Nemcsak az otthoni országúton, hanem a Stelvio-hágón is gyorsan kiderül, a KTM 990 Duke és a Yamaha MT-09 miért is tartozik a gyártók legkelendőbb modelljei közé. Spojler: mivel a hágóról hágóra való sportos ugrálás velük nagyon is szórakoztató.
Szeret sportosan motorozni és nagyra értékeli a hétköznapi használatra alkalmas, élénk karakterisztikával és könnyű kezelhetőséggel megáldott motorkerékpárokat? Üdvözöljük a középkategóriás meztelen motorkerékpárok világában. Nem kérdés, ez az egyik legnépszerűbb motorkerékpár az országutakon, és olyan képviselőiket, mint az új KTM 990 Duke vagy a Yamaha MT-09, gyakran látni az Alpokban is. Hogy ez a két ellenfél hogyan boldogul itt, és hogy melyikük lehet-e a titkos favorit az AlpenMasters 2024-en, az hamarosan kiderül a Stelvio körüli utakon.
A KTM-ből az elsőtől kezdve kezdve sugárzik az említett élénkség. Az új 947 cm3-es soros kéthengeres minden fordulaton azt jelzi, hogy készen áll a száguldásra. A 3500-as fordulatszámon tanúsított szűk 90 newtonméteres nyomatéknál nincs szükség nagy fordulatszámra, és a gázparancsokat a Road menetprogram is egy az egyben átülteti a gyakorlatba. Ez azt jelenti, hogy még a power nakedeknek is fel kell kötni a felkötnivalót, amikor a herceg gyorsulni kezd.
Bár a kanyarok világában a kis fordulaton erő és a szűk váltóáttételezés fontosabb, mint a csúcsteljesítmény, azért a teljesség kedvéért elmondjuk: a KTM erőforrása rendkívül pörgős, és teljesítménye 9600-as percenkénti fordulatig lenyűgöző 122 lóerőre nő. A szinte álló helyzetből induló, folyamatosan ismétlődő kigyorsítási fázisok tiszta élvezetet jelentenek a sportos pilóták számára. Azért is, mert ezt a gyöngyszemnek is nevezhető erőforrást finom elektronika támogatja. Igény esetén a dőlésszöget is figyelembe veszi a vevő kipörgésgátló már korán közbelép, és érezhetően visszafogja a nyomatékot, vagy maximálisan gyorsulást tesz lehetővé, és csak az utolsó másodpercben fogja meg a töredezett aszfalton időnként kitörni készülő hátsó kereket.
A kipörgésgátló szabályzási viselkedésének beállítására. Szabályos gyújtássorrendű soros háromhengerese azonban ritkábban veszi igénybe, mert kis fordulaton nem generál akkora nyomatékot, mint a KTM. Ehelyett selymesen lágyan, vibrációk nélkül jár, és abszolút lineáris teljesítményleadást biztosít. A Yamaha még a KTM kiváló terhelésváltási viselkedését is felülmúlja. Az egyesben bevehető kanyarokban a selymesen zökkenőmentes átmenet a gázadásra feleslegessé teszi a könnyen járó kuplungot, a Yamaha ugyanis – a KTM-hez hasonlóan – kuplungolás nélkül és nagyon finoman el a sebességváltásokat fel- és lefelé egyaránt. Csak a tiszta menetteljesítmények (nyomaték és gyorsulás) terén nem tudja felvenni a versenyt a KTM-mel, ezekben mindig egy hajszállal az osztrák modell mögött van.
Aki valóban mindent ki akar hozni magából és motorjából a hágókon, és első akar lenni a csúcson, nem csak a motor teljesítményét tekintve van ideális helyzetben a 990 Duke-kal. A házon belül gyártott WP rugózóelemeket a „Ready to Race” fejlesztők feszesre hangolták, de azok bizonyos mértékig még mindig megvédik a pilótát az aszfalt számtalan repedésének hatásától. Mindenekelőtt rendkívül nagy stabilitást biztosít a Duke-nak bedöntéskor, és még fogékonyabbá teszi a sportos kigyorsításokra és fékezésekre. A harapós fékrendszerrel és a jól hangolt Road-ABS-szel párosítva a Duke nagyon rövid időn belül megállja a helyét, végrehajtott vészfékezéskor, teljes terhelés mellett is (egy 80 kilós utastérben). 75-ről 25 km/h-ra 27,5 méter alatt lassul le, ami a harmadik helyet jelenti számára az összes modell között. A fékkar nyomáspontja pedig akkor is a helyén marad, amikor közel 3000 méterről 1000 méteres magasságba ereszkedik le.
A hágó tetejétől a völgybe vezető hosszú lejtőn az MT-09 fékei is kitartanak, a blokkolásgátló érzékenysége azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Az ABS durva intervallumaival az utassal lejtőn végzett kísérletnél megnöveli a féket, és a hátsó kereket sem mindig biztonságosan a talajon tartania. Lágy villájának is valamivel kevesebb tartaléka van, és a rugóstaghoz hasonlóan a kényelmes tekinti fontosnak. Jobb reagálásával a Yamaha futóműve jól kivasalja az aszfalt egyenetlenségeit. Észrevehetően kisebb csillapított, ezért gyorsabb tempónál hamarosan a váz is beleng, különösen az úthullámokon való erősebb gyorsításkor. Ezért jobb, ha egy kicsit kevesebb agresszívan tekerjük a gázkart, és inkább élvezzük a Stelvio-hágó körüli csodálatos panorámát.
Semletgességének és könnyedségének köszönhetően az MT-09 kezelése cseppet sem fárasztó, és egyszerűvé teszi a hágók közti túrázást. Összességében ez a 990 Duke-ra is érvényes, bár ő turistás stílusban vezetve nem csusszan át olyan könnyen a szűk íveken. Csak az élvezheti a gyakorlatilag nem létező fékezéskori felállítónyomatékot és a stabil kanyarodást, aki enged a KTM állandó késztetésének, és megnöveli a sebességet. Nem is beszélve a lenyűgöző menetteljesítményekről. Na meg a nagyon jól alkalmazott menetasszisztensekről. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a KTM kényelmes előnnyel biztosítja a belépőjegyet a fináléra. A kiegyensúlyozott és könnyen kezelhető Yamahának viszont hazafelé kell vennie az irányt. Már nagyon várjuk a korábban belengetett SP verziót, amely esetleg kiküszöbölheti az említett hiányosságokat.
Összegzés
Menetdinamikai szempontból a KTM 990 Duke egyértelműen felülmúlja ellenfelét. Sportos lelkülete versenyzésre csábít – ami a nagy pontosságnak és a nagyszerű erőforrásnak köszönhetően nagyon élvezetes. Az MT-09-cel is jó motorozni, de ő valamivel kevésbé agresszív. Háromhengeres motorjának rugalmasságával és kiváló gázvételével örvendeztetett meg leginkább.
SZÖVEG FABIAN DRESLER
KÉPEK JÖRG KÜNSTLE, ARTURO RIVAS, TOBIAS BEYL
