike erőteljesen tol és könnyedén előz.
A függőcsapszeges elsőkerék-kormányzás nagymértékben kiküszöböli a szokásos bólintást fékezéskor, ezért kezdetben túlságosan erősen kezeljük a Brembo fékeket. Mivel mindkét robogón van ABS, ezért ez nem jár különösebb következményekkel. Összességében a Dragsterek jól teljesítenek, az extravagáns dizájn még menet közben is lenyűgöz, hiszen a lábtérben lévő stílusos rugóstag mindig szem előtt van. Tehát egyáltalán nincs kritika? De igen. Ahhoz, hogy a pellengérre állított technika sokáig vonzó maradjon, minden bizonnyal gyakran kell tisztogatni.
ÖSSZEGZÉS
Nincsenek tárolók, a sisakrekesz is aprócska, alig van időjárás elleni védelem – az Italjet Dragster nem egy tipikus robogó. De sportos feelinget ad, élvezet vele kanyarogni, kiváló vezetési élményt kínál és maximális figyelmet kelt. Kell ennél több?
SZÖVEG EVA BREUTE
KÉPEK ITALJET, EVA BREUTEL
