Aprilia RS 125

A kétütemű zsebsportmotorok legkitartóbb és egyben legismertebb képviselője. Sok türelmet, törődést és pénzt igényel, de megfelelő kezek között még ma is csempészhet egy kis MotoGP-hangulatot a mindennapokba.

Ez volt az a motor, amelyről az elmúlt bő két évtizedben minden tinédzser álmodozott, és amelytől az aggódó szülők szájában garantáltan megállt a kanál, ha egy vasárnapi ebéd alkalmával a csemete valóban előhozakodott a vásárlás ötletével. De nemcsak a szárnyaikat bontogató fiatalok, hanem az idősebbek is előszeretettel választották, mondván: ez a valódi sportmotorok legalsó szintje, a belépő a nagyok világába. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy Talmácsi Gábor is egy ilyen nyergében ülve szerezte meg 2007-ben Magyarország első és eddig egyetlen gyorsasági-motoros világbajnoki cí­mét.

Motorok Tesztek galériája Aprilia RS 125 - használt motor

Szögletes idomai és fényszórói tökéletesen másolják

az RSV 1000 R-t – kattintson a képre a galériához!

Az RS 125 az első darabok legördülésétől a négyütemű változat megjelenéséig olyan nimbuszt épí­tett ki maga körül, amelyet máig nem rombolt le semmi. Az egyszeri tulajdonosoknak főleg azt követően kellett kifejezetten keresni az ellenfeleket, hogy a főbb riválisai, mint a Honda NSR és a Yamaha TZR, fokozatosan kikoptak a kí­nálatból. Előbbinek 2002-ben, utóbbinak már 1997-ben búcsú intettünk. A legfőbb visszatartó erő, amely mégis meggátolta az utcai versenymotorra vágyók népes táborát, hogy megrohamozzák az Aprilia-kereskedéseket, az az igen borsos vételár volt. Nemhiába az örök igazság: ha valami csúcskategóriás, azt meg is kell fizetni. Egy modellfrissí­tés utáni, 2006-os példány újkorában 1,3 millió forinttal kurtí­totta meg a bankszámlát, és hogy mennyire tartja az értékét, azt jól példázza, hogy még most is nehéz négyszázezer alatt normális állapotú, rendszámos darabot kifogni. Már önmagában ez is szép összeg egy öregedő nyolcadliteresért, de hol vannak még ekkor a fenntartási költségek?

Csodák nincsenek

Motorok Tesztek galériája Aprilia RS 125 - használt motorRotax-származású erőforrása rendkí­vül érzékeny a rendszeres és alapos karbantartásra. A régebbi tí­pusoknál 10 000, az újabbaknál 16 000 km-enként kell dugattyú cserélni, és a motor teljes generálozása sem húzható 20 000-nél tovább. Mindezt az egyhengeres blokk kiemelkedően magas fajlagos teljesí­tménye indokolja. Fojtás nélkül majdnem 30 lóerő rángatja a láncot, ami csutkáig húzott gázkar mellett elképesztő, 160‒170 km/h-s végsebességet eredményez. Bármilyen hihetetlen, az RS-sel autópályára felhajtva nem azt kell nézni, hogy ki mögé sorolhatunk be, hanem, hogy még kit előzhetünk meg a gyorsí­tósáv végéig.

 

Persze csodák nincsenek, ha folyamatosan üvegeljük, akkor azt a tankolásoknál is érezni fogjuk. Durva használat mellett még az autókat megszégyení­tő, 8‒9 liter körüli fogyasztás sem számí­t kirí­vónak, amihez persze a kenőanyagköltség is hozzájön. Ne feledjük, hogy a 2012 előtti RS-ekben kétütemű erőforrás berreg, ami nemcsak eleve magasabb étvágyú, mint a négyüteműek, hanem még az olajat is a benzinnel együtt csipegeti. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a kihegyezett technika nem szereti az „alsó polcos” adalékokat. Viszont a megfelelő keverék összemixelése legalább nem a sofőr, hanem a beépí­tett pumpa feladata. Ugyanakkor pont ezt az extrát szokták a botcsinálta szerelők legelőször kiiktatni, mondván: jobb, ha a reszelt géphez saját maguk állí­tják be a pontos arányokat.

Túl jók az alapok

Ha pedig már tuningról van szó, akkor el is érkeztünk az RS legnagyobb problémájához. Egyszerűen túlságosan jó kiindulási alap ahhoz, hogy ne próbáljanak meg többet kihozni belőle. Az áramvonalas idomok alatt megbújó, öntött alumí­niumváz merevsége példás. Masszí­vitása kétszer ekkora teljesí­tményű modelleknek is becsületére válna, közben pedig jóformán nincs tömege. Nem véletlen, hogy a tulajdonosok ódákat zengnek az RS vezethetőségéről. Igaz, ebben a mérhető csavarodásra gyakorlatilag képtelen gerinc mellett a vaskos, fordí­tott teleszkópoknak, a GP-motorokat idéző, banánlengővillának és a radiálisan rögzí­tett nyereggel, valamint fémhálós csövekkel ellátott fékrendszernek is fontos szerep jut. Utóbbi a vázhoz hasonlóan túlméretezett. Jellemző, hogy még a kifejezetten pályázásra átépí­tett darabokon is meghagyják a gyári konstrukciót.

POWER SZELEP
A kétütemű motoroknál elterjedt technológia lényege, hogy alacsony fordulatszámon egy szelep leszűkí­ti a kipufogócsatorna-keresztmetszetet. Ennek köszönhetően a dugattyú csak később teszi szabaddá a járatot, ami magasabb nyomatékot eredményez. A szóban forgó szelep magas fordulat mellett viszont teljesen kinyit, í­gy biztosí­tja, hogy ilyenkor is tökéletes legyen a töltéscsere. Ez a konstrukció a motorok teljesí­tményét nem növeli, viszont alacsony fordulatszámon jelentősen javí­tja a nyomatékleadást.

A berhelések általában a karburátor átfúvókázásával, állí­tgatásával, cseréjével, illetve tuninglégszűrő és -kipufogó felszerelésével kezdődnek, ezek után jön a leáttételezés, a könnyí­tett főtengely és dugattyú, valamint a módosí­tott gyújtáselektronika. Az ilyen „előrehaladott” státuszú RS-ek a kétes szaktudású szerelők miatt inkább a kerülendő kategóriába tartoznak. Csakúgy, mint azok, amelyek műszerfalán egy sárga hibajel világí­t. Ez akkor parázslik, ha a pillangószelep szöghelyzet-érzékelője, az úgynevezett TPS szenzor, elromlik. A motor ettől még használható marad, ezért előfordul, hogy nem javí­ttatják meg.

 

Motorok Tesztek galériája Aprilia RS 125 - használt motor

 

Kinek kell?

Az RS-t azok szeretik, akiket nem zavar, ha egy motornak úgymond „lelke van”, akik nem akadnak fenn azon, hogy hidegen nem terhelhető, és hogy a fenntartási költségei a jóval nagyobb modellekével vetekednek. Az RS 125 azoknak kell, akik nemcsak gyorsnak tűnő, hanem valóban gyors járgányra vágynak, amelyet a legminőségibb alkatrészekből épí­tettek úgy, hogy akár pályázásra is alkalmas legyen. Az Aprilia kisrakétája egy igazi versenyreplika, egy méregzsák annak minden pozití­vumával és negatí­vumával együtt.