Gallológia
Hűséges olvasóinkat mostanra szinte bensőséges, baráti viszony fűzi a komáromi Szűr Bélához, aki a Motorrevü lapjain nem egyszer szerepelt már talpra állított, veteránkorú motorjaival. Úgy látszik, Szűr Béla figyelme újabban a kis lökettérfogatú motorok felé fordult, hiszen utoljára egy Alcyont mutattunk be tőle. Ahogy látni fogjuk, mostani főhősünk, a szintén francia Ravat szépen folytatja a megkezdett sort.
SZÖVEG ÉS KÉPEK MEZŐ JÁNOS
Ó, a századforduló Franciaországa… Ahol a Montmartre bádogtetős manzárdjaiban költők fagytak halálra, ahol a Montparnasse műtermeiben olajfesték nehéz illata terjengett, és ahol a fafűtéses kályhák gyengécske melegében aktmodellek nyújtózkodtak macskaként a díványokon. A Moulin Rouge szivarfüstös, pezsgőbuborékos, érzékborzoló estéin a közönség szó szerint Mistinguett lábai – a világ legszebb női lábai – előtt hevert, ahol megszületett a kánkán, és a táncosnők istennőnek kijáró imádatban fürödtek. És hát lehet nem tisztelni azt a népet, amely megelégelve Versailles luxizását, saját kezébe véve sorsát, lefejezte királyát? Ó, France, a zene, a tánc, a tabu nélküli művészetek és a polgári engedetlenség földje, nélküled bizony unalmasabb hely lett volna e bolygó! És eddig csak a frivol örömökről szóltunk. Pedig Cartouche, Tulipános Fanfan és a három testőr hazája a műszaki vívmányok hazája is, ahol a Lumière testvérek megalkották az első filmvetítőt, a Montgolfier testvérek hőlégballonjával az ember elszakadhatott az anyaföldtől, és Clément Ader repülőgépével megtapasztalhatta a repülés gyönyörét. Ó, „Années folles”, ó, őrült húszas évek, amikor a konflislovak ijedten hőköltek hátra a mellettük elszáguldó új őrülettől, a motorkerékpártól. Ez az ördögszekér külsőre alig különbözött a kerékpártól, de füstöt okádó, pöfögő motorjával és sebességével megbolondította a tisztes és patás igavonókat. Meg persze a férfiakat. A 20. század elején Franciaország igazi műhelye volt a közlekedési ötleteknek. 1920-ra az óriáskerekű velocipéd közel hatvanéves találmánynak számított, és mint fentebb oly szemléletesen leírtuk, a technológia rajongói immáron motorokon száguldozva borzolták nagyapáik idegeit, és riogatták a jámborigásjószágokat. Motorokon, amelyekből volt választék bőven. Mint például a Saint Etienne városában gyártott Ravat motorbicikli.
A RAVAT SZÜLETÉSE
A márka története Jules Ravat nevéhez kötődik, aki a francia Alpok közelében, Saint-Étienne városában élt és dolgozott. A település ekkoriban Franciaország egyik legfontosabb kerékpár- és fegyver ipari központja volt, így nemvéletlen, hogy számos járműgyártó itt kezdte meg működését. Monsieur Ravat eredetileg – ahogy sok motorgyártó akkoriban – szintén kerékpárokkal foglalkozott, 1898-ban e célból alapította meg barátjával, Augustus Argaud-val első cégét. A századforduló környékére egyre világosabbá vált, hogy a jövő a motoros hajtásé lesz – és ebben Monsieur Ravat a leghatározottab-ban részt kívánt venni. A kis szerviz és kereskedés 1903-ra már egy 20 főt foglalkoztató gyáracskává nőtte ki magát, 1913-ban pedig a korabeli feljegyzések tanúsága szerint 300 munkás dolgozott a gyáracskából gyárrá nőtt vállalkozásban. Az 1910-es évektől a Ravat márkanév már állandó szereplője a különböző motorkatalógusoknak.
A részletes cikk a Motorevü 2026/4-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
