Ezúttal a maxirobogós szegmensben folytatjuk ismerkedésünket a motorpiac kínai kihívóival. És hogy mik az elvárásaink? Semmi több, mint bármelyik japán vagy európai kategóriatársával szemben: kényelem, praktikum, alacsony üzemeltetés. Ezeket a Fort már ránézésre is mind tudja, de még ezen felül is tartogat meglepetéseket.
SZÖVEG HAJNAL JÁNOS KÉPEK MEZŐ JÁNOS
A QJ motorjaival már van tapasztalatunk, az SRT 600 SX-ért egyenesen odavoltunk, viszont a robogóival még nem volt dolgunk. Papírforma szerint a Fort (bizonyos piacokon Fortress) eléggé potens „kis” járgány. 33 lóerő, ugyanennyi maximális forgatónyomaték, 213 kilogrammos menetkész tömeg 3,5 literes fogyasztás mellett. De ami igazán figyelemfelkeltő, az a felszereltsége: Radiálisan szerelt dupla Bybre-tárcsafék, ABS, TCS, nagy, 7 colos TFT-kijelző telefonos csatlakozással és navigációval, elektromosan állítható szélvédő, markolat és ülésfűtés, kulcs nélküli indítás (NFC), hatalmas, 2 sisak elnyelésére is képes tároló az ülés alatt, valamint további két automatikusan záródó tárolórekesz a térdnél USB A- és C-csatlakozással, gumírozott mobiltelefon-tálcával. Mielőtt a részletekben elmerülnénk, érdemes az ismeretlennel való ismerkedésnél elsősorban az alapokra fókuszálni, és aztán a körítésre, hiszen hiába működik jól a telefonos kapcsolat, ha közben gyatra a futómű, élettelen a fék, vagy elviselhetetlen a vibráció, de hála a Magasságosnak, itt ilyenről szó sincs. Nagy megkönnyebbülés ez az óvatosan tapogatózó újságírónak, aki állandó harcban áll az előítéleteivel. Az első benyomás az egyik legmeghatározóbb pillanat egy találkozásnál, és ez természetesen a motorokra is éppúgy érvényes. Hiába szubjektív ügy, de valamilyen módon mindenkit befolyásol, és én bátran vállalom, hogy nagyon bírom a Fort formavilágát. Eleve kedvelem az úthoz képest szinte derékszögű első idommal rendelkező robogókat, amik tolják a levegőt maguk előtt, nem pedig vágják. Az aerodinamika szempontjából lehet, hogy nem szerencsés, azonban mégis van egy széles vállú magabiztosságuk már álló helyzetben is. A Fort idomai sportos, dinamikus vonalvezetést kaptak, nagyon jól állnak neki az integrált irányjelzők és a LED-es fényszórók is, külön kiemelném a tejfehér helyzetjelzőt, ami alvó módban is olyan, mintha világítana. Szépen simul végig a tekintet a formán, sehol nem akad el, és a hátsó részhez érve feltűnik, hogy milyen szellős a kialakítás. Minden szem előtt van, nincsen burkolatokkal eltakarva, ami csak tovább növeli a sportos, motoros megjelenését. Itt azonban már rögtön szemet szúr a (szerszámmal) két fokozatban állítható hatalmas dupla rugóstag, aminek a rugóútját ez idáig nem sikerült kinyomozni, de mindegy is, mert szuperül lett hangolva. Gyönyörűen kivasalja a legnagyobb úthibákat anélkül, hogy elpattogna. Ugyanez érvényes az első teleszkópokra is, de ez nem véletlen, hiszen mindkettő a japán Kayabától származik.
Nagyon stabil úttartást és pontos manőverezhetőséget nyújtanak a pilótának, így az az igazság, hogy a futómű az egyik legkiemelkedőbb pontja a Fortnak. Pedig nincs könnyű dolga a rugóstagoknak, hiszen a QJ 214 kg teletankolva, mint akár egy kétszerakkora hengerűrtartalommal rendelkező túraenduro, és a titok ezúttal is a robogós felépítésből adódó alacsony súlypontban rejlik. A termethez képest hiába tűnt ránézésre kicsinek a 15 colos első és a 14 colos hátsó kerék, a futóműnek köszönhetően az első méter után eddig a pillanatig ezt el is felejtettem.
Szerencsére a lassítással sincsen gond, a fékhatás is nagyon kiszámítható, határozottan kell bánni vele komolyabb fékezésnél, de egyértelműen érezhető a nyomáspont. Rögzítőféket sajnos nem kapott, így ezzel sem sikerült megállnom a házunk előtt. Úgy tűnik, hogy ha az ember rögzítőféket szeretne a robogójára, akkor nagyjából hárommillió forintot kell előrántania érte. Nem értem én ezt. Az üléspozíció és az ergonómia fejedelmi. Nyújtott lábbal és behajlítva egyaránt bőséges a lábtér, a kormány egyenes háttal elérhető, a kezelőszervek pedig rögtön kézre állnak (erre még visszatérünk), szóval gyakorlatilag az első pillanattól otthon érzi magát rajta az ember, semmi nem vonja el a figyelmet a motorozástól. És hát az az ülés… Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos a tervezés, de azt hiszem, robogók között a Forté a legjobb, amin valaha ültem. Az történik ugyanis, hogy nagyon finoman lejt hátrafelé, ezáltal a deréktámasz aktív szerepet kap, és a szivacsozás nagyon jól esik az ülőgumóknak. Hiába kényszerít ugyanabba az üléspozícióba, rendkívül jól tart, és nagyon kényelmes a QJ nyerge. A 780 mm-es ülésmagasság pedig magabiztos talajfogást nyújt az alacsonyabb növésűeknek is, és szerencsére az átlépőmagasság szintén nagyon kedvező, valamint a trepni is úgy van kialakítva, hogy maradjon hely a lábnak megálláskor. Szóval a kezelőszervek. Először is mindegyik gomb körül van egy kéken világító keret, ami még a nagy motorgyártó brandeknél sem egyértelmű, továbbá a motorosan állítható szélvédő külön gombot kapott a baloldali markolaton, és nem menüből kell bogarászni, mint például a magasabb kategóriába tartozó prémium Forzánál. Hovatovább a bogarászás is sokkal egyszerűbb, mindösszesen kettő, azaz kettő darab gombbal sikerült ezt megoldani a QJMotorsnak. Az Enter gombbal megnyitjuk az egyébként könnyen és egyértelműen átlátható menüt, a Selecttel lépkedünk benne, aztán Enterrel leokézzuk, amit szeretnénk, és a visszalépésre is szintén az Enter gomb szolgál, csak nyomva kell tartani. Hat különböző műszerfal közül választhatunk, mindegyik nagyon informatív. Kuriózum például, hogy nemcsak a gumi nyomását láthatjuk, de még a hőmérsékletét is. Aztán piros pont továbbá balesetvédelmi szempontból, hogy csak álló helyzetben lehet navigálni a menüben. A telefonos összehangoláshoz a Carbit Ride alkalmazásra van szükség, és csak akkor aktív a kapcsolat, ha közben egyidejűleg az alkalmazás is fut a mobilon. Az egymásra csatlakozás wifin keresztül történik, a zene és a hívások kezelésén túl navigációra is lehetőség van, ami Google Maps-alapon történik, és az egész óriási kijelzőre kirakja a térképet. Bárki számára egyszerű a kezelése, az egyetlen vicces pont, hogy a navigáció utasításait hanggal is narrálja a mindenki számára ismerős google-ös női hang, azonban magyarul próbálja felolvasni az egyébként angolul kapott utasításokat, így az első pár percben egy értelmezhetetlen nyelv duruzsolt a fülembe, de amikor leesett, hogy magyarul mondja fonetikusan az angol szavakat, akkor annyira szórakoztatóvá vált, hogy alig vártam a következő kereszteződést.
Az elektromosan állítható szélvédőhöz visszatérve még az is nagyon tetszetős, hogy a robogó leállításánál lehúzza alapállapotba, indításnál pedig mindig felemeli az utoljára beállított pozícióra, így nem kell egyfolytában piszkálni, és különben meg nagyon hatékonyan tereli a levegőt. Érdekes kísérlet azzal próbálkozni, hogy különböző tempónál mi a szélvédő legoptimálisabb magassága. Például teljesen felemelt állapotában, nagyobb tempónál szinte vákuumot képez, és olyan, mintha előrébb szippantaná a ridert. Úgyhogy ebből a szempontjából is nagyon rendben van a Fort, egyedül a felkarokra jön némi menetszél, de az sem bántó, és a lábak is teljesen védve vannak tőle.Az autópályás 130 km/h-s tempót lazán hozza 6500-as fordulaton a kis GT robogó, és az egész erőforrás kiegyensúlyozott, magabiztos habitust sugall. Nem csábít őrült csapatásra, mégis meg tud indulni nyélgázzal, és elegendő tartaléka marad még az előzésekhez is. Legalábbis a másodrendű utakon. Mindezt úgy, hogy közben kényelmetlen vibrációnak nyoma sincs, sem alapjáraton, sem pedig gyorsan haladva. Tulajdonképpen nagyon jól összeszerelt robogó benyomását kelti a Fort, nemcsak a 349 cm³- es egyhengeres erőforrása tekintetében, hanem az illesztések, a fékek és a futómű szempontjából egyaránt. Tele van olyan átgondolt részletekkel, amikkel képes elcsavarni az ember fejét. Ilyen például, hogy mindkét kisebb tárolórekeszt csak gyújtáson lehet kinyitni, így nyugodtan benne hagyhatunk bármit. Sőt, például az egyik még gumírozott telefontartó tálcát is kapott, hogy ne csapkolódjon benne a mobilunk. Hányszor hiányoltuk már ezt ugye nagyobb kategóriában is… De ugyanúgy idesorolhatjuk az üzemanyag-betöltő nyílást is, amihez nem kell kulcs tankoláshoz. Szintén magától záródik, ha levesszük a gyújtást, egyébként meg csak meg kell húzni a fülét, és már nyílik is. Ja, a tank kapacitása amúgy 14 liter, és a gyárilag megadott 3,5 literes átlagfogyasztás abszolút reális, így elég jó, 400 km körüli hatótávot lehet kimotorozni belőle. Az NFC-s indítás viszont nem volt a barátom. Úgy kulcs nélküli az indítás, hogy le kell csippantani az arra kijelölt helyen a bilétát, akár egy társasházi belépőt, de nem jöttem rá, mitől függ, hogy gyújtást is kapunk, vagy csak az ülést nyitjuk ki vele. Szerencsére mindkettőt lehet külön kulccsal is intézni, úgyhogy ezt nem is erőltettem. Na, ez például egy tipikus olyan körítés, amit korábban említettem, szerintem nincsen rá szükség, nem is üzemel tökéletesen, viszont jól hangzik a felszereltségi listán. Ezenkívül csak egyetlen olyan pont van, ahová nem jutott elegendő figyelem, az pedig az ülésnyitó zsanér. Kicsit nyeklik-nyaklik, teleszkópot sem szereltek rá, és valahol félúton megáll, ha elengedjük, de nem akadályozza a használatát, inkább a tartóssága a kérdéses.
ÖSSZEGZÉS
Kiváló és kiegyensúlyozott alternatívát nyújt az agglomerációs ingázáshoz, de nincsen könnyű dolga a QJ Fort 4.0-nak a maga kategóriájában, ahol olyan vetélytársakkal kell megküzdenie a vásárlókért, mint mondjuk a közkedvelt BMW C 400 X, vagy akár a Yamaha Tech MAX+. Az viszont kiderült, hogy azon túl, hogy szemrevaló, nagyon is jól használható, és minőségileg sem találni fogást rajta, úgyhogy úgy tűnik, sokkal inkább a bizalomért kell megküzdenie, mint sem azért, mert egyébként nem elég jó motor. Szerencséjére az árcédulája egy kicsit segít ezen a helyzeten, ugyanis olcsóbban lehet hozzájutni, mint a fent említett vetélytársaihoz, így reméljük, többet láthatunk majd belőle az utakon!
