Mit tehet az ember, ha elege van a monoton városi araszolgatásból, ha úgy érzi, hogy az élete dugókban ülve megy el? Hát például azt, hogy átül egy robogóra. Egy 125-ös robogóra.
Vagy tíz évvel ezelőtt készítettünk egy robogós különkiadványt az akkor még szerkesztőségünkhöz tartozó Figyelő című gazdasági lap részére. Célja az volt, hogy népszerűsítse a robogózást az üzleti élet résztvevői körében. A kiadvány egyik legemlékezetesebb cikkében egy bankvezető arról mesélt, hogy mekkora változást hozott az életébe, amikor kiszállt a céges luxusautóból és átült egy robogóra. A sztori legjobb része volt, amikor titkárnője megkérdezte, hogy vajon új barátnője van-e, mert ennyire jókedvűnek már régen látta főnökét. A bankvezető még nekem is csillogó szemmel beszélt arról, hogy eddig a napi bejárás, a kétszer közel egyórás szenvedés helyett most kétszer félóráról sincs szó, de ennek minden pillanatát élvezi, és ezt a robogójának köszönheti. Az évtizedes eset éppen a napokban jutott az eszembe, ugyanis egy hete robogóval járom a várost, intézem ügyeimet, és hadd valljam be, húszévnyi motorrevüzés után is élvezem a dolgot. Az Agility S 125i a korábbi sikeres Agility vonal legújabb tagja. A névben található S betű jelentése sport, az i betűé injektor, a CBS pedig a kombinált fékre utal. A gyártó sport osztályú robogóként említi, ami leginkább lendületes vonalvezetésére utalhat, mintsem a benne rejlő erőre. Tény, hogy adatlapja szerinti 7,8 kW-os (10 LE) teljesítménye nem rengeti meg a világot, de dinamikus városi használatra azonban tökéletesen elegendő. Ha őszinték akarunk lenni és a budapesti közlekedés dinamikáját, morálját tekintjük, akkor ennél lejjebb nem is nagyon mennénk. A közelmúltban egy 50-es robogóval szerzett tapasztalataink tovább erősítették abbéli meggyőződésünket, hogy hasonló környezetben szükség van arra a dinamizmusra, amire a 125-ösök legtöbb esetben képesek.
A korábbi verziónál 22%-kal nagyobb teljesítményt az új hengerfejjel és vezérműtengellyel ellátott 125 cm³-es, kétszelepes, léghűtésű erőforrás szolgáltatja, amely a gyár szerint 90 km/h-s maximális sebességre gyorsítja fel az Agility 134 kg-os menetkész tömegét. Saját tapasztalataink szerint egy személlyel (83 kg) kedvező feltételek mellett átlépi a 100 km/h-s sebességet, ugyanakkor több helyen is láttunk 114 kg-os száraz tömeget, ebből teletöltött 7 literes üzemanyagtartályt és 1 liter olajat feltételezve is csak 122 kg jön ki menetkész tömegnek, de még imponáló is, hogy a sebességnél lefelé, a tömegnél pedig fölfelé „csalnak” az adatokkal. Színben igazán szemrevaló jelenség, az egész motornak van egy, ha nem is sportos, de lendületes, friss, fiatalos hangulata. Kicsit szögletes, élekkel tagolt, de abszolúte nem ipari a dizájn, a konzekvensen alkalmazott beömlőrácsok nemcsak jól néznek ki, de a blokk hűtését is elősegítik. A kormányburkolat, a fejidom nem tartalmaz világítótesteket, azok a testburkolatba lettek integrálva – mind LED –, így a fény nem fordul a kormány elfordításával. A kormányidom egyfajta szélterelő funkciót is betölt, a tetején lévő szélvető pedig meglepően jól eltereli a menetszelet a vezetőről, ezt akkor fogtuk fel igazán, amikor egy másik robogóról ültünk át az Agilityre. A fejidom belsejében elegáns, mindazonáltal egyszerű műszerfal kapott helyet, amely csak a legszükségesebb adatokat jeleníti meg, mint a sebesség, megtett összes kilométer, résztáv-mérő, óra és üzemanyagszint. Menü nincs, connectivity nincs, és az ember ettől szinte fellélegzik. Nincs semmi, ami elterelné a figyelmet a vezetésről. Az üléspozíció aktív, de kényelmes, a kormányhoz képest magasabban ülsz, vagy legyünk dialektikusak, a kormány van egy hajszállal alacsonyabban a megszokottnál. A lábtér, ha nem is szűkös, de a talpakkal előre-hátra helyezkedni nem nagyon van tér, de hát ez nem is egy díványrobogó. Hogy miniszoknyában milyen, azt nem próbáltuk, de az osztott lábtérben nemigen tudod összezárni a lábaidat, az biztos. Ebben a lábtérben jobb oldalon egy kis zsebet találunk, amelybe egy telefont éppen bele lehet csúsztatni. A zseb nem bélelt, tehát a telefont nem védi az olyan fizikai behatásoktól, mint a csiszatolódás. A térelválasztó részen egy diszkréten a felületbe simuló, kihajtható csomagakasztó kampót találunk, baloldalon pedig egy gumidugóval zárható USB-portot.
Az idomok illesztése pontos, nem mozog, nem recseg-ropog semmi, még erősen nyomkodva is éppen hogy megreccsen kissé. Úgy tűnik, az anyagminőség is rendben van, mindössze a kapcsológombok anyaga tűnik sprődnek, olcsónak. A 815 mm-es ülésről egy 180-as vezető enyhén hajlított térddel éri el telitalppal a talajt, az alacsonyabb vezetőnek esetleg ki kell ülnie az ülés csúcsára megálláskor a biztonságos talajfogás érdekében. Az ülés tömése kellemesen feszes, rugalmas, nem csúszkálsz rajta, de nem is süppedsz bele, és még hosszabb távon is kényelmes, és az sem mellékes, hogy az utasnak is – aki színre fújt utaskapaszkodóba kapaszkodhat – tisztességes méretű ülőfelület jut. Az ő kényelmére úgy látszik, fokozott figyelmet fordítottak, mert szinte chopperesen elöl van a lábtartója, annyira, hogy neki bár kényelmes, megálláskor útban lesz a vezető lábainak. Az utas lábtartója ad okot szinte az egyetlen negatív észrevételnek – egyébként hálásak is vagyunk érte, így van mit kritizálni –, mert elég spéci kialakítást kapott. Behajtva szépen belesimul az idomba, kihajtani pedig egy gomb megnyomásával lehet. Ezt a gombot a vezető minden egyes lábletételnél véletlenül meg is nyomja, a lábtartó így ott meredezik tök fölöslegesen. A visszacsapódó oldaltámasz kritikájával aztán ki is pipálhatjuk a negatívumokat. Örömteli hír, hogy középállvány is jár az oldaltámasz mellé, mégpedig olyan, amelyre játszi könnyedséggel felhúzható az Agility. A 33-as teleszkóppal és az előfeszítésükben állítható rugóstagokkal kellemesen hangolt és beállított futóművet kapunk, olyat, amely a leggonoszabb keresztbordák kivételével szépen elbánik az úthibákkal. Tulajdonképpen nem eliminálja őket, sokkal inkább diszkréten tudósít a kerék alatti történésekről. Érdekességként könyveltük el, hogy két személlyel mintha még finomabban rugózott volna az Agility, mint szólóban.
Az erőforrásról egy szavunk nem lehet, mert bár jobb lenne mind a 15 engedélyezett lóerőt birtokolni, az Agility hűen nevéhez, agilisan reagál a gázmarkolat parancsaira. A variátor hangolása miatt eleinte jobban pörög az erőforrás, mint gyorsul, de a középtartományban kifejezetten jól magára talál. Gyorsultunk párat a következő számunkban bemutatandó, hasonló paraméterekkel bíró MBP SC 125 X ellen, és azt tapasztaltuk, hogy az MBP az első tizenöt méteren ugyan szerzett egy kis előnyt, azt azonban az Agility később magabiztosan behozta. Menni tehát egész jól megy, de vajon hogyan áll meg? Nos, a fékek az Agility egyértelmű csúcspontjai. Előre imponáló 260-as tárcsa került, de még hátra is 240-es, a fékerő példás, már-már harapós, adagolhatósága pedig szuper.CBS, vagyis kombinált rendszerű, ami azt jelenti, hogy a bal fékkar behúzása mindkét kereket lassítja. Egy kis zavart okozott az első keréknél a jeladó koszorú jelenléte, amely általában az ABS-nek szállítja a jelet. ABS nincs, a jeladó valószínűleg a kilométeróra-távolságmérőt látja el impulzusokkal. Az, hogy az Agility előre 16-os, hátra pedig 14-es kerekeket kapott, nemcsak a látványnak tesz jót, nemcsak komoly motor színében tünteti fel a 125-öst, de a menettulajdonságainak is jót tesz. Az egyenetlenségek jó részét szépen kigördüli, egyenesfutása még a 100-as végsebességnél is stabil. Az ülés alatti tárolórekesz elég tágasnak tűnik, bár pár centiméter mélység hiányzik ahhoz, hogy egy normál méretű jet sisakra rá lehessen csukni az ülést. Inkább egyéb poggyásznak lesz megfelelő. Összegzés: véleményünk szerint a 125-ös kategória egyszerűen zseniális, pláne, ha robogóról van szó, és ha lokális vagy agglomerációs közlekedésre használjuk. Ezek a motorok dinamikusak, barátságos természetűek, kis helyen elférnek, megfizethetők és olcsón üzemeltethetők. Az Agility S 125i a kötelező praktikumon felül még jól is néz ki, fiatalos, a felhasznált anyagok zömmel minőségiek, és jól is van összerakva. Erőforrása rendben van, fékei egyenesen szuperek, és most akcióban topcase-zel, benne pedig egy sisakkal veheti át gazdája.
Képek és szöveg: Mező János
