Igazi machomotor volt. Az első szériagép, ami 1978-ban áttörte a 100 lóerős álomhatárt.
De a hatalmas teljesítmény messze felülmúlta a futómű képességeit. Mai szemmel nehéz erre csak gondolni: 35 milliméteres teleszkópvilla, egydugattyús féknyergek, műanyagperselyben forgó, egyszerű cső lengővilla, elöl mindössze 90, hátul 110 mm széles gumik – és mindez 105 lóerőhöz és 274 kilóhoz!
Műszakilag mégis minden addigit felülmúlt a CBX. Shoichiro Irimajiri a hathengeres erőforrásnál szinte mindent úgy csinált, mint egy évtizeddel előtte a legendás hathengeres, 250-es versenygépnél: két felül fekvő vezérműtengely, négy, emelőtőkével működtetett szelep hengerenként, 25 fokban előre döntött hengersor, hat karburátor. Ezt így addig senki más nem valósította meg szériában. Hogy a léghűtéses blokk ne legyen még szélesebb, a generátor és a megszakító nélküli gyújtás egy melléktengelyre került a hengersor mögé, ezen a tengelyen keresztül jutott az erő a kuplunghoz is. A köztengelyt fogas lánc hatotta meg a főtengelyről 1:1-es áttétellel, de fogas láncból találtunk ezen kívül is bőségesen ebben a motorban. A kipufogó vezérműtengelyt egy ilyen hajtotta meg, egy másik, rövid lánc arról a szívótengelyt. A hátsókerékhez is lánc ment, de akkoriban teljesen újszerű. Mert a CBX kapott elsőként O-gyűrűs láncot. De tömlő nélküli gumit is az ő Com Star kerekein láthattunk először motoron. A formatervező csapat Norimoto Otsuka körül meg rendkívül dinamikus külsővel látta el ezt a motort. Oldalról teljesen filigrán volt, ferdén látva lenyűgöző a hat krómozott kipufogókönyökével, csak elölről hatott hatalmasnak és kicsit ormótlannak, a messze kiálló hengersornak köszönhetően.
