Minden szembe jött, amire kíváncsi voltam. Sőt, olyan is, amiről nem is mertem álmodni.
A kiállítás tegnap tombolt, de ma még megéri kiszaladni. Noha folyamatosan a panaszkodást hallom, azért bőven akadt látnivaló. Szaladjunk csak végig a standokon!
Elsőnek a saját standukhoz érek oda. A fotókiállításunk egyébként igazi Kőműves Kelemen projekt, amit nappal felrakunk, éjjel lepotyog. Mire a kapu nyílik, már minden a helyén. A három dimenziós szekció mellett rendkívül jól mutatnak a vászonra nyomottak. Előttük pedig ott a három Benelli robogó, amit az Év Motorjai választás szavazói között sorsoltunk ki. Mellettük a három tartósteszt motorunk: a Suzuki DL650, a Honda NC700 és a vadonat új Kawasaki Z800e. A pultból pedig a ropogós, új 2013-as Motorkatalógust áruljuk akciós áron. A hátunk mögött Vérfürdő zajlik: így nevezzük a lassan hagyománnyá váló véradásunkat. Körülöttünk kiegészítőket forgalmazó kereskedők vannak, náluk elég jó akciók vannak. Minden ismerősöm vett valamit – nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én is beszereztem egy új sisakot a szezonra.
És lássuk a motorokat!
A Yamaha standján az összes szériamodell mellett kint van két valódi csoda. Az egyik Pákozdi „Sapka” Tamás által café racerré épített döbbenetes XJR1300, míg a másik a Roland Sands által szintén café racerré álmodott Tmax. Két világhírő építő egymás mellett! És ez még nem is az EMAT csarnok.
A Hondánál a CB500 trió mellett ott feszít élőben a Gold Wing F6B – nem is tudtam, hogy már gyártják. Minden modell megtapogatható, ráülhető, sőt, ha látják a komolyságot az érdeklődőn, még tesztvezetésre is be lehet jelentkezni. Egyébként még itt van a CB1100 is, közvetlenül a legendás előd, a CB750 mellett.
A Triumph idén tényleg sok újdonságot hozott ki, és itt tényleg kint van minden. Pénteken még az Trophy 1200 is itt volt, azonban a helyét azóta a Tiger 1050 Sport vette át. Az Alpen Masters győztes Tiger Explorer remekül mutat, a Daytona-Street Triple-Speed Triple trió pedig még dögösebb, mint valaha.
A kiállításokban az a jó. hogy a gyári emberek sokkal lazábbak, mint munkaidőben. A KTM-nél nem csak az összes modellre fel lehet ülni – 1190 Adventure-t és 1190 Adventure R-t is beleértve – hanem egy két jövőben megjelenő modellről is lehet információmorzsákat elcsípni. így jutott el hozzám az idomos kis Duke és a kétütemű Freeride híre.
A BMW idén három újdonságot kínál, mind a három itt van. Az új BMW R 1200 GS, az F 650-et válto F 700 és az F 800 ST helyére érkező F 800 GT. Ezek közül számomra az új GS volt a csúcs, sokkal élesebb lett a formája. Tetszik.
A Suzuki tekintélyes méretű standjának ékköve a limitált szériás GSX-R1000, illetve egy régi, turbós veszedelem – tulajdonosa a Suzukinál dolgozik, elkötelezettsége kézzel fogható. Ráadásul megbízhatónak mondta. íllítólag minden alkatrész kapható hozzá, ha a feltöltő rendben van, nagy probléma nem lehet vele.
Kawasaki nem viccel, hatalmas és a látványos kiállítást hozott össze. Titkos forrásunk szerint a környező országok kiállításain nevetséges volt a jelenléte a zöldeknek ehhez képest. Van is miért hajtaniuk, a Z800, a Ninja 300 és a Versys 1000 egyaránt kelendő modellek, a hatszázas sportmotorok haldokló piacán pedig a 636-os Ninja lehet nagy durranás. Amúgy meg ott van pár igazi csemge is: egy hathengeres négyütemű és annak a fele, a legendás három hengeres kétütemű widow maker.
A Piggio csoport standján elég sok időt el lehet tölteni. Egyrészt ott van az új Caponord: elképesztő, az olaszok sportmotort csináltak a túraenduróból. Mellette egy Dorsoduró, és a középpontban a Vespa 46: 2,5 milliónál is drágább, mindössze 2000 darab készült belőle, és minden porcikájában lenyűgöző. Gyűtjői darab, na.
A Ducati szintén az érzelmekre hat, az új Hyperstrada viszont egy picit a racionalitás felé kacsint: dobozok és plexi, hogy lehessen vele utazni. A Panigale még mindig sokkol, mögötte a Diavel Cromo üt agyon brutalitásával, a Multistada pedig csak nagyon-nagyon csábító.
A Benelli elsősorban robogóban utazik, de azért kiállították a TnT-t. Elképesztő formatervű naked bike. Ha nem tudnám, hogy mennyit fogyaszt, és milyen minőségi problémákba lehet belefutni, még vágynék is rá. De szoborként is megállja a helyét.
Miközben a standok között bolyongom, folyamatosan neves versenyzőkbe botlom. Szerencsére ráérnek váltani pár szót. Enduróban és endurókrosszban lényegében mindent megnyerő OKR-es Solymosi Gyuri standja pont falszomszédunk. Husaberggel megy – amik lényegében full extrás KTM-ek – tavaly a Six Days-en a magyar válogatott tagjaként mérte össze magát a világ legjobbjaival. Adott vért, előre mosolyogtunk, milyen képességekkel fog majd rendelkezni, aki esetleg megkapja.
Szintén régi szerzőnk, Rosivall ígoston is előkerült. Az elmúlt két szezont az orosz superbike bajnokságban nyomta le, azonban idén a frissen alakult R2 csapat versenyzője lesz – cél az Alpok-Adria, ráadásul az R2 a legjobb hazai pilótákat szerződtette le. Sokakat zavar is, hogy a semmiből berobbanó csapat már szezon elején esélyes a bajnoki címre. Most látom, hogy mennyit írtam, és még csak tisztességesen körbe sem jártam mindent. Még dél sincs, érdemes kiszaladni.
Sok minden kimaradt a leírásból. Ha volt kint, és nagyon tetszett valami, írja be kommentbe! Sőt, ha valami nem tetszett, azt is!
