A Harley-Davidson a kívülállók szemében még ma is az az amerikai brand, amelynek chopperein bőrmellényes, tetovált, koszos és szakállas alakok randalíroznak az utakon és a kocsmákban. Továbbá freedom, végtelen izék, önmegvalósítás meg ilyenek.
SZÖVEG ÉS KÉPEK MEZŐ JÁNOS
A fentiek ugyan sohasem voltak maradéktalanul igazak – bár nem zörög a haraszt –, még kevésbé azok manapság, a nagy tourerek és a Pan America idejében, ma ugyanis a nagy utazómotorok teszik ki a Harley-Davidson modellpalettájának jelentős részét. A Harley-Davidson neve ugyanakkor már a negyvenes-ötvenes évektől egybeforrott a motorépítéssel, a customizinggal. Flexeltek, hegesztettek, martak és esztergáltak a tulajok, a gyár pedig figyelte, hogy milyen irányt vesz a motorépítés a privát garázsokban és az erre szakosodott műhelyekben, hogy aztán maga is piacra dobjon egy-egy customjellegű gépet saját customrészlegének munkájaként. A CVO-modellek mindig is jó üzletet jelentettek, emellett kísérleti darabokként működtek, amelyek jelezték a fejlesztések követendő irányát. A Breakout példája tökéletesen illusztrálja is a fenti okfejtést. 2012-ben ugyanis CVO-modellként mutatkozott be a közönségnek. Lapos villaszögével, előreszerelt lábtartójával, dragbar kormányával, 21-es első és 240 mm-es hátsókerekével ötvözve a chopperek és a drag gépek stíluselemeit, azonnal közönségkedvenc lett, nem csoda hát, ha egy kisebb vargabetűvel ugyan, de a modellpaletta állandó tagja maradt napjainkig.
A Breakoutot a bemutatása óta eltelt közel másfél évtized alatt folyamatosan finomították, gondosan ügyelve arra, hogy a hamisítatlan stílus megmaradjon. Maradt a 240-es, erő-sen peres hátsó gumi, a 21 colos első kerék, az előreszerelt lábtartó és az egyenes dragbar kormány, az alacsony ülés, ezzel együtt persze a csibészes üléspozíció is. A 2025-ös modellévre a csendes, de határozott menetrendű evolúció revolúcióba csapott át a vezetést támogató rendszerek és a változtatható menetmódok megjelenésével. A softail modellek három menetmóddal (Rain, Road, Sport), kanyar ABS-szel és TCS-sel rúgták rá az ajtót azokra, akik a Harley-Davidsont elavult, ódon vasaknak gondolták.
IN MEDIAS RES
A Breakout sokkal jobb motor annál, mint amilyennek gondolnád. A kinézete és a paramétereiazt sugallják, hogy ő egy showbike, arról viszont semmi nem árulkodik, ami az ülésében vár rád. Vagyis – hogy lelőjük a poént –, hogy milyen jó vezetni. Persze, ha vezettél az elmúlt években big twin Harley-t, és ha rápillantottál az adatlapjára, ahol az áll, hogy nyomaték 168 Nm 3000-es fordulaton, azért lehet valami sejtésed az élményről.
Az ismerkedést nagyon nem apróztam el, irány Faaker See, a Harley-Davidson legnagyobb európai seregszemléje, egy monstre buli a szomszédos Karintiában. Rögtön szembesültem is az első problémával: egy gyári Breakoutra lehetetlen bármit is falpakolni. Aki Breakouttal utazik, annak a leghelyesebb, ha hitelkártya lapul a farzsebében megbúvó láncos tárcában, akkor nem kell sátrat, hálózsákot és egyéb egzisztenciális dolgot cipelnie. Alternatív megoldásként hozza ezeket utána a valaki egy… autóval. Tank tele, matrica rendben, Balatonig irány az autópálya. Egyedül mentem, gondoltam, cirkálok egy nagyot, nem rohanok, elég egy nyitott jetsisak. Good vibration, freedom, horizont, az utazás a lényeg, nem a cél, stb., hallottátok már ezerszer a paneleket. Aztán leereszkedsz a 650 mm (!) alacsony ülésre, előrenyújtod lábaidat a horizont felé, valahol ugyanott megtalálod a vaskos, egyenes dragbar kormányt is, s ettől úgy érzed magad, mint egy vásott rossz kölyök, aki nekiindul szétcsapni a közlekedés résztvevői közt, és aki kihívóan néz a lámpánál mellé beálló sofőrre… na, a következő lámpáig? A jobb markolaton külön gombbal választhatsz a menetmódok közül, akkor jöjjön a Road, és az még csak az arany középút. A blokk jóval élénkebben reagál a gázmarkolat parancsaira mint Rain módban, kisebbet kell rajta fordítani, hogy elszabaduljon az erő. Nem kell elforgatni, alapjáratról tengernyi nyomaték áll rendelkezésedre, érzed, ahogy a blokk robbanásról robbanásra tolja, löki előre a közel három mázsányi tömeget. 3000 körül felváltasz, és kezdődik elölről a tűzijáték, pillanatok alatt ötödikben találod magad, és még ott van a hatodik. Alattad kalapál a két befőttesüveg-méretű dugattyú, a kipufogó fojtott hangon ordít. Ordít, de neked és nem a környezetednek, valójában nem is hangos, nem decibelekkel lúdbőröztet, sokkal inkább a tónusával. És amikor Sportra pöccinted a módválasztót, megértheted a kettős (valójában hármas) személyiség lényegét, Mr. Jekyllből egy gombnyomásra Mr. Hyde… pardon, Mr.Breakout válik, akinek vállain, karjain felfeslik a ruha szövete, és tombolásra készen veti magát előre. Olyan dinamizmussal, ami 2025-ig ismeretlen, sőt elképzelhetetlen volt egy közúti Harley-Davidsontól. Az élmény még intenzívebb, mint a Street Glide Ultra esetében volt (MR 2025/08), hiszen a Breakout közel 100 kg-mal könnyebb termetes márkatársánál. Ehhez a dinamikához ráadásul egy kifejezetten jól eltalált futómű-karakterisztika társul, amely 160 fölött is bombabiztosan vezeti a Breakoutot. A mély üléspozíciónak köszönhetően nem éri a teljes felsőtestet a menetszél, a 140-150-es utazó zárt sisakban könnyedén hozható, a végsebességet 200 km/h környékére tippeljük. Visszafelé a 8-as úton jöttem közepes forgalomban, ahol halálra untam volna magam egy lomha motoron. A Breakout Sport módbeli dinamizmusa azonban megédesítette az utazást azzal, hogy magabiztosan és biztonságosan, sőt élvezetesen lehet vele rövid távokon előzni. Ó, Nyomaték, áldott legyen a te neved!
A SÖTÉT OLDAL
Azért az extrém megjelenésnek, paramétereknek persze vannak árnyoldalai is. Az 1690 mm-es tengelytáv, a lapos villaszög, de leginkább a 240-es, erősen peres hátsó gumi nemigen szeretik a szűk és váltott kanyarokat, idő kell, míg a vezető átterhel egyik oldalról a másikra, ezt pedig a messze elöl lévő kormány és lábtartók adta testhelyzet sem támogatja, ráadásul az íven végig kontroll alatt kell tartani a Breakoutot, folyamatosan tolni kell az ívbelső kormányvéget. A 175 cm-nél alacsonyabbaknak akár azok a lassú kanyarok is gondot okozhatnak, amelyeknél nagyon el kell fordítani a kormányt, mert esetleg nem elég hosszú hozzá a karjuk.
IN THE CITY
És hát a város… A Breakout meglepően jól elboldogul a városban, illetve a gyatrább minőségű aszfalton is, legalábbis sok más motornál jobban, ami meglepő a nem túl hosszú rugóutakat tekintve. A futómű könnyen indul meg a kisebb egyenetlenségeken, de határozottan csillapít a nagyobbakon is, így jól teljesít a macskakövön, de még az olyan gyűlöletes, keresztbefutó éleken is, mint amik évtizedek óta rombolják büntetlenül autók tízezreinek futóművét és motorosok porckorongjait a budapesti Műegyetem rakpart folytatásában, a Pázmány Péter sétányon. Csak mellesleg: az ilyen méretű, hatású, már-már földrajzi képződményeknek nevet szoktak adni, javasoljuka Csonttörő-él I. és II. neveket, de a Kis és Nagy Halálugrás is megfontolás tárgyát képezhetné. A városban a buszgödrökben okozhat még meglepő akciókat az említett negyedméter széles hátsó gumi, amúgy a Breakout meglepően könnyen és magabiztosan terelgethető még az autósorok között is, a szűk befurakodások a tengelytáv miatt értelemszerűen nem az erősségei. Amire még vigyázni kell, a fekvőrendőrökön való áthaladás és a járdára felállás, mert hamar oda lehet verni a Breakout alját, nem a szabad magasság, de megint csak a nagy tengelytáv miatt. A közel kétliteres erőforrás lassú menetnél fűti a motorost rendesen, ezen a Harley mérnökei azzal segítenek, hogy lámpánál állva a hátsó henger nem kap üzemanyagot, ez pedig naftát takarít meg, kevesebb hőt termel a motorosnak, csökkenti a blokk hőterhelését, és ad egy imádni valóan egyenetlen alapjáratot. A szolgáltatás amúgy kikapcsolható, a rendszer megjegyzi az utolsó állapotot A kezelőszervekről csak annyit, hogy a fék kézmérethez állítható, a kuplung közepes kézerővel jól adagolható, a váltó a szokásos harley-s hangeffekttel, a messze hangzó klaaanggal veszi a fokozatokat, könnyedén, de talán egy parányival keményebben, mint a 114 köbinches elődök tették. Maga a blokk is mintha egy hangyányival keményebben járna, emellett alapjáraton fütyülő hang hallható, amely a Milwaukee 8 blokkok jellemzője. A tulajdonosi körben whistle vagy singing néven emlegetik az egyébként teljesen normális hangjelenséget. És akkor hadd említsük még meg, hogy a fentiek ellenére a Breakout egy kifinomult, mindemellett egy üdítően egyszerű szerkezet. A kerek műszerfalon mindössze pár, de fontos adat jeleníthető meg, a három menetmód mellé ABS-t, kanyar ABS-t, TCS-t, kanyar TCS-t és csúszókuplungot, guminyomásszenzort és tempomatot kapunk, tehát mindent, ami hasznos, de semmit, ami úri huncutság.
ÖSSZEGZÉS
A 117 köbinches (1923 cm3) Breakout a Harley-Davidson stílusbajnok fenegyereke, egy gyári custom motor azoknak az ínyenceknek, akik hajlandóak némi áldozatot hozni a vagány megjelenés oltárán. Lehetne észszerűbb, de akkor nem lenne ilyen cool – aki olyasmit szeretne, annak ott van a Heritage Classic vagy a Road King. Az áldozat amúgy sem túl nagy; ha egy motorral fél nap alatt viszonylagos kényelemben megtehető 600 km, az nem lehet rossz motor. Stílusa, prémiumkivitelezése mellett legnagyobb érdeme a hihetetlenül kifinomult, bivalyerős erőforrás, amelynek erényeit a választható menetmódok csak megsokszorozzák. A Breakout vezetése csakis a márkatársakkal összehasonlítható élmény. És ha valaki még mindig azt hiszi, hogy a klasszikus külső mögött ósdi technológiák bújnak meg, annak ébresztőőő! Ez itt a XXI. század. A Harley-Davidsonnál is.
