Hazai kirándulások
Néha nem árt, ha egy túrasorozat nem elképesztően látványos, hanem inkább kellemes, kevéssé ismert úti célokról szól, amelyek bárki számára könnyedén elérhetők, szinte a szomszédban vannak. És mi lenne alkalmasabb egy ilyesfajta expedícióhoz, mint egy kalandmotor vagy egy túraenduro?
SZÖVEG STEFAN GLÜCK KÉPEK TYSON JOPSON, JÖRG KÜNSTLE (1)
Elismerjük, az adrenalinfüggők és az egzotikus úti célok rajongói valószínűleg ebben nem találják meg azt, amit keresnek. Persze az Orinoco vidéke vagy a Himalája kétségtelenül vonzó úti célok, de a Rems völgyének vagy a Hohenlohe régiónak is megvan a maga varázsa. Akik ismerik a környéket, néha akár aszfaltmentes útvonalakat is találnak. Végül, de nem utolsósorban ezek a közeli célpontok lényegesen kevesebb erőfeszítéssel elérhetők szervezés, tervezés és idő tekintetében, ezért is hagytuk ki ebből a tesztből a csomagtartó rendszereket. Azonban, mint a Suzuki esetében, ezek minden gyártónál eredeti tartozékként kaphatók. A tesztmezőny ismételt összeállításának oka valójában a megújult Aprilia Tuareg 660 Rally volt, de sajnos a Piaggio konszernnek nem állt módjában tesztjárművet biztosítani a szerkesztőségünknek. Kár érte, hiszen a Tuareg vonzó tagja a szegmensnek, és mindenképpen szélesebb körű ismertséget érdemelne a Németországban 2024-ben eladott 344 darabnál. De miután a Honda és a Yamaha is felfrissítette a Transalpot és a Ténérét a 2025-ös modellévre, bőven volt ok az ötlet újraélesztésére. Ez a két jelölt egyébként mindenféle extra felszereltség nélkül indult el a teszten; a KTM és a Suzuki több (Suzuki), illetve kevesebb (KTM) extrával küldték el 2024-es modelljeiket. Bár ez nem feltétlenül könnyíti meg az összehasonlítást, illik az expedíciós jelleghez, ahol a dolgokat úgy kell elfogadni, ahogy jönnek. Mivel a Ténérét 2023 óta már másodszor és ezúttal még átfogóbban tervezték újra, idén prioritást érdemel a részünkről. Elsőként a kerek helyett szögletes lencsékkel ellátott új fényszóró tűnik fel, azonnal magára vonzza a tekintetet. Az idomokat és az ülést is áttervezték, bár alig láthatóan. A továbbra is teljes mértékben állítható futóművet újrahangolták, meglehetősen feszesre. Jól látható a még tovább fejlesztett 6,3 colos TFT-kijelző is, amelyet szintén új műszerek vezérelnek. Sajnos a modellfrissítés során elfelejtették megoldani a továbbra is értelmetlen üzemanyagszint-jelző problémáját: a tankba akkor is csak 12 litert tudunk belepasszírozni, ha már 50 kilométert is megtettünk a tartalék üzemanyaggal. Tehát még mindig több mint 100 kilométer volt hátra. A hatótávolság körülbelül egyharmadát megadni a tartalék üzemanyag mennyiségéhez nem tűnik túl észszerűnek – ráadásul a villogó kijelző hosszú távon bosszantóvá válik. A kor követelményeinek (vagy az ügyfelek nyomásának?) engedelmeskedve a T7 mostantól olyan, manapság szokásos kütyüket kínál, mint a connectivity, a zene és a navigáció, feltéve, hogy a márka saját My Ride alkalmazását letöltöttük az okostelefonunkra.
A részletes teszt a Motorrevü 2025/10-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
