„Elszabadultak az indulatok egy egri wellnesshotelben: nyakmasszírozó gép miatt verekedtek össze a vendégek. A kiérkező mentők az egri kórházba szállították az 57 éves férfit, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A 62 éves elkövetőt az egri rendőrkapitányságon elállították, és gyanúsítottként kihallgatták garázdaság bűncselekmény gyanúja miatt.” (Sajtóhír 2023 január végén Magyarországon)
A közlekedéspszichológia szerint azok a paraméterek, amelyek alkalmassá tesznek minket a biztonságos járművezetésre, két nagy halmazba sorolhatóak: a képességeink és a személyiségünk. A képességeket talán nem kell hosszan ecsetelni. Ezek azok a tényezők, amik meghatározzák, hogy képesek vagyunk- e időben észlelni a közlekedés szempontjából fontos tényeket, és hogy képesek vagyunk-e időben és megfelelő módon reagálni azokra. Ezeknek a tényezőknek a jelentőségét könnyű belátni.
Minél egyszerűbb egy inger, amit észlelünk (értsd: minél kevesebb válaszlehetőség van, amikor reagálnunk kell rá), annál gyorsabbnak kell lennünk. Egy elsőbbségi helyzetben közlekedő jármű vezetője egy váratlan helyzetben (pl. amikor szabályos közlekedése során valaki a saját szabálytalanságával megzavarja őt) érthető okból növeli meg a reakcióidőt a meglepődés. Ugyanez a meglepődés azonban „nem fér bele” akkor, amikor a helyzet tiszta, és egyértelmű: pl. piros fényjelzésnél csak egyetlen jó reakció van, mégpedig a megállás.
A személyiség közlekedésben betöltött jelentősége első ránézésre talán nem olyan egyértelmű, mint a képességeké. De gondoljuk csak meg! Vajon milyen arcukat mutatják a közlekedésben azok az emberek, akikben a pihenésre szánt időben is olyan indulatok forrnak, ami miatt képesek összeverekedni egy szállodában egy masszírozógépen? Meg azok, akik ugyan nem ugranak neki a másiknak pihenés közben, de fejben szívesen megteszik ugyanezt? Ne higgyék, hogy ezek az indulatok nincsenek ott velünk, amikor útnak indulunk! Egy fedélzeti kamerás ügy jut erről eszembe. (A felvételt a Budapesti Autósok Közössége tette közzé, egy videómegosztó portálon találtam.)
A fedélzeti kamerával felszerelt személygépkocsi egy útkereszteződés felé közeledik. Tőle jobbról a keresztező úton érkezik egy személygépkocsi, majd a személygépkocsi mellett neki balról egy furgon is befut a képbe, aki feltűnően kis oldaltávolságot tart a személygépkocsi mellett. A furgonból kiszáll a vezetője, és az időközben újra elinduló és láthatóan menekülő személygépkocsi vezetőoldala mellett futva, a személygépkocsiba kapaszkodva igyekszik visszatartani a másik vezetőt, miközben az kidönt egy közúti jelzőtáblákat tartó oszlopot.
A történet verekedésbe fullad… Rengeteg komment futott be az oldalra ehhez a felvételhez, idézek néhányat: „Nem tudni mi volt az előzmény, de a kocsimba’ már régóta van paprikaspray.” „Ez olyan »kiscsaládos« perpatvarnak tűnik.” „Ezért van kéznél a töltött Eagle x…” A kommentárokból arra következtetek, hogy a közlekedési morál romlása gyakorlatilag senkit sem lep meg, de ami ennél is rosszabb, nincs felháborodás, nincs elutasítás a látottakkal szemben, csak cinizmus van. Vajon miért? Itt nincs „ők” és „mi”. Ha ők (értsd: a szabálytalankodók, az indulataiknak engedelmeskedők) csúsznak, akkor mi is velük csúszunk. Mi, akik sohasem tennénk ilyet, akik azt hisszük, hogy revansot venni, szándékosan szabálytalankodni, nem fér bele, nem megengedhető. Snitt.
A következő videón a kamerával felszerelt autó egy fényjelző készülékkel védett kereszteződésben elsőként áll meg, piros fényjelzésnél. Előtte balról jobbra tartva gyalogos halad át. A keresztirányú járműforgalom is élénk. Egyszer csak jobbról bevág a kamerás autó elé egy másik személygépkocsi, amely előtt éppen csak átér a gyalogos. A szabálytalanul kerülő személygépkocsi a kereszteződési négyszög előtt csak azért áll meg, mert a keresztirányú forgalomtól nem tud továbbhaladni. Majd amikor – ránézve még mindig piros fényjelzés mellett – újra elindul, balra kanyarodásba kezd, holott abban a kereszteződésben biztosan nem szabad balra kanyarodni. Snitt. A következő videóban szintén lámpás kereszteződésben várakozó autóra van felszerelve a fedélzeti kamera, amely egy kétirányú, irányonként egy-egy sávos úton érkezik a kereszteződéshez. Szemből időnként érkezik egy-egy jármű, ami a keresztező úton jobbra kanyarodik.
A szabálytalankodó itt balról érkezik, bevág a piros jelzés miatt várakozó járművek elé, és a tilos fényjelzés időtartama alatt jobbra kanyarodik. Eközben látjuk, hogy tőle balról vészesen közeledik a kereszteződéshez egy kamion… Hogy a felvételen – bár hemzseg a közlekedési szabályszegésektől – végül nem látszik baleset, az csak 1-2 másodpercen múlik. Snitt. Másik felvétel: ismét egy lámpás kereszteződésben álló személygépkocsi fedélzeti kamerájának felvételét látjuk. Az előtte haladó személygépkocsi vezetője a zöld jelzés ellenére bizonytalankodik, nem halad be a kereszteződésbe. Majd amikor ő elindul, a felvételen látszik, hogy az úttesttől jobbra lévő járdán (!) a kamerás autót jobbról kikerüli egy másik személygépkocsi – amelynek vezetője jól láthatóan nem képes elviselni a tényt, hogy esetleg meg kell várnia a következő lámpaváltást –, majd a kamerás autó és a másik személygépkocsi közé behaladva visszatér az úttestre.
Végezetül egy Gellért Csilla klinikai szakpszichológussal készített beszélgetésből idézek: „A gazdasági, társadalmi folyamatok igazából csak leképeződnek az utakon, valóban egyre agresszívabbak és öntörvényűbbek vagyunk. Ahogy a járványos, háborús, válságos folyamatok idegesebbé, feszültebbé és szorongóbbá teszik az embereket, úgy ezek a mindennapi feszültségek kijönnek akár a boltban, sorban állás közben is, az autózásban pedig könnyedén le tudjuk adni ezeket a feszültségeket. Hiszen ebben a társasjátékban, amiben mindenki részt vesz, tulajdonképpen arc nélkül vagyunk jelen, egyszerűbb egy idegennel ordibálni a szélvédő mögül, vagy dudálni, mint a gyereken vagy a beosztottakon levezetni a dühöt és türelmetlenséget.” A kérdés csak az, hogy ezeket a folyamatokat ki fogja megállítani.
