Használtmotor: Suzuki VL1500 Intruder LC

A VL1500-as Intruder volt a japán márka első, igazán méretes cruisere, a stí­lusért rajongók között hamar nagy népszerűségre tett szert. Vajon szabad-e beleszeretnünk egy ilyen monstrumba?

Modelltörténet

1998–2000: VL 1500 (AL) Bemutatják a tí­pust

2001–2004: VL 1500 (WVAL) 2002-től két első féktárcsával gyártják

2005–2006: C 1500 (VL 1500) Megjelenik a befecskendező rendszer

 

2007: C 1500 (VL 1500) Újratervezett kuplung munkahenger

A Suzuki 1998-ban dobta piacra a VL 1500 Intruder LC-t, több mint háromszáz kilós tömegéhez levegő-olajhűtésű, 45 fokos V2-es erőforrás párosult, 68 lóerővel és 114 Nm-nyi nyomatékkal. A tömeg mellett méretei is figyelemre méltóak, tengelytávja 1700 milliméter, megjelenése olyan stí­lusjegyekkel volt felvértezve, amit az ember azonnal megjegyez, majd később, ha újra megpillantja, azonosí­tani tud. A vaskos-méretes sárvédők, a brutális tárcsafékek, a vastag villaburkolatok, a masszí­v felnik a ballonos gumikon mind olyan látványelem, ami azóta a motor védjegyévé vált. Amit inkább már csak a tulajdonosok és hozzáértők tudnak, az pl. az áltank, ami valójában csak a műszerfalnak ad helyet és a légszűrőt rejti. Az elrejtett tanksapka az ülés alatt elhelyezett tartályba juttatja az üzemanyagot. Ha oldalról nézzük a V2-es blokkot, újabb, csak az avatott szemeknek feltűnő részlet következik: az ál légszűrőház. A krómozott fedél itt csak egy cruiseres stí­luselem, de jelen esetben funkció nélkül.

A nagy tömeg és a tengelytáv ellenére menet közben egészen barátságos a nagy monstrum. Ha már van kellő sebességünk, az irányváltásokkal nem lehet gond. Az alacsony súlypontnak köszönhetően, ha ügyesek vagyunk, akár lábletétel nélkül is meg lehet vele fordulni egy normál szélességű útesten, csak a lábtartó trepnikre kell figyelnünk. A futómű egyértelműen a nyugalom jegyében született, de rosszabb minőségű utakon a hátsó rugóstagok határozottan visszajeleznek. Fékezéskor ajánlott mindkét féket használni, csak a hátsó fék használata rendkí­vül igénybe veheti a féktárcsát a 325 kilogrammos teletankolt tömeg miatt. A japánok 2002-től kezdődően elöl dupla tárcsákkal készí­tik a motort, ez a plusz nagymértékben javí­tott az összfékhatáson. A hatalmas nyomatékot szépen, jól érezhetően adja át a hátsó kerékre a kardántengely. A tengelykapcsoló lágyan jár, jó dolog, hogy a sarok váltókar is jól érezhetően, kellemesen működtethető. A nagy méretű erőforrás jól érzi magát 2500/percnél, a forgatónyomaték csúcspontja körül érdemes tartani, azonban tovább forgatni nem igazán érdemes már. A V2-es életérzés persze nem is erről szól, inkább csak a laza, nyugodt motorozásra ajánlott az Intruder.

Összességében a megbí­zható motorok közé lehet sorolni, csak kevés meghibásodás fordult elő a tí­pus életében. A szokásos dolgokon kí­vül csak pár apróbb tényezőt kell szem előtt tartanunk, ha vásárlásban gondolkodunk. A régebbi karburátorosok gumi alkatrészei elöregedhetnek, ezeket néha nem árt megvizsgálni, szükség esetén felújí­tani. Soha nincs velük kardánprobléma, a nagy tömeg miatt sokan főleg a hátsó fékkel akarják megállí­tani a több mint 300 kilós gépet, ebből kifolyólag 40 ezer körül már volt olyan példa, hogy ellilult a tárcsa és cserés lett. A tí­pus főtengelyjeladója gyenge pont, illetve előfordult a VL 1500 életében a generátor leégése is néhány esetben. Az önindí­tóra nagy köbcentis V2-es ellenére nem jellemző a meghibásodás. Ennek az alkatrésznek van egy automata dekompresszora, amelynek a behúzó bowdenjén lehetőségünk van állí­tani. Gyújtásráadásnál egy relé behúz, és kitámasztja a kipufogószelepet, az önindí­tó az első fordulatnál gyakorlatilag úgy hajtja meg a főtengelyt, hogy nincs kompresszió. A szelep elengedése után pedig megfelelő beállí­tás esetén indul a motor. Ha nincsen a holtjáték jól beállí­tva, akkor ez indí­tási nehézséget okozhat.

A hidrotőkés vezérlés miatt, fél-egy év állás után csattogó hang jelentkezhet, ettől nem kell megijedni. Kb. 20 perc alapjáraton való járatás után kimegy a levegő, megtelik olajjal, ezután megszűnik ez a zavaró tényező. A kuplung általában 50-60 ezer kilométert elmegy, a vezérműlánc akár 80 ezret is elmehet, természetesen az ellenőrzése rendszeresen ajánlott. 100 ezer feletti futásteljesí­tménynél ajánlottabb kicsit sűrűbb olajat használni a gyári helyett. A hazai futott darabokban akár már 120 ezret is mutathat a kilométeróra.

A tulajdonosok körében a legkedveltebb módosí­tások a nagy plexi, hátsó és oldaldoboz, bukócsövek felszerelése. Nagyon sok kiegészí­tő létezik különböző gyártóknál hozzá, í­gy kedvünkre és í­zlésünk szerint csinosí­thatjuk nagy vasunkat. A sok extra mellett természetesen a motorra is kell költenünk, a legdrágább alkatrész a hátsó féktárcsa lesz, kicsivel több mint 100 ezer forint az ára gyári minőségben. Az első tárcsák 58 ezerbe kerülnek oldalanként, ehhez jön még a fékbetét, ami szintén 20 ezer darabonként. A kardánhajtás örök élet plusz egy nap, ha betartjuk a 24 hónapos előí­rt olajcsere-periódust, nem jellemző rá a meghibásodás.

A VL 1500-as Intruderek nagyon jól tartják az árukat, gyakorlatilag 1,4 millió forinttól indul a kí­nálat a hazai használtportálokon. A megkí­méltebb, nagy becsben tartott példányok ára 2 millió körül alakul, az extrák és kilométerállás függvényében. Hasonló a helyzet például a német piacon is, igaz, itt a kí­nálat jóval nagyobb, mint itthon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az 1998 és 2004 között gyártott VL-ek a legnépszerűbbek a vásárlók köreiben.

Egy tulajdonos tapasztalatai

János nagy álma vált valóra, amikor megvette 2004-es VL 1500 Intruderét sárga-fehér szí­nkombinációban. Korábban már több hasonló stí­lusú motort is kipróbált, de végül a Suzuki mellett döntött. Szimpatikus volt az alul elhelyezett tank helyzetéből adódóan az alacsony súlypont és a motor méreteihez képest kellemes irányí­thatóság. Vállalkozás miatt napfényesebb napokon gyakran városban való ügyintézései alkalmával is felpattant a V2-es nyergébe. Természetesen egy ilyen kaliberű motor igazi otthona az országú, nyaralójába való lejutáshoz sokszor autópályán is használta a gépet. A jobb szélvédelem érdekében egy méretes plexi került fel, ez 120 km/h-ig gyakorlatilag majdnem tökéletesen óvja a motorost a légáramlatoktól, illetve ha elered az eső. Tapasztalatai alapján a Budapest−Siófok távolságot 100-110-es tempóval megjárta 4,5 literes fogyasztással, ha nagyobb, kb. 120-140-es sebességgel utazott, akkor az Intruder étvágya megnőtt, ebben az esetben nagyjából 6-6,5 literes étvággyal lehetett számolni. A hidraulikus kuplung egyszer viccelte meg egy nagyon meleg nyári napon tulajdonosát. Túlmelegedett araszolás közben a péntek délutáni csúcsforgalomban és nem emelt ki rendesen, csak pumpálásra. Ez az egy negatí­v tapasztalat érte gazdáját VL 1500-asa kapcsán.

A VL 1500 Intrudernek és a hozzá tartozó életérzésnek népes tábora van. írukat igen jól tartják, alkalmi vételt csak nagyon nehezen lehet találni. Ha ilyen motor vásárlásán gondolkodunk, érdemes minél inkább a saját í­zlésünknek megfelelő megjelenésűt választani, hogy a későbbi szépí­tgetések helyett inkább a motor karbantartása legyen szem előtt. Mivel mind utasnak, mind a csomagoknak jut bőven hely rajta, í­gy a rövidebb utak mellett túrázásra is alkalmas a nagy, de annál barátságosabb jószág.