A ’94-ben bemutatott elődjéhez képest (R 1100 R) az R 1150 R nem csupán egy kiretusált és feltupírozott klón volt. A hatsebességes váltó és az erőforrás is az R 1150 GS-ből származik, így 45 cm³-rel és 5 lóerővel szárnyalta túl az ősét. A rugóstagokat elöl-hátul teljesen áthangolták, és Brembo-fékeket szereltek fel, szervós rásegítéssel – később ez lett az egyik legnagyobb vitaforrás a modellel kapcsolatban. Olcsóbban kínálták a GS modellnél, annak minden érdemi tulajdonságával és az alacsonyabb súlyponttal párosítva, így eléggé közkedvelt példány lett belőle. Később megjelent egy színesebb, Rockster elnevezésű változata is. Radka kolléganőnk egy Kawasaki ER-5-ről ült át a BMW-re még 2012-ben. 17 000 km-rel vette meg a 2004-es évjáratú motort, amin a gyári kiadáshoz képest az egyetlen lényegi változás a sportkipufogó rendszer volt, természetesen módosított gyújtástérképpel. Ennek köszönhetően agresszívabb, kiszámíthatatlanabb gázreakciók jellemezték a motort, ráadásul a kipufogó hozzáért az oldaldobozhoz, és annyira átforrósította azt, hogy a benne levő dolgok megolvadtak, így néhány hónap elteltével visszakerült a gyári állapotába az R 1150.
A részletes teszt a Motorrevü 2026/5-ös számában, valamint a Laptapíron olvasható.
