Karel Čapek az egyik legnagyobb hatású, 20. századi cseh író. Apja orvos, egyik testvére festő és író volt. Ő maga filozófiát tanult az egyetemen. A filozófia – mint tudjuk – azon elgondolások rendszere, amely a valóság okaival, magyarázatával, az ember és az élet céljával, a megismeréssel, valamint az igazság természetével foglalkozik. A filozófia iránti érdeklődést Čapek le sem tagadhatta volna, még a legrövidebb történeteit is filozofikus hangnem járja át, és ezek arról tanúskodnak, hogy Čapeket jobban érdekelték az események mögött megbújó okok, mint maguk az események.
„Tudod, Tonik,” – mesélte Mates vizsgálóbíró a legjobb barátjának – „tapasztalat dolga az egész, én nem hiszek semmiféle kifogásnak, semmiféle alibinek, és semmiféle beszédnek, én nem hiszek a vádlottnak, és nem hiszek a tanúknak. Az ember akkor is hazudik, ha nem akar. (…) Öregem, én már ismerem ezt, az ember a lelke mélyéig hazug bestia. Hogy kinek hiszek?
A véletlennek, barátom, azoknak az önkéntelen, ösztönös, vagy hogy is mondjam, ellenőrizhetetlen megnyilvánulásoknak, tetteknek, szavaknak, amelyekkel az ember imitt-amott elárulja magát.” (Karel Čapek: Tökéletes bizonyíték) Mates vizsgálóbíró szerint tehát az ő szakmájában a legjobb módszer a kételkedés. Amikor pedig a vizsgálóbíró a saját felesége hűségében kezd kételkedni, akkor a családi élete „egyetlen keresztkérdésekben kimerülő kihallgatássá” válik, „reggeltől egészen a lefekvésig”.
Ahhoz, hogy Önök is megtudják, hogy egy véletlennek beállított hazugság hogyan téveszti meg a megtéveszthetetlennek tűnő vizsgálóbírót, ahhoz el kell olvasniuk a novellát a „Betörők, bírák, bűvészek és társaik” című kötetben. Hosszú ideje foglalkozom közlekedési ügyekkel, és tudom, hogy ezeknek az ügyeknek a megítélésében kevéssé van jelen az a fajta véletlen, aminek felbukkanásában Mates vizsgálóbíró annyira hitt. A méterekben mérhető féknyomok, kiszámítható reakcióidők és sebességadatok világában a megtévesztés szándéka csak ritkán hozhat eredményt, objektív adatokat ritkán cáfolhat meg egy szubjektív indokra épülő félrevezetés. Mégis, a közlekedési ügyek között is vannak nehezen megítélhető esetek.
Egy ilyen ügytípusról szeretnék most néhány gondolatotmegosztani Önökkel. Ezeknek az ügyeknek a lényege a következő: Valaki egy személygépkocsival egy útkereszteződéshez érkezik, ahol elsőbbségadási kötelezettsége van. Ez tipikusan olyan kereszteződést jelent, ahol tábla biztosítja a keresztező úton haladó járműveket megillető elsőbbséget. Tegyük fel, hogy ebben a kereszteződésben az elsőbbséget élvező út irányonként egy-egy sávból áll. Az, akinek elsőbbséget kell adnia, balra nagy ívben kíván kanyarodni.
A keresztirányú forgalom feltorlódik, és az a járművezető, aki a kanyarodást végre akarja hajtani, szeretné kihasználni azt az előnyt, amit a lelassult – egészen pontosan megálló – járműforgalom jelent számára. Balról valaki elengedi, és ő abban a hiszemben indul el, és kezdi meg a kanyarodást, hogy a manőver senkit nem zavarhat. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, többek között azért, mert a balról érkező és feltorlódó járműoszlop kitakarja a keresztező út tőle balra eső szakaszát. Alighanem e lap hasábjain is foglalkoztunk már a bizalmi elvvel. A bizalmi elvnek az a lényege, hogy minden közlekedő bízhat abban, hogy a közúti közlekedési szabályokat más közlekedők betartják, és mindenki egészen addig bízhat ebben, amíg ő maga is a szabályok betartásával közlekedik.
Na mármost: az, aki a kanyarodást el akarja végezni, köteles elsőbbséget adni mindenkinek, aki balról, illetve jobbról érkezik, azon az úttesten, amit ő a kanyarodás során keresztezni fog. Bármelyik irányból érkezhet olyan jármű, amely a kereszteződésben elsőbbséget élvez, de takaróhatásban van. Ez a takaróhatás kölcsönös: a másik közlekedő szempontjából az is takarásban van, aki elsőbbségadásra kötelezett, és az is, aki az elsőbbségre jogosult. (Magyarul: a járműoszlop miatt egyikük sem látja a másikat.) Mindez azt jelenti, hogy ha a feltorlódott járműoszlop jobbra és balra egyaránt kialakul, akkor a kanyarodás végrehajtása jobbról és balról egyaránt nehézségbe ütközik.
És itt jön a képbe a bizalmi elv: a leggyakoribb védekezés az ilyen helyzetben balesetet okozó járművezetők részéről, hogy nekik ott és akkor nem kellett keresztirányú forgalomra számítaniuk, hiszen mindenki állt, akit az elsőbbségi jog megilletett. Vajon helyes ez a védekezés? Nem egészen. Ha a keresztező úton nincs záróvonal és nincs előzési tilalom sem, akkor a kanyarodó jármű vezetőjének még az esetleg mozgásban lévő, egymás után közlekedő járművek takaróhatásában „megbújó” járműre is számítania kell, hiszen ilyen körülmények között az előzés nem tiltott, vagyis megengedett. Az ilyen jármű felbukkanására tehát a kanyarodó jármű vezetőjének kifejezetten fel kell készülnie. Az előzést végrehajtó jármű a saját menetiránya szerinti bal oldalon fog felbukkanni. Mi van akkor, ha a feltorlódott járműoszlop mindkét irányban áll, és esetleg záróvonal is van?
Kell-e ilyenkor keresztirányú forgalomra – azaz a járműoszlop takarásában mozgó járműre – számítani? Kevesen tudják, hogy a bírói gyakorlat az eredetileg párhuzamos közlekedésre alkalmas úttestre „ kitalált” előre sorolás jogát kiterjesztően értelmezi, azaz úgy tekint az előre sorolás jogára, mint ami a KRESZ-ben felsorolt járművezetőket párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úttesten is megilleti. De mit jelent az előre sorolás joga?
Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állniuk – előre sorolás céljából –, kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.
Ha tehát egy motoros a záróvonalon belül halad előre, az elsőbbséggel védett úttesten – az előre sorolás jogát gyakorolva –, akkor a kanyarodó jármű vezetőjének az ő felbukkanására fel kell készülnie. Ha nem teszi, és ezért nem észleli a motorost, akkor a balesetért felelni fog. (Néhány kivétellel, de azokról majd később.)
