Itt még a madarak is hátizsákkal járnak

Tegnap Lallerék a repülőtértől hosszú úra indultak, melynek végcélja a 2017-es Dakar-rali rajtpontja, Paraguay fővárosa, Asunción. Az utazás során már tegnap is számos kalandba bonyolódtak, melyeket a másnapi szakaszon még továbbiak követtek. íme, egy újabb összefoglaló a magyar dakaros tollából a tőle megszokott, egyedi stí­lusban:

 

Kelés reggel ötkor. Sebastiano, a másik autó sofőrjénél szálltunk meg. Tényleg le a kalappal a vendégszeretetről csak magaslatokban tudok beszélni. Este kicsit kúráltam magam Sebastiano hozott gyógyszert a bajomra. Nem mondom, hogy jobban lettem, de lelkileg biztos jót tett. A reggeli város nagyon csendes, a levegő hőmérséklete is elviselhető.

 

 

Sebastiano sem tud angolul, de fordí­tó programmal a telefonján egy nagyon kedves szöveget irt: “jó utat, sok szerencsét magyar barátaim”. Nagyon kedves tőlük, hogy próbálkoznak, de mi sem maradunk azért el, mert próbálkozunk elsajátí­tani a spanyol nyelv alapjait. Attól függetlenül, hogy nem beszéljük egymás nyelvét, elég jól el tudunk beszélgetni. Sebastiano tisztára hasonlí­t Giannira, a sztárséfre.

 

Érzékeny búcsú és go Asunción.

 



Menet közben rengeteg csapattal találkozunk, akik konvojszerűen kí­gyóznak az autóúon. Kezdem elhinni, hogy tényleg itt vagyunk a Dakaron. Ahogy kií­rom ezt a szót, feláll a szőr a hátamon. Hétéve erre vágyom, és most kezdek belekóstolni. Mi lesz a rajtnál? Nagyon érdekes érzések kavarognak bennünk és azért merek többes számot használni, mert Klárival azon vesszük folyamatosan észre magunkat, hogy a jövő évet tervezgetjük. Indulás előtt azt mondta, hogy neki ez az első és utolsó Dakar, de reggel már azt mondta, hogy jövőre ezt is meg kell változtatni, azon is lehetne finomí­tani. Úgy gondolom, magával szippantotta a Dakar, pedig az mar most tiszta sor, hogy nem lesz leány állom 14 napig egy Toyota Hilux ülésén hánykolódnia.

 

A navigáció szerint 267 km egyenes majd egy körforgalom és menj tovább egyenesen. í“riási terek nyí­legyenes ú. December és a kukorica most érik, a föld másik oldalán vagyunk vagy mi. Semmi extra nem történt hosszú órák óta. Az úon rengeteg rendőr és katona, nagyon erős a biztossági jelenlét legalább ezek a pontok megtörik a monoton egyhangúságot. Na, és persze még néha vadlovak, malacok és más állatok. Olyan messze van itt a civilizáció, hogy még a madarak is hátizsákkal járnak, hogy túléljék a távolságokat.

 

Az orrom változatlanul folyik és a fejem, mint egy luftballon, de legalább kint 35 fok van. Egy kis érdekesség: itt, Argentí­nában szednek úhasználati dí­jat, ami 50-100 kilométerre (számomra megfejthetetlen, hogy mi alapján) 5 peso, ami nagyjából 100 forint. Azért a végére ez is komoly költséget fog kitenni.

 

Elértük azt a nagy körforgalmat, amit emlí­tettem négy órája, és láss csodát, 220 km a következő fordulóig.

 



Izgi ugye? Nem kell sok tudás egyelőre. 4,5 órával a mai célunk előtt megjött az eső, és még mindig Argentí­nában vagyunk. Hősünket, ez cseppet sem zavarja, ugyanazzal a gázpedálállással haladunk. Sőt még elkezdtünk gyorsulni is. Lehet, hogy esőmenő? Most inkább alszom egy jót. Nem azért mert félek inkább elálmosodtam.

 

Túléltük, nagyon profi a hősünk. A tervezett megállásig van még egy óra. Eljött az ebéd ideje, de van egy kis gond, belázasodtam egy picit. Hamarosan eszünk valamit és jobban leszek, de ilyenkor (13:30) itt minden zárva van, sziesztáznak, mi meg éhezünk. Az esőtől még nagyobb lett a páratartalom.

 

 

Megvolt a kaja. Most egy pizzára vágytunk, mert elegünk lett a jó kis steakektből. Na jó, ez csak vicc volt. Egyetlen vendéglő volt nyitva az egész vármegyében. Sajnos nem lettem jobban az ebédtől, úgyhogy kemény szerhez kell nyúlnunk, ennek a láznak 4 nap múlva el kell múlnia.

 

Kiderült, hogy miért is ilyen erős a katonai és a rendőri jelenlét.


A Dakar biztonsága miatt vannak kirendelve. Vigyáznak ránk. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Ahogy közeledünk Asunciónhoz, egyre több csapatot érünk utol. A városokban euforikus a hangulat, mindenki fényképezi az autókat, dudál, villog, kiabál.

 

 

13,5 óra utazás után átléptük a Paraguay-i határt. Egy külön erre a célra felállí­tott házban volt az úlevélkezelés. Mondanom sem kell, hogy mindenhonnan emberek lógnak, hogy láthassanak minket. Elég durva érzés. Megállí­tanak úon úfélen, hogy egy szelfit csinálhassanak velünk. Rendőri felvezetéssel visznek minket át a városon. Itt őrület van a köbön.

 

Sötét este van, mire beérünk Asunciónba. Meglepően hatalmas itt az élet. Egymást érik a plázák, jobbnál jobb autók. Este fél kilenckor 27 fokot mutatnak a hőmérők. Ezt el tudnám otthon is viselni december 28-án. Végre megérkeztünk a szállodába.

 

Holnap folytatjuk: ha van célod akkor vezet oda ú is.

 

Lallerrel kapcsolatos eddigi anyagaink megtalálhatók a Motorrevü dedikált aloldalán!

 

(nyitókép: dakar.com)