Ha valaki motorozni kezd, előbb-utóbb meg kell tanulnia, hogy a szabályos közlekedés sokszor nem elég ahhoz, hogy az utakon biztonságban legyen. Ehhez ennél több kell, ez a „több” pedig a defenzív vezetés.
A defenzíva szó védekezést, a defenzív vezetés tehát védekező vezetést jelent. Kivel vagy mivel szemben kell védekezni? Lényegében: a mások hibáival – pontosabban azok lehetséges következményeivel –, illetve a közlekedésben esetlegesen adódó váratlan helyzetekkel szemben. A defenzív vezetési stílust azért találták ki, mert vannak bizonyos sémák a közlekedési helyzetekben és az azokban rejlő veszélyekben, illetve hibákban, amik miatt egy adott helyzet nagyon is előre látható kockázatokat rejt magában.
A defenzív vezetés elve tulajdonképpen egy szólás-mondás gyakorlatba történő átültetését jelenti: Jobb félni, mint megijedni. Aki fél, az óvatosabb a többieknél. Mire az ember megkapja a vezetői engedélyét, számtalanszor hallja a „Látni és látszani!” alapelvét, ami a tapasztalatlanság időszakában csak egy szlogennek tűnik, pedig nem az. Nem várhatjuk másoktól, hogy tekintettel legyenek a mi közlekedésünkre, ha valamilyen okból éppen nem láthatnak minket. És ez természetesen fordítva is igaz: Mi sem tudunk alkalmazkodni mások felbukkanásához, ha nem tudunk arról, hogy ők OTT VANNAK.
A Motorrevüben már többször foglalkoztunk a bizalmi elvvel, aminek lényegét éppen az előző cikkben írtam le. A bizalmi elv a szabályos közlekedés egyik alappillére. Létezik ugyanakkor egy kifejezés ennek az elvnek az ellenkezőjére is, ez pedig a dynomen helyzet és elv. A dynomen helyzet lappangó veszélyt jelent, a dynomen elv pedig az erre adott reakciókat irányító hozzáállást. Vannak, akik a dynoment valamiféle „bizalmatlansági” elvként definiálják, és ez a meghatározás bizonyos értelemben ki is fejezi a lényeget.
Én azonban tovább árnyalnám a szó jelentését, és inkább azt mondanám, hogy a dynomen elv alapján arra is számítanom kell, hogy valaki nem szabályosan, esetleg kiszámíthatatlanul közlekedik, de ennek vannak számomra is előre látható jelei, amiket időben észlelve, módom van jól reagálni. És a hangsúly itt az időben történő észlelésen van, hiszen akármikor nem lesz módom reagálni egy veszélyhelyzetre, csak akkor, ha az észlelés a veszélyhelyzet tényleges kialakulását is megelőzi. És az igazi kérdés abban áll, hogy vajon mit jelent „időben észlelni”. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához térjünk vissza az előző cikkben tárgyalt forgalmi helyzethez!
Az előresorolás joga című írásban azt fejtegettem, hogy milyen veszélyt rejt magában a joggyakorlat által a párhuzamos közlekedés mellett az irányonként egy-egy sávos utakra is kiterjesztett jogosultság, ami a kétkerekű járművek vezetőit illeti meg, bizonyos helyeken – pl. útkereszteződésben –, de csakis akkor, ha a forgalom megáll. Ez a szabály 2010. január 1-től hatályos, mostanra elég tapasztalatunk van az alkalmazásával kapcsolatban. Vé leményem szerint ez a szabály a jelenlegi formájában több veszélyt is rejt magában, amit – miután a jogalkotó mintha nem vette volna figyelembe – a gyakorlati életben kell megoldani, az utakon.
Az előresorolás joga (KRESZ 36. § (12) bekezdés) pl. egyáltalán nem határozza meg azt, hogy a kétkerekű jármű vezetője milyen sebességet alkalmazhat az előresorolás közben, vagy mit kell tennie olyan helyzetekben, amikor egy járműoszlop hol lassan halad, hol megáll. Hogyan lehet egy ilyen forgalmi helyzethez jól alkalmazkodni? Nézzük meg mindezt most a motorosok szempontjából! Tegyük fel, hogy a velünk egy irányban haladó járműoszlop megállt, és mi egy motorral szabályosan kezdünk előresorolásba (a szabályos itt elsősorban azt jelenti, hogy az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban ez a manőver nem akadályozza).
A motorosnak ekkor három dolgot feltétlenül szem előtt kell tartania: Minél gyorsabban halad, annál kisebb esélye lesz reagálni egy másik jármű felbukkanására, és minél közelebb húzódik az álló járművekhez, oldalirányból annál nehezebben lesz észlelhető. A harmadik pedig: Egy ilyen helyzetben mindig fel kell magának tenni a kérdést: Vajon miért állnak a többiek? Láthatom ennek összes lehetséges okát vagy nem láthatom? Ha csak egyetlen forgalmi oka is lehet annak, hogy a többiek megállnak, és ez a láthatatlan ok keresztezheti az én utamat, akkor én szinte biztosan veszélyben vagyok az előresorolás közben.
Ezért veszélyes egy álló járműoszlop mellett mondjuk 60 km/h-s sebességgel elhaladni. Mert gondoljuk csak végig! Annak számára, aki jobbról érkezik az útkereszteződéshez, és ott balra nagy ívben kíván kanyarodni – miközben elsőbbséget igyekszik adni a keresztirányú forgalomnak –, éppen az elsőbbségi jogáról lemondó jármű és a mögötte feltorlódó többi jármű fogja kitakarni az úttest egy részét. Persze, ha van hely, a kanyarodó jármű vezetője is megteheti, hogy a balra kanyarodást erősen jobbra húzódva, a legminimálisabb sebességgel, a vezetőülésben előredőlve hajtja végre, mégpedig azért, hogy a járműoszlop mellett előresoroló/kikerülést végző másik járművet (esetünkben a motorost) minél előbb észlelje, és annak felbukkanására minél hamarabb tudjon reagálni.
Minél gyorsabban érkezik azonban a motoros, annál kevesebb ideje marad a jobbról érkezőnek reagálni. Ugyanez természetesen a motorosra is igaz, ha 60-nal érkezik az útkereszteződéshez, és az álló járművektől minimális oldaltávolságot tart, akkor ő is nehezebben veszi észre a jobbról érkező járművet. Ha pedig egyáltalán nem számít rá, akkor az észlelés/reagálás esélye lenullázódik. A tanulovezeto.eu internetes oldal ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Az előre látás nemcsak a távolságban, a látótér nagyságában mérhető, hanem a forgalmi történések következményeinek megsejtésében, megérzésében is.
Az előre látó vezető folyamatosan pásztáz, anticipál, a jövőt figyeli. Előre vételezi az eseményeket, gondolatban a történések előtt jár. Vezetési tapasztalatának a múltban rögzített képzetei segítik abban, hogy megtalálja a legjobb beavatkozásokat.” Ennél frappánsabban ezt én sem tudnám megfogalmazni, köszönöm Balogh Zoltánnak, a cikk szerzőjének ezt a gondolatot!
