KMT 390 Adventure tesztnapló

Két hónapja gyűrjük a KTM 390 Adventure-t, amelyet a KTM Centrum adott át nekünk 25 000 km-es, vagy egyéves tartóstesztre azzal a kifejezett kéréssel, hogy ne kíméljük, használjuk belátásunk szerint bárhol és bármikor, télen-nyáron, sárban, fagyban, városban és akár az Isten háta mögött is. Ha oda nem is jutottunk el, városi igénybevételnek alaposan ki lett téve egy és két személlyel egyaránt. Hétköznaponként a munkába járók monoton életét éli, illetve monoton életét élné, de egy ilyen fürge, kezes, kezelhető méretű motoron még ez az ismétlődés is szórakoztató tud lenni. Különösen akkor becsüli meg az ember, amikor a reménytelenül várakozó kocsisorok között gurul el vidáman. A kis súlynak és a viszonylag nagy kormányelfordítási szögnek köszönhetően könnyű vele szűk helyekre is befészkelődni, a széles kormány a terelhetőséget könnyíti meg, az amúgy csodálatos hátsó panorámát nyújtó széles visszapillantó tükrökkel azonban észnél kell lenni, mert a magasabban lévő autótükrökkel azért össze tudnak akadni.

Az, hogy könnyedén pörög föl, nagy előny, ha meg kell ugrani vele, a hatékony fékek az ABS-szel felvértezve biztonságossá teszik az erőteljes lassításokat is. Dinamikus városi közlekedés során 3,5-4 liter körül fogyaszt. Hétvégente négyszáz kilométeres utakra visszük, és bár nem a legszórakoztatóbb terep, viszonylag sokat pályáztunk vele. A kis négyszázassal ezt bátran megtehetjük, a 140-es utazót a kisujjából rázza ki, a vége valahol 163 km/h körül van egy személlyel. A legnagyobb fogyasztást egy 140-150 km/h közötti autópályázással értük el, ekkor 5,2 literre volt szüksége 100 km megtételéhez. Egy legális 130-as tempónál ez 4,2 liter körülire csökkenthető. Szélvédelme az említett tempóknál még elviselhető, nem kell hatalmas izommunkát kifejteni az ülésben maradáshoz, ez eleinte kissé meglepő volt az alacsony plexit látva. Az üléspozíció tökéletes, 200 km megtétele után még teljesen frissen száll le róla az ember, a méretes ülésen bőven van hely fészkelődni, helyezkedni is. Órájában a cikk írásakor 4830 km volt.

5853 km

A KTM 390 Adventure órája jelenleg 5853 km-t mutat. A szezon nem egészen úgy alakult, ahogy az egy adventure motornak ideális, idén a nagyobb lélegzetű külföldi utak elmaradtak, helyettük itthon rótta szorgalmasan a kilométereket. Eleinte kérdéses volt számunkra, hogy egy alig négyszázas motor mi mindenre alkalmas. Abban egy percig sem kételkedtünk, hogy szaladgálós, munkába járós, csavargós motorként be fog jönni, de hogy nagyobb távok gyors megtételére mennyire lesz alkalmas, az kérdéses volt egy darabig. A kezdeti műszaki mizériák orvoslása után – erről érdemes elolvasni a Motorrevü 2020/8-as számában a (Z)űrtechnika című tesztet – gyakorlatilag tökéletesen problémamentes időszak következett meglehetősen vegyes módú használattal. Azóta gyakorlatilag ezzel járunk munkába, Budáról a legsűrűbb belvárosba, a Kecskeméti utcába. Akár azt is mondhatnánk, hogy ide teremtették a kis Adventure-t. Futóműve szépen eldolgozza a városi utakon gyakori gödröket, huplikat, buszgödröket, nem gond vele járdára fel- és leállni, egy kis lépcsősor sem jelent neki gondot. Könnyű vele befordulni az autósorok közé, ott viszont néha zavaróan szélesnek bizonyul a kormánya, pontosabban a tükrei, a keskeny nyomvonalakon észnél kell lenni, mert könnyű vele lekoccolni az autók tükreit – az pedig nem a békés egymás mellett élés feltétlen záloga. Bátran előre lehet vele szivárogni a sorok között, nincs olyan vérmes vezető, akinek útban leszünk vele, hála a kifejezetten könnyen, spontán felpörgő erőforrásnak.

A felegyenesedett üléspozíciónak és a nagy ülésmagasságnak hála, nagyon jól átlátni róla a forgalmat, ez utóbbi egyben problémát is jelent a 170 alatti vezetőknek. Egy 180-as vezető nem ér le telitalppal a 855 mm magas ülésről, igaz, kaptunk ígéretet, hogy amint elérhető lesz ültető szett, azt kipróbálhatjuk. Ami viszont meglepett minket, az az, hogy mennyire teljes értékű motor a 390-es Adventure. Végsebessége valahol 160 km/h körül van, a 140-es utazót halál lazán hozza, innen még akár előzésbe is indulhatunk. Az alacsony szélvédő persze nem biztosít tökéletes védelmet ekkora sebességnél, de nem kell izmozni sem a rajta maradáshoz. Az üléspozíció kényelmes még két óra múlva is, előbb-utóbb pedig úgyis meg kell állni tankolni. Hogy milyen sűrűn, az a sebességtől igen nagyban függ. Ha 140-150-es utazóval mész, akkor 5,2 literes fogyasztással kell számolnod, és már 180 km kilométer után megjelenik a „Low fuel” felirat, bár ekkor még tudsz menni közel egy százast. Ha nagyjából törvényesen használod az autópályát, akkor 4,2-es fogyasztással számolhatsz, másodrendű utakon tempósan közlekedve 3,2 literre lesz szükséged százon, ha kifejezetten spórolósra veszed a figurát, akkor óvatos gázkezeléssel elérheted a 2,7 literes fogyasztást. Mi hatodikban a rángatáshatárra ejtett gázzal 2,6 literes szuper jó fogyasztást értünk el, ez volt eddig a legjobb, amit mértünk. Hadd tegyük hozzá, ez a vezetési stílus életidegen a pörgetést szerető 390 Adventure-től és talán tőlünk is, de nem lehetetlen. Tehát összegezve a tapasztalataink idevágó részét, van olyan erős, hogy tudsz vele viszonylag gyorsan autópályázni, és tud olyan takarékosan is működni, mint egy 125-ös robogó, de olyan 125-ös robogó, amiben ott vannak a nagyon megnyugtató tartalékok, egy mozdulat a gázkaron, pár másodperc, és 150-nel száguldasz.

A KTM Centrumtól tartóstesztre kapott 390 Adventure órája jelenleg 7072 km-t mutat, ezt a távot napi városi szaladgálás, munkába járás és hétvégi pár száz kilométeres kirándulások során szedte össze a kis mindenes. Eddigi tapasztalataink szerint meglepően sokoldalú motor, a fent említett területeken tökéletesnek bizonyul, jó vele gyorsan, messzire menni és jó vele a városban kavarni. Vagy ezer kilométerrel ezelőtt elkezdett zizegni valami a fejidom környékén, mintha egy rovar szorult volna be valahová, mint megtudtuk, ez előfordul a 390 Adventure-ökön – mármint a zizegés, nem a rovarbeköltözés –, a szervizben egy rezgéscsillapító alátétanyag behelyezésével megszüntetik a jelenséget. Az utóbbi időben kétszer ismét leböffent nem sokkal indulás után az Adventure, ha pár percet álló helyzetben melegítjük a motort indulás előtt, akkor – eddig úgy tűnik – nem jön elő a hiba. A nyirkos, csúszós idő beköszöntével áldásnak érezzük mind az ABS, mind a kipörgésgátló létét, különösen, ha nedves faleveleken motorozunk. Nemcsak fékezésnél ad nagyobb biztonságot a rendszer, hanem kigyorsításkor is. Lassan jön a téli üzem.

Fotó: Mező János