A klasszikusan modern motorkerékpárok, ahogy a nevük is sugallja, időtlen retró bájukat ötvözik korszerű műszaki tartalommal. Az eredmény: könnyen kezelhető, jóindulatú karakterrel megáldott modellek. Kiváló feltételek tehát az alpesi kanyarokban való szórakozáshoz – nyerjen a jobbik!
Nem sokkal Trafoi mögött, a Stelvio-hágó lábánál, különösen a hiányos burkolatú és hihetetlenül szűk kanyarokban minden egyes kilogrammért hálásak lehetünk, ami hiányzik a motorokról. Még jó, hogy a modern klasszikusok kategóriában induló két versenyzőnk igazi könnyűsúlyú motorkerékpár. Az új Triumph Scrambler 400 X tankkal 183 kilogrammot nyom, a Husqvarna Svartpilen 401 ezt az értéket is eléri, és a maga mindössze 165 kilogrammjával. Koncepciójuk pedig a tömegükön túlmenően is hasonló. Mindkettő szűk 400 köbcentiméter lökettérfogatú hengeres hajtja, A2-es jogosítványokkal és jól tudjuk kihasználni a jogosítvány korlátait. mindig a két rivális nagyrészt ugyanabban a gyárban készül. Igen, tényleg. A KTM már jó ideje az indiai Bajajban gyártja 390-es modelljeit, így a Svartpilent is.
A gyár máskor óta a Triumph- is partnerének tudhatja. Azonban – és akkor most térjünk rá a különbségekre – még ha ugyanabban az épületben is szerelik össze a motorokat, karakterük aligha lehetne több különbözőbb. A Svartpilenben a KTM immár Euro5+ szabványnak megfelelő LC4c egyhengeres erőforrása működik. A motor könnyen és szívesen pörög fel, és 5000-es fordulattól gyorsan halad a leszabályzó felé. A gázparancsokat pontosan és azonnal végrehajtja, és még akkor is meglepően szelíd marad, ha túlságosan kis fordulatszámon megyünk vele. Ami az elektronikát illeti, a kis Husqvarna a nagyokkal is lépést tud tartani: két menetprogrammal és a dőlésszöget is figyelembe veszi a vevő, kétfokozatú kipörgésgátlóval igazán jól felszerelt motorkerékpárnak számít. A Scrambler 400 X így visszafogottnak mutatkozik, egyetlen menetprogramjának elégnek kell lennie ahhoz, hogy leküzdje a hegyes-völgyes Ortler bukkanós útjainak kihívásait. Ez a Scramblernek valamivel komótosan sikerül, mint a Svartpilennek, de ez nem nagy meglepetés. Hiszen a Triumph-nak 18 kiloval többet kell megmozgatni, mint versenytársának, ráadásul teljes teljesítménye is öt lóerővel kisebb.
40 lóereje mindig teljesen elég ahhoz, hogy még a meredek emelkedőkön is könnyen előzgethessen másokat. A 398 cm³-es egyhengeres új fejlesztés, és észrevehetően lineárisabban adja le a teljesítményt, mint a Svartpilen LC4c-je, még akkor is, ha magas fordulaton hamarabb kifullad. Előnyei különösen az érintett fordulatszám-tartományban mutatkoznak meg, egyhengereshez képest a Scrambler erőforrása nyugodtan dohog, és a modora is elsőrangú. De most gyorsítsunk csak ki ismét az alacsony fordulatszám-tartományból. Ha a lehető leggyorsabban át akarjuk kergetni a retró modelleket a hágón, akkor bizony alaposan fel kell pörgetni őket. Szűk áttételeik miatt sokat kell váltogatni. Ezt kedveli a Svartpilen blipperfunkciós gyorsváltója. A Scramblernél a modern klasszikus kifejezésnél ezen a téren a hangsúly inkább a második szón van: klasszikus módon nincs benne gyorsváltó. Általánosságban elmondható, hogy az új Triumph egy kicsit könnyebben veszi a dolgokat, elsősorban a menetkényelemre. Ezt erősíti a lágyabb futóműhangolás is, ami nagyon ilyen terepen nagyon kényelmes és kíméletes.
A Husky jóval feszesebb, de az első keréktől érkező visszajelzések sokkal jobbak. A szélesebb kormány miatt azt gondolhatnánk, hogy a Scramblerrel kicsit fürgébben lehet kanyarodni, mint a versenytársával, de éppen rosszleg: a Triumph nagyon makacsnak tűnik, különösen a kanyarok bejáratánál; fékezéskor inkább menne egyenesen, mint bármilyen íven, akkor a Husqvarna sokkal készségesebb, sőt, ellenállás nélkül dönthető. Ha már eljutottak oda, a kanyarokat mindkét motorkerékpár biztosan nem veszi, hogy különösebben ingatagnak tűnnének. A Scra több kormányzási erőfeszítést igényel, hogy a kiszemelt íven haladjon. Fékezéskor a Husqvarna megfelelően lassul, a fék könnyen adagolható, a nyomáspont pedig hosszú lejtőkön is állandó marad. Ezzel szemben a Scrambler fékei tésztásak.
A fékkart teljes erővel (és az összes ujjunkkal) meg kell húzni, hogy végül jóval később álljon meg, mint a Svartpilen. Ezen bizony lenne még mit javítani. Az ergonómia terén kevesebb lehet okunk panaszra. A szélesebb kormány és a magasabb ülés egyenes testtartást biztosít, és nagyon kényelmessé teszi a Triumph-ot. A Husqvarna jobban a sportosságot az első kerékre orientált, kompakt üléspozíciójával és keskenyebb kormányával. Az, hogy melyik motorkerékpár jobban tetszik, ízléstől függ. Ha azonban a tényeket nézzük, a Svartpilen minden téren meggyőző. Az élénk motor és a kiterjedt elektronikai kiegészítők, az agilis és kanyarokban is stabil viselkedés, és nem utolsósorban meggyőzőbb fékrendszer biztosítja a Husqvarna összesített győzelmét és ezzel a döntőbe jutást.
Összegzés
A Triumph friss Scrambler 400-asa kétségtelenül jól sikerült bemutatkozás az A2-es kategóriához is alkalmas modern klasszikusok között. Az ifjú brit modell azonban még egy kicsit zöldfülű, és vannak olyan hiányosságai, mint például a gyatra fékrendszer és a nem egészen tökéletes manőverezési készség. A Husqvarna által optimalizált Svartpilen 401 viszont kiforrottnak tűnik. Abszolút könnyedén vezethető, vidáman pörög fel, ezenkívül átfogóbb csomaggal is rendelkezik.
