Használtmotor: Yamaha XT 500/600 – Emberléptékű Enduró

Strapabíró, megbízható technika, így nem véletlen, hogy kora ellenére a mai napig népszerű, egy igazi hűséges társ.

A Yamaha XT500 1976-ban indult el hódító útjára az Egyesült Államokban, könnyű kezelhetősé­ge, valamint megbízha­tó technikája miatt ha­mar népszerűvé vált a vásárlók körében. Stabil piaca lett ezután Euró­pában is, de rengeteget adtak el belőle világszer­te. A kezdetben kétszelepes, félli­teres erőforrás nemcsak az utcán és a hobbimotorosoknál bizonyí­tott, hanem a versenysportban is. A francia Cyril Neveu 1979-ben és 1980-ban is az első helyen ért cél­ba az XT500-zal a Párizs−Dakar-ra­lin. Ez a diadal nagyban hozzájá­rult a Yamaha imázsához, ezért bizakodtak, és továbbfejlesztet­ték a típust. 1982-ben mutatták be az új vázba szerelt 550-est. Ennél a modellnél elhagyták a kétolda­li rugóstagokat, helyette központi rugót alkalmaztak a japánok. A ke­rek első fényszóró megmaradt, de az indexeket négyszögletesre cse­rélték, illetve lecserélték a jellegze­tes csepptankot, valamint a kerek műszeregységet is.

A jogutód 1983-ban a 34L-es tí­puskóddal ellátott XT600Z Téné­ré lett, amit a párizsi motorke­rékpár-kiállításon mutattak be, ez azoknak készült, akik csillapí­tani akarták a nagyvilág felfede­zésére irányuló kalandvágyaikat. Egy évvel később jött a Ténéréhez képest jóval filigránabb, XT600 modell 43F kóddal, és 11,5 lite­res üzemanyagtankkal. A motorblokkban ferdén egymás fölé he­lyezett váltótengely-elrendezéssel csökkentették a távolságot a fő­tengely és a blokkhoz kapcsoló­dó hosszú lengővilla között. Ez­zel kompakt tömegközéppontú, jól kiegyensúlyozott endurót hoz­tak létre. A hengertalp mögött a főtengellyel ellentétesen egy ki­egyensúlyozótengely forog, amely kordában tartja a tömegerőket, és ezáltal a vibrációkat is csökkenti. A következő 2KF kódjelű XT-t már 13 literes tankkal szerelték 1987-ben. Az önindító akkoriban nem volt elterjedt az endurókon, így egy-egy indítás alkalmával meg kellett küzdeni a nagy egyhen­geressel, de ezt is megoldották a következő generáció esetében. A 3TB típus 1990-ben érkezett meg világszerte, ismertebb ne­vén ő volt az XT600 E. A félreérté­sek elkerülése végett, az E jelzés itt az elektromos önindítóra utalt. Az XT600 K-t továbbra is beru­gókarral szerelték 1995-ig. A hat­százas szériát 2003-ig gyártották, majd a nyugdíjazás után a „régi le­genda” teljesen újjászületett 2004-ben, ekkor lépett színre az XT660.

A motort összességében a meg­bízható típusok közé sorolhatjuk, de vannak kisebb hibái, ennek el­lenére megelégedéssel használ­ják a tulajdonosok. Nem szereti, ha huzamosabb ideig autópá­lyán cselezzük. A fordulatszámmé­rő spirált kopó alkatrésznek mi­nősíthetjük, mivel gyakran feladja a harcot. Generátorzárlat és töl­tésszabályzó-meghibásodás elő­fordul a típusnál, de nem kirívó mértékben. Az ötödik sebesség fogaskerekei hamarabb kopnak el, mint általában. A fogaskerékko­pást egy kiegészítő olajozással or­vosolták, valamint az anyag ös­szetétele is változott, a korábbi évjáratoknál túl volt edzve.

A tapasztalatok alapján a váltó jól bírja a strapát, van, aki kuplungo­lás nélkül használja rendszeresen, de ez sem okoz gondot. A váltó fo­gaskerekei elérhetőek gyári forrás­ból, de sajnos viszonylag borsos áron. Azonban a bontók jól el van­nak látva, mivel a 600-as blokkot tömegesen gyártották. A minőségi láncok elmennek 10-20 ezer kilo­métert ápolástól és vezetési stílus­tól függően. A futómű himbarend­szeréről sokan elfeledkeznek, ezt ajánlott alkalomadtán átzsíroz­ni. Ha kikopik, utána már csak egy esztergályos mester segíthet. Általában elmondható, hogy amíg van bennük olaj es üzemanyag, nem szoktak megállni. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek már 30 év körüli motorok, és az előző tulajok gondatlansága hal­mozottan köszönhet vissza egy is­meretlen előéletű gépnél.

Itthon komoly XT és Ténéré klubé­let zajlik, évadnyitó és évadzáró rendezvényekkel. A klubban van 160 ezret futott példány is, ennek a motornak idáig kétszer lett fel­fúrva a hengere. Ha valaki szimpa­tizál a típussal, annak ajánlott ellá­togatni egy klubos rendezvényre. Itt lehetőség van megnézni a gyári állapotú és az átalakított gépeket is, valamint tapasztalatokkal és jó tanácsokkal segíthetnek a vásár­lás előtt a klubtagok. Egy konkrét kiszemelt példány megnézéséhez olyan személyt sem árt magunk­kal vinni, aki valamennyire hallott már működni ilyen típust, mivel a nagy levegős egyhengeresnek jel­legzetes hangja van. A blokk kife­jezetten hangos, de egy típusban jártas fül kiszűrheti a túl zajos, ko­pott motort még a vásárlás előtt, hiszen senki sem akarja az XT-s pályafutását egy komplett motor­felújítással kezdeni.

XT500-TULAJDONOS

Geri rajong a klasszikus motoro­kért. Az 1982-es XT500-asát 2016- ban vette akkor 850 ezer forintért. A már akkor korosnak számító en­duró az évek és a korábbi tula­jok hanyagsága miatt rögtön egy blokkrevízióval kezdte pályafu­tását új gazdijánál. Hajtókar, du­gattyú, vezérműlánc, valamint a csapágyak is cserélve lettek. A régi, megszakítós gyújtást átalakítot­ták elektronikusra, ezután újból készen állt a használatra. Az újjá­élesztés azonban nem ért véget ennyivel, ezután jöttek a szépésze­ti beavatkozások. Geri viszonylag sokat használja a gépet, ezért a ha­gyományos első fényszórót ledes­re cserélte a jobb láthatóság érde­kében. Az XT stílusához passzoló, de a gyárinál kisebb indexeket ra­kott fel, az elöregedett kormány kapcsolóit egyedire cserélte, vala­mint újra húzatta az ülést is. Jelen­leg Continental TKC 80 gumikkal használja retró vasát elégedetten, de akad majd még tennivaló. A kö­vetkező projekt az első futómű fel­újítása lesz a tervek szerint.

XT600-TULAJDONOS

Péter igazi Yamaha-fan, egy TDM 900 büszke tulajdonosa az XT600 mellett. A déli határnál rendsze­resen motorozik, ezért is vásárol­ta a több mint hatvanezret futott 2001-es évjáratú XT-jét. Terepen és durvább, kátyús utakon is elé­gedetten használja, a futóműve az átlagos motoros igényeit kiszol­gálja. Az offroadozásnak csak a motor súlya, valamint az első villa puhasága szab határt. A tapaszta­latai alapján a 100-110 km/h-s se­bességet már annyira nem szereti, így nem nyúzza a hatszázast, elfo­gadja határait. Túrázásra a másik Yamahát használja, így az XT in­kább csak hobbimotorként funkci­onál rendszámos mivolta ellenére.

ÖSSZEGZÉS

Az ötszázas széria mára már igazi kuriózumnak számít, itthon nem­igen találni eladó példányt. Ha va­lakit megfogott a kerek lámpa és scrambleres forma, annak kül­földről kell behoznia egy darabot, amik jellemzően háromezer euró­tól indulnak. Az XT600 beszerzése már könnyebb feladat, itthon öt­százezer forintól indul az áruk, de az utolsó évjáratokért akár egy­millió fölött is kérhetnek az el­adók. Érdemes az említett klubbal felvenni a kapcsolatot és körbe­szaglászni, hátha találni jó vé­telt. A Yamaha nagy múltú endu­rói manapság is igen népszerűek megbízhatóságuk és tartós erőfor­rásuk miatt. Ha megkapják a szük­séges karbantartásokat, akkor azt gondtalan motorozással hálálják meg.