Használtmotor-teszt KTM 990 SUPER DUKE

Adrenalinfüggő Provokátor

A KTM, 990 Super Duke-hoz készí­tett Japánban játszódó egykori reklámfilmje mindent elárult. A konkurensek provokációja nem volt véletlen, de alaptalan sem. Őrült masinát dobtak az ezres nakedek piacára ami jobban hasonlí­tott egy streetfighterre kinézete és viselkedése alapján is mint társai. Ahogy a csí­pős, ez se jön be mindenkinek, de akinek igen az falni fogja! Használtan még a házat sem kell eladni érte, hogy megszerezd.

Egy motor megí­télése történhet valamilyen előre meghatározott, tudományos módszerek vagy objektí­v tényezők alapján, de mit sem ér az egész ha nem vesszük figyelembe az adott tí­pus gyártójának szellemiségét és a modell filozófiáját. A KTM motorjain mindig is érezhető volt egyfajta radikalizmus és fanatizmus, nincs ez másképp a Super Duke esetében sem. Ezt megerősí­tette Göbölyös Zsolttal folytatott beszélgetésem is, akinek szavaiból átjött az eszme és megértettem mindent. De ne rohanjunk előre, kezdjünk a külsőségekkel. 2005-ben csodálhattuk meg először a széria érett verziót. A forma kissé szokatlan és radikális volt a Kiska Design védjegyévé vált, baltával hasí­tott vonalaknak köszönhetően. Ami akkor megosztotta az embereket teszi időtlenné a Dukeot. Tervezésénél a KTM a supermotóiból indulhatott ki és éppen csak annyira hizlalta a formát és a súlyt, amennyire az 1000-es V2-es blokk körbeölelése megkí­vánta azt. így eshetett meg, hogy az akkumulátor és elektromos egység hely hiányában száműzve lett a blokk elé, de ez a hiedelmekkel ellentétben problémát nem okoz. Érdemes megemlí­teni a motor súlyát, hiszen (pláne abban az időben) az ezres nakedek között könnyűnek számí­tott 184 kilós száraz tömegével. Mindezt úgy, hogy a kétcsövűnek ható ám valójában egy nagy egységet alkotó, sárvédőként is funkcionáló kipufogódobot, dupla falú rozsdamentes acélból készí­tették. Ennek súlya nagyságrendileg 11 kiló. A dupla fal mellett azért döntöttek, mert snassznak érezték volna, ha a kerék által felcsapott ví­z látványos füstfelhőként párolgott volna el a dobról. Csupán egy jó kipufogóval és a fölösleges cuccok leszerelésével 165-170 kilóig könnyí­thető a gép. Ehhez társul a 120 lóerős teljesí­tmény.

Az első sorozatról hamar kiderült, hogy még a vártnál is radikálisabbra sikerült, futóműgeometriájára és karakterisztikájára a pengeéles sem a legtalálóbb szó. Őrült egy valami volt, ami nem a pályakezdő motorosoknak szólt. Tapasztalt emberek kezében azonban még a kissé csapkodós első futómű vagy az agresszí­v gázreakciók sem okoztak gondot csak rengeteg örömöt. A pozití­vumok mellett azonban volt pár részlet ami nem mindenkinek jött be. Az egyik ilyen a pop-cornos doboznak is nevezett lámpamaszk, a másik a tank térfogata. A 15 literes tank 2,5 liter tartalékkal rendelkezett ez társult a rendeltetésszerű használatkor könnyedén jelentkező 8-9 literes (vagy ennél is nagyobb) fogyasztással. A tartalék állást jelző lámpa sűrűn látott vendég volt a műszeren. Természetesen túrázós, laza üzemmódban simán ellehet járni 6 liter körül is vele, csak legyen elég önuralma az embernek.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2018/2 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található!