Extravagáns, elegáns, brutális? Ezek közül egyik sem olyan jelző, amellyel egy, a Honda CB500-hoz hasonló allrounder ékeskedhetne. Sokkal inkább lenne egy megbízható partner a mindennapokban. Hogy ez unalmasnak hangzik? Na és! Egy őszi túrán összehasonlítottuk a régi és az új modellt.
Motorosiskolába való, kezdők motorja, tucatgép – ezekből a jelzőkből jól látszik, hogy a Honda CB500-nak karrierje során sok mindent el kellett tűrnie. Ami kissé furcsa, hiszen nagyon rövid idő alatt bestsellerré vált. Takarékos, megbízható és olcsó motorkerékpárként a valóságban magasan túlszárnyalta hírnevét. Az új CB500F-nek ebből a szempontból nincs jobb dolga. Aki a fürge kéthengeres mellett dönt, az aligha fog elismerő vállveregetést bezsebelni a haveroktól. És mégis: ez a modell szintén már megjelenésének első szezonjában kiváló eladási statisztikával büszkélkedhet. Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát.
1993-at írunk: világra jön az első, soros kéthengeres erőforrással felszerelt Honda CB500. Ezzel a típussal a gyártó az olyan drága, első osztályú technológiával készülő motorokon, mint a VFR750R-en alapuló modellpalettát kívánja bővíteni egy egyszerű és megbízható motorkerékpárral, amely az átlagosan kereső vevőkör számára is elérhető. A Suzuki programjában ebben az időben már szerepel a GS500E. A Honda első példányai viszont 8990 márkába fognak kerülni – igazán versenyképes ár!
Az új kéthengeresen letisztult, sima felületek dominálnak. A régi szintén vízhűtéses, de a látvány kedvéért hűtőbordákkal is ellátták
20 évvel később: a Honda bemutatja a 2002-ig gyártott ősmodell új kiadását. Az új CB500F 5490 eurós árával géposztályának legolcsóbb japán modellje, ráadásul ABS-szel, sokoldalú fedélzeti számítógéppel és vadonatúj konstrukciójú soros kéthengeres erőforrással is felszerelt. A mindennapokra alkalmasnak és olcsónak kell lennie, hiszen azoknak szánják, akik egy üzembiztos és takarékos motorral szeretnének munkába járni vagy éppen hétvégente a hegyekbe kirándulni. A sok-sok év elteltével tehát egyvalami biztosan nem változott: a CB500 küldetése. Másképp fogalmazva: a Honda 2013-ban ismét az átlagos, normál vevőkörre számít. De vajon van még bármi köze egymáshoz a régi és az új modellnek?
Régen is olcsó volt, a fékpedál keveset változott húsz év alatt
Mindenképp! Már a sarokszámokra vetett első pillantás is elárulja a két motor között lévő rokoni szálakat. Bár hasonló génkészletből gazdálkodnak, ha jobban megnézzük, a generációs különbségek is egyértelműen észrevehetők. Az ős-CB 499 cm³-es hajtóműve például tetszetős, finom hűtőbordákkal büszkélkedhet, amelyeket a vízhűtés ellenére a jobb hőelvezetés miatt kapott. Ilyenkor a CB500F pilótája hamar irigykedni kezd. Az új, 471 cm³-es lökettérfogatával a réginél valamivel kisebb erőforrás sima, dísztelen felületével nem igazán vonzó. Ha még azt is meggondoljuk, hogy – lépcsős jogosítványrendszer ide vagy oda – a régi hajtómű 58 lóerős csúcsteljesítménye ráadásul tízzel nagyobb, mint az újé, akkor jogos a kérdés: hol van itt az előrelépés?
Persze a megjelenésen jól látható a haladás. Míg a régi CB500-on a kerekded formák dominálnak (fényszóró, műszerek, tank, utaskapaszkodó), addig az új kiadás meglehetősen sarkos. így nemcsak modernebbnek néz ki, de magabiztosságot és egyediséget is sugall. Egyáltalán: az F jóval filigránabb. Legyen szó a hátsó lámpa felé hegyesen elkeskenyedő hátsó váznyúlványról vagy a szűk hűtőidomokról – a testvérmodellel ellentétben rajta semmi nem látszik dagályosnak. De eleget nézelődtünk, indulás!
A két évtizedes különbség a motorkerékpár-fejlesztésben eltérő indítási procedúrát is jelent. Az új motor esetében elég elfordítani a kulcsot és megnyomni az indítógombot. A réginél először ki kell nyitni a benzincsapot, és kihúzni a szívatót a bal oldali kormányvégen. A befecskendezés és az automatikus alapjárat-emelés korában ebben van valami eredeti, már-már nosztalgikus. A 10 °C alatti hőmérséklet és a párás levegő ellenére a karburátoros modell kifogástalanul indul. Egy hajszálnyival fickósabbnak tűnik, mint a mellette álldogáló ifjonc, igazán dögös hanggal viszont egyikük sem büszkélkedhet.
Kezdetben Nissin, 1996-tól Brembo, ma ismét a Nissin gyártja az úszónyergeket, amelyek munkáját egy Bosch ABS segíti
Hírnevüknek megfelelően zokszó nélkül veszik a gázt, és már néhány méter után megmutatják, hogy egy kéthengeres életében mennyit jelenthet húsz év. Az új CB500F erőforrása ugyanis selyempuhán, lágyan jár, és rövid áttételezésének köszönhetően már 2000/min-es fordulattól erősen tol. Eltekintve az 5500/min körül tapasztalható enyhe megtorpanástól, az ellenjáró motor vidáman, egyenletes teljesítményleadással növeli fordulatszámát, és csak a legfelső harmadban produkál finom vibrációkat. Szinte hangtalanul lehet sebességet váltani, gyorsan elérjük a hatodikat. Az ígért 48 lóerőhöz képest a motor igazán jól tol, minden helyzetben élénk, és kimondottan kulturáltan viselkedik.
Ehhez képest a régi modell, amelyet 1996-tól már nem Japánban, hanem Olaszországban gyártottak (innentől többek között a himbarendszer és a fékek is európai beszállítóktól érkeztek), karakterszínészt játszik. Bár hajtóműve éppolyan magától értetődően tol már alacsony fordulaton is, kiegyensúlyozótengelye ellenére jóval erősebben is vibrál. Kevésbé pörgősen és kisebb nyomatékkal a kéthengeres végül 6500/min-ig kissé visszafogottan dörmög az orra alatt, innentől viszont felélénkül: nyomatékosan és sportos attitűddel, nagy erővel tolja előre a motort, és csak 10 000/min körül állítja meg a leszabályozó. A beígért 58 lóerőt ma is szívesen elhisszük a CB-nek, de önkéntelenül is azt kérdezzük: hogyan is bélyegezhettek egy ilyen motort bármikor is unalmasnak? Talán a menettulajdonságai miatt?
Hiszen könnyű vezethetősége, pontossága és stabilitása rég beigazolódott – de így talán nem volt igazán jó a 90-es évek kemény magjának. Meg kell hagyni, a régi CB500 még mai mércével mérve sem komplikált darab. A dupla bölcsővázas konstrukció nem kimondottan kezes, de megbízhatóan és stabilan viselkedik a kanyarokban. Lehet, hogy mindez nem különösebben izgalmas, de hiányosságnak azért nem neveznénk.
A régin nosztalgikus kerek műszerek vannak. Egyszerűek, de jó rájuk nézni. Az új CB500F-en korszerű LCD panel kapott helyet. Informatív, de szépnek nem neveznénk
Vajon az új modell szintén ilyen jól viselkedik? Igen, sőt, ennél többről van szó. A CB500F rendkívül egyszerű és játékos irányíthatóságával magasan elöl végez a családi párbajban, legalább egy osztállyal feljebb játszik, mint elődje. így kell mennie egy korszerű motorkerékpárnak: pontosan, kezesen és nagy sebességnél is stabilan. Ezzel minden motoros meg tud barátkozni. Persze, lehet mondani, hogy mindkét modell igen egyszerű. De ez kit zavar? Hiszen azt teszik, amit egy megbízható motornak tennie kell: bombabiztos partnerek a mindennapokban. Ráadásul az áruk is verhetetlen. Megjelent tehát a kis hétköznapi motorok új generációja. Örülünk neki.
