Nem az elmúlt fél év volt a legkönnyebb időszak Talma életében. A legtöbben ott veszítették el a fonalat, hogy Gábor sípcsontja szilánkosra tört…
Tavaly júliusban a Supersport világbajnokság portugáliai fordulóján Talma motorjában felrobbant a blokk, és egy kiszakadó alkatrész szilánkosra törte a magyar versenyző sípcsontját.
Ott kint nem operálták meg, ráadásul másfél nap késéssel ért haza, miután először nem engedték felülni a repülőre a combig begipszelt lába miatt. Végül a biztosító társaság és a menedzsment megoldotta a gondot, és Talma végre hazaért, az orvosok pedig egyből kezelésbe vették sérült testrészét. A sípcsont annyira szét volt zúzódva, hogy meg kell csavarozni.
Másnap Gábor olyan fájdalmakra ébredt, amilyet még sosem érzett. Mint az orvosok kiderítették, világbajnokunk lábában egy ún. rekesz szindróma jelentkezett, ami azt jelenti, hogy a szövetek között egy duzzanat alakult ki, ez okozta az embertelen fájdalmat. A sebet azonnal ki kellett nyitni, hogy el ne haljon a keringés. Egy héttel később össze akarták húzni a kinyitott sebet, de kiderült, hogy a tibial anterior izom elhalt, ki kell venni. Gábor meggyőzte az orvosokat, hogy neki versenyeznie kell, ezért csak annyit vegyenek ki az elhalt izomból, ami még lehetővé teszi számára lába megfelelő szintű mozgatását. Sajnos nem lett vége a komplikációknak. A sérült rész újra begyulladt, ezért az egész tibial anterior izmot el kellett távolítani Gábor lábából.
„Rengeteg mindennel foglalkoztam a sérülésem alatt is. MotoGP versenyekre jártam, folytattam tanulmányaimat a TF-en (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar), és ugyan motorozni nem tudtam, de Bódis Ricsi és a saját menedzsmentemet tovább irányítottam. Nem is értem, hogy voltam képes ekkora fájdalommal a lábamban ilyen sok mindent csinálni, de valami belső erő hajtott, mert nagyon fel akartam épülni” – emlékezik vissza Talmácsi Gábor.
Idén, február 17-én Gábor lábát újra felnyitották, és kiszedték a sípcsontját rögzítő fémeket.
„Szerencsére komplikáció nélkül túl vagyok ezen a műtéten. Most egy picit az elejéről kell kezdenem megint a rehabilitációt, de ami jó hír, hogy már beindult a mozgás a lábamban, és várjuk, hogy a többi izom átvegye az elhalt izom szerepét. Ez eddig azért sem tudott teljesen megvalósulni, mert a fém, ami bennem volt, az egész lábam mozgását korlátozta. Most arra várok, hogy a műtét után lejjebb menjen a duzzanat, és minél előbb tudjam használni ezt a lábamat, ami a váltások miatt is fontos. Már alig várom, hogy letehessem a mankót, és újra el tudjak kezdeni futni, bringázni. Itt tartunk most” – foglalta össze tömören az elmúlt hét hónap történéseit Talma.
„Rengetegen kérdezik tőlem mostanában, hogy hogyan tovább és mi lesz velem most. Nekik szeretnék válaszolni. 2011 óta irányítom és szervezem a saját menedzsment csapatomat. Rengeteg rendezvényt szervezünk, a motorsportban nagyon sokat tevékenykedünk, közben a TF-en is folytatom a tanulmányaimat, úgyhogy nagyon elfoglalt vagyok. Ami a legfontosabb: nem adtam fel! Nem ment el a kedvem a motorozástól. De ha feketén-fehéren nézzük a tényeket, akkor én csak akkor látnám magam újra a MotoGP-ben, azon belül is a Moto2-ben, egy jó motoron, az élmezőnyben, ha lenne itthon egy magyar vb-futam. Akkor mindenképp vállalnám a motorozást. Addig is folytatom azokat a munkákat, amiket megkezdtem. A menedzsmentem több versenyzőt is támogat, és nekem fontos, hogy azt a tudás, amit én a MotoGP-ben megszereztem, azt továbbadjam a fiataloknak, olyan fiataloknak, akik tényleg motorversenyzők akarnak lenni. Nekem az, hogy átadhatom ezt a tudást, és ők ezt lemotorozzák a pályán, mérhetetlen örömöt okoz, és jó érzéssel tölt el. Például nagyon büszke vagyok arra, ahogy Bódis Ricsi motorozott az előző évben a European Junior Cupban, ahol két dobogós helyezést is szerzett”– meséli Talmácsi Gábor.
